Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-07 / 41. szám
for rr fir Líir firni'n 0 y, £“ja,ha-ja meny-nye-i kecs-ke bar-na me- nyecs-ke 4 cr rrl r Lflr rlr rlmgl V /. A szü-ltt-im csá-ko,bot jár-juk, hát-rál a c3é-ko,bot, 1. A szü-lö-im csé-ko,bot jár-juk, hát-rál a c3é-ko,bot, jér-juk. r 9 r ^ r 1 W r r r ttx- -ri 1 t i 1 r 1 1 1| _________U-L szö-rös.---------Las!— far-ke te. 1 1 PCD5-b03.--------------U r ~r /1-f------f-SE S- i\\-fcCH <-----hd-A Ig-li-ce szí-vem, —1-----— ig-li±=±—1 -ce, 4Z. a -ra-nyos lé-bú ig-li-ce, n i í r----VI r P-----T I T7 1 T 1 r P r * • J—— LJ------1--------\ a-ho-vá te haj- ló fcén-is o - da haj- lók, ig- li- ce VT r w r é l \ <h I I f j 1 ! X' f-u M-------^ * 1 £•>a ■ *• - rok mel - lett jár- tóm- ba •. tűs- ke ment a lé - bőm- ba 'J?,Raj- ta kap, min- den,- ho- vó be- le- kap. KEDVES GYEREKEK! A Szepsi (Moldova nad Bodvou) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Fehér Liliomszál folklórcsoportját már tíz éve vezeti Nogyné Sarlós Ildikó tanítónő. A népes együttes két kisebb csoportból áll. Az alsótagazotosok - a kicsik - főleg népi gyermekjátékok felelevenítésével, betanulásával és bemutatásával foglalkoznak. A nogyobbok a népi tánc alapjait sajátítják el, fiatalokhoz kötődő népszokásokat mutatnak be. A csoport jól működik; az iskolaév kezdetétől rendszeresen próbálnak. Utánpótlásból sincs hiány, hiszen a felnövő „kicsik" természetesnek, tartják, hogy a nagyok csoportjában szerepeljenek, táncoljanak, énekeljenek. A népi gyermekjátékokat, melyeket műsorukból bemutatunk, hazai magyor tájainkon gyűjtötték amatőr és hivatásos néprajzkutatóink. Az „Eja, haja, mennyei kecske ...“ kezdetűt Abaújszinán (Seno) gyűjtötték. A játék úgy kezdődik, hogy a gyerekek körben állnak. Az egyik, a gazda, énekelve a kör körül jár. A dal végén ketten a körben állók közül eleresztik a kezüket; az egyik megáll a helyén, a másiknak a kezét a gazda megfogja, körülvezeti, a többiek utána mennek. Rétest csinálnak, a gazda meg azt ismételgeti: Tekeredj, farkam, tekeredj! Azután eleresztik a kezüket és még egyszer kezdődik a játék. Az „Iglice, szívem, iglice" kezdetű játékot úgy játsszák, hogy kézfogással körüljárnak három lányt, akik háromszögben guggolnak. (A játékot Karván (Kravany n/D.) gyűjtötték.) Nevére először két évvel ezelőtt a zselizi (Zeliezovce) Népművészeti Fesztiválon figyelt fel Dél- Szlovákia. Akkor a Zsarnói (Zarnov) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola gyermektánccsoportja első díjat nyert. A másik első díjas, a szepsi (Moldava n/B.) gyermekegyüttes (akiket a Kuckóban bemutatunk) műsorának egyes darabjait is ő gyűjtötte. Majd tavaly és az idén a Tavaszi szél országos népdalverseny Kassa-vidéki (Kosice-vidiek) járási fordulójának megszervezésében és a folklórcsoportokból verbuvált alkalmi együttes vezetésében vállalt szerepet. Nem kis része volt abban, hogy a Csereháti új kenyér című összeállítás az országos döntőben második díjat nyert. Weiszer Eszter, a komáróci (Komarovce) magyar tanítási nyelvű 1—4. osztályos alapiskola tanítója. Időközben elkerült Zsarnóról, s a sok sikert elért gyermekcsoport helyett maradt az ottani női éneklőcsoport vezetése. Szabad idejét mindez — szerinte — nem tölti ki. Alig néhány nappal a tanévnyitó, a gyerekekkel való megismerkedés után az új iskolában is a magasabbrendű iskolán kívüli munka lehetőségét mérlegeli. Meggyőződéssel vallja: — A gyermekek között nincs olyan, akit ne lehetne megtanítani az énekre, a táncra. Meggyőződésem, hogy erre legjobb módszer és eszköz a népi gyermekjáték. Komplex nevelési lehetőség, hiszen eleve magában hordozza a népművészet szinte valamennyi felmutatható értékét. A zene, a tánc, a szöveg nemcsak a gyermekek hallását, mozgáskészségét, anyanyelvi ismereteit fejleszti. Az ilyen játéktanulás közben fokozatosan kialakult a szülőföldhöz, a faluhoz, a játékokat megalkotó ősökhöz, a nemzetiséghez való tartozás tudata. Eszter amatőr néprajzosként is fontos munkát végez. Az időközben megszűnt zsarnói gyermekcsoport műsorát is saját gyűjtéseiből állította öszsze. Az idén elkészíti az anyag kéziratát is, hogy a bratislavai Népművelési Intézet kiadhassa. — Félek, hogy szinte már legendája kel annak a gyermekcsoportnak. Utólag sajnálom, hogy eljöttem Zsarnóról. De a munkát itt is elkezdem. A néprajzi gyűjtést pedig tovább folytatom. A CSEMADOK Központi Bizottságának néprajzi szakbizottsága évente más-más tájegységben szervezi a gyűjtést. Az idén a komáromi (Komárno) járás falvait jártuk be. A néptánc-koreográfusok tanfolyamára is járok, sajnos az időpontok nem mindig egyeztethetők össze az iskolai munkával. Egytanerős iskolában megoldhatatlan a helyettesítés. A szombatokon és vasárnapokon tartott foglalkozásokra azonban mindig elutazom. Jó lenne, ha az ilyen jellegű rendezvények hosszabb ideig tartó összpontosításait nyáron tartanák. Többségükben pedagógusok járnak, olyanok, akiknek a néprajz, a néptánc egy másik életet jelent, amire nem sajnálják szabad idejüket. A Weiszer Eszterhez hasondó pedagógusok közül dolgozik még néhány a járásban. Nagy Ildikó, Tóth Sándor, Madarász Mária, Szalacsy Attiláné. — Munkájuk nyomán gyerekek százai ismerkednek meg a népművészettel, a színház, a bábjátszás alapjaival. Szabad idő — a közösségért végzett munka termékeny ideje.
