Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-07 / 41. szám

FÁBRY ZOLTÁN 1197 1970

VOX HUMANA

A HAGYATÉK

„Elképzelésem ez:

Ingatlanaim, házam, könyvtáram, levéltáram, kézirataim ne muzeális jellegűek maradjanak, de gyakorlati hasznú, élő és éltető forrás. Mert könyvtáram főleg a német kérdésre van beállítva: meg kell maradnia az antifasizmus egyik kutatóhelyének, melyet úgy a csehszlovákiai, mint magyarországi kutatók, írók használhatnának. A könyvtárnak épp e célból együtt és helyben kéne maradnia. Ugyanakkor a csehszlovákiai magyar irodalom tanulmányozói is itt lelhetnek otthont.

Az otthon kifejezést nem véletlenül használom. A muzeális jelleget csak úgy lehet életessé és éltetővé változtatni, ha a könyvek, jegyzetek, dossziék, levelek és bútorok használatban vannak. Ezért szükségem lenne egy állandó munkatársra, aki mindent tudományos rendben tartana és egy Fábry-archívumot is létrehozhatna. Ott lakhatna (a bútorok főleg azért maradnak: amire pedig nincs szükség, azt a lentebb szereplő Schreiber-család kapja). Étkezni a fürdőben lehetne, vagy a Gyermekotthon konyháján, és a takarítást biztosan elvállalná eddig volt gondozóm: ifj. Schreiber Istvánná (szül. Schikerle Ida).“

(Részlet Fábry Zoltán 1965. szeptember 10-én kelt végrendeletéből.)