Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-07 / 41. szám

JÄN Spak mérnök, a kassá-vidéki (kosice-vidiek) járási nemzeti bizottság elnöke Fejlődésünk a számok tükrében Hozónk felszabadítása és az 1948-as februári események óta nemzeteink történelmüknek legfényesebb szakaszát élik, mégha a háború rombolta burzsoá örökség nem volt is olyan örömteli. A múlt bűnei és a háborús szenvedé­sek különösen Kelet-Szlovákián — így járásunkon is - hagytak nyomot. A győzelmes harcok élén álló CSKP a hatalomátvétel után megkezdte Cseh­szlovákia újjáépítését és dolgozó né­pünk közreműködésével feladatainak teljesítését az egyetlen cél: az általá­nos jólét eléréséért. Pártunk program­ja, amelyet kongresszusokon tűztek ki, ötéves tervek formájában hagytak jóvá, mindig céltudatos, világos és konkrét volt, szépítgetések, üres fogadkozások nélküli. Kitartó, igényes munkával töl­tött évek állnak mögöttünk, sikeresen vettük az akadályokat, melyek a szo­cialista haladás útján felmerültek. Hogy kommunista pártunk vezetésé­vel mennyit fejlődött járásunk a har­mincöt szabad év alatt, legjobban a múlt és jelen összevetésével szemlél­tethető. A felszabaduláskor járásunk kizárólag mezőgazdasági jellegű volt, jelentéktelen ipara nem befolyásolta a lakosság életszínvonalát. Az 1948 feb­ruárja után pártunk vezetésével meg­valósított iparosítás alapvetően meg­változtatta a járás és dolgozói gazda­sági, szociális és kulturális életét. Harmincöt év rohamos ipari fejlődését jelzi a járásunkban létesült huszon­három üzem, köztük a hutníkyi Acél­konstrukció és Tótra autójavító, a ha­­niskai gázművek, a szepsi (Moldova n/B.) autójavító, katonai javítóüzem és Tesla, a canai vasútépítési ipari válla­lat, a gecai műszaki-ipari előregyártott elemek üzeme, a méhészi (Vceláre) mészkőfejtő, a Kosickó Polianka-i hús­üzem, a tornaváraljai (Turn. Podhradie) cementgyár, számos további építő­anyag-előállító üzem és kisipari szövet­kezeti termelőág. A háború előtti ipari vállalatokat korszerűsítették, a terme­lést bővítették. A fejlődést markánsan szemlélteti, hogy a háború utáni első években az ipari termelés értéke 150 millió korona volt, viszont az eltelt évek folyamán ez az összeg elérte az egymillrqrdot. Az iparosítással párhuzamosan nőtt a lakosság foglalkoztatottsága is, a tárgyalt időszakban számuk nyolc­ezerről harmincötezerre nőtt, s emellett a szocialista mezőgazdaság további tizenegyezer embert köt le. A járás la­kosságának gazdasági aktivitása így meghaladja a 86 százalékot, mellyel elérjük a kelet-szlovákiai kerületi és szlovákfai átlagot. Külön figyelmet ér­demel a nők foglalkoztatásának meg­oldása. Az eltelt harmincöt év alatt a dolgozó nők száma kétezerről tizen­­négyezerre nőtt, és számuk - megfelelő munkalehetőségek teremtésével - nap­jainkban is egyre gyarapodik. Az építőipar konszolidálása és mo­dern, szocialista iparrá alakítása né­hány szakaszban zajlott és 1950-re fejeződött be. Az épitővállalatok a fon­tos ipari létesítmények mellett a lakás­építésre összpontosítottak, s már 1950- ben átadták járásunkban az első álla­mi lakásokat. Rendkívüli mértékben fellendült az individuális, csalódiház­­építkezés is, elsősorban a különböző kedvezmények, komat- és térítésmentes kölcsönök folyósításával. A harmincöt szabad év alatt összesen 16 022 lakás épült járásunkban. A szocialista fejlődés kedvezően ha­tott az iskolahálózat kialakítására is. Pártunk irányelvei közt fontos szerepet kapott az ifjúság nevelése és oktatása, s ezzel párhuzamosan a felnőttoktatás. Az első szabad években ott épültek iskolák, ahol azelőtt úgyszólván semmi­lyen létesítmény nem volt e célra, vagyis Nizná Hutkábon, Vajkovcéban, Nova Polhorában és másutt A hatva­nas években kerültek sorra azok a községek és városok, amelyeknek isko­lái már nem feleltek meg az általános pedagógiai és higiéniai követelmények­nek. Ekkor épült a szepsi, a mecenzéfi (Medzev), a jószói (Jasov), a zdanai, a haniskái, a szinai (Sena), a nagyidai (Vefká Ida), a kecerovcei, a magyar­­bődi (Bidovce), a buzitai (Buzica), a csécsi (Cecejovce), a druzstevnái, a kysaki alapiskola. Pártunk és párt­­szervezeteink különleges figyelmét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy járá­sunkban az eltelt harmincöt év alatt negyvenhat alapiskola épült, összesen 450 tanteremmel. További fontos isko­laügyi létesítményeket rekonstruáltunk, így járásunkban jelenleg 86 alapiskola működik 590 tanteremmel, és tanulóink összlétszáma 14 163. A taglalt időszak­ban 32 iskolai étkezdét is létesítettünk, melyekben tanulóink 35,5 százaléka étkezik. Jelentős eredményeket ért el járá­sunk az óvodahálózat fejlesztésében is. Óvodáink száma a felszabadulás utáni harmincról száznégyre nőtt; az óvodai osztályok száma negyvenegyről száz­nyolcvanhatra, a beiskolázott gyerme­keké 1130-ról 4966-ra, ami az óvodás korú gyermekek nyolcvan százaléka. Az általános műveltségi szint emel­kedéséről szemléletesen tanúskodik egyetlen adat is: jelenleg több mint hatszáz főiskolai vagy egyetemi vég­zettségű egyén él járásunkban. A felszabadulás előtt a falusi embe­rek csak az iskola épületében tarthat­tak összejöveteleket, mindössze 18 kul­­túrházat tartottok nyilván, ebből 11 nem felel meg küldetésének, s mind­össze három filmszínházat. 1948 feb­ruárja után csaknem minden telepü­lésünk új kultúrházzal gazdagodott. Napjainkig 86 ilyen létesítményt adtunk át rendeltetésének és huszonkét állan­dó filmszínházat, 3720 fős kapacitás­sal. Gyors ütemben fejlődött a könyv­tárhálózat. Jelenlegi 120 népkönyvtá­runk közül harminchatot hivatásos szak­ember vezet. Járásunk könyvtáraiban összesen 370 000 kötet található. A sport és testnevelés területén is sokat kellett behoznunk. A legszüksé­gesebb sportpályák és tornatermek fel­építése után — főleg lakosságunk igye­kezetének köszönhetően — Z akcióban készült harminckilenc testnevelési léte­sítmény, 80,4 millió korona értékben. Az egészségügy fejlesztése is halaszt­­hatlan volt járásunkban. A műszaki­anyagi bázis megteremtésével párhu­zamosan javult a lakosság egészség­­ügyi ellátottsága. 1945-ben mindössze 12 körzeti egészségügyi központunk és két üzemorvosi rendelőnk volt, 1980- ban 2 poliklinikánk, 31 körzeti közpon­tunk, egy üzemorvosi központunk, kilenc egészségügyi állomásunk, egy nőgyó­gyászati tanácsadónk, 11 gyermek­­orvosi rendelőnk, 2 kórházi gyermek­­osztályunk, öt bölcsődénk, egy gyermek­­otthonunk és 11 gyóqyszertárunk. Az orvosok száma az eltelt időszakban kilencről 186-ra nőtt, ezáltal az egv orvosra eső lakosok száma 7600-ról 580-ra csökkent. A halandóság a har­mincöt év alatt 150 ezrelékről 26,5 ez­relékre csökkent. Járásunkban évente 200 millió koro­na nyuqdíjot fizetünk ki több mint húszezer nyugdíjasunknak, járulékos Mutatásként pedig további néhány mil­lió koronát. Amellett nyugdíjasklubokat tartunk fenn, megoldottuk az öregek kedvezményes étkeztetését és gondozó­szolgálatot is biztosítunk. Járásunk 97 757 lakosából mintegy húszezer dolgozik Kassán, napi utaz­tatásuk érdekében fejlesztenünk kellett az úthálózatot, a vosúti és autóbusz­közlekedést. A közutak 98,9 százaléka nortalanított, ió minőségű, 33 új híd épült. 104-et korszerűsítettünk. Az autó­busz-forgalom fejlődése jól lemérhető néhány adaton: 1945-ben hét járat, harminchét megállóval 351 km-es utat m“o: 1980-ban 75 járat, 2150 meg­állóval 4100 kilométereset. Jelentős szerepet töltenek be járá­sunkban a helyi gozdálkodási üzemek, amelyek 1953-ban keletkeztek a kisebb helyi műhelyek és ipari jellegű kis­üzemek összevonásával és átszervezésé­vel. Elsősorban a kommunális szolgál­tató vállalat és a járási fafeldolgozó üzem ilyen iellegű. A helyi gazdálko­dási üzemekben 1200 embert foglal­koztatunk. Az életszínvonal emelkedé­sét szemlélteti, hogy az egy lakosra eső kommunális szolgáltatás értéke évente 169.09 Kcs; a fafeldolgozó mun­kájából származó pedig 315,76 Kcs. A lakosság jövedelmének növekedése megkövetelte, hoav átgondoltan fej­lesszük az. üzlethálózatot járásunk te­rületén. A kiskereskedelmi forgalom a harmincöt év alatt 200 millió koroná-' rál 862 millióra nőtt; az üzletek száma 207-ről 339-re. alapterületük 11 310 m2- re. Ezenkívül Szepsiben adtunk át 1979- ben egv 2400 m2 alapterületű üzlet­házat. A közétkeztetési és vendéglátó­­ioori üzemek kapacitása és száma* is ielentős haladást mutat. 1980-ban 189 üzemegvségünk működik 17 067 m2 a tápterülettel. El kell mondanom azt is. hogv a harmincöt év alatt minden olvcrn üzletet és vendéglátóipari eqy­­sénet átépítettünk, amely elavult vagy valamilyen oknál foqva nem felelt meg a korszerű követelményeknek, így lénye­gében az egész műszaki-anyagi bázist felúiítottuk. A rekreációs jellegű és idegenforgal­mi létesítmények járásunkban 1945 után épültek. Borda és Somodi-fürdő (Drienovec) is ekkor épült újjá. Járá­sunk jelenlegi szállodai kapacitása 1567 ágy; idegenforgalmi építkezések­re a tárgyalt időszakban több mint háromszázmillió koronát fordítottunk. Szándékosan hagytam utoljára a mezőgazdaságot, amelyben az eltelt harmincöt év olatt a legnagyobb, leg­forradalmibb változások zajlottak le. A szocialista nagyüzemi termelés járá­sunkban már 1949-ben megkezdődött. Az első egész községet egyesítő szö­vetkezetek Szinán (Sena), Kenyhecen (Kechnec), Miglécen (Milhosf). Csécsen (Cecejovce), Komárócbaa (Komárovce), Perényben (Perín), Jánokon (Janik), és Somodiban (Drienovec) alakultak, No­­vá Polhorában és Nagyidán (Vefká Ida) pedig kisebbek. A szocialista mezőgazdasági üzemek létrehozása bár bonyolult volt, nem ütközött tartós aka­dályokba, s a meggyőzés sikerrel járt. A növekvő igények is elősegítették, hogy pártunk irányelveinek helyességét tudatosítsák lakosaink, s ez tette lehe­tővé, hogy az aránylag stabilizálódott szocialista mezőgazdasági üzemeket 1971—1973-ban nagyüzemesítsük. 1970- ben járásunkban 87 efsz gazdálkodott átlag 693 hektáros területen. Napjaink­ban pedig — az 1974—1979-ben lezaj­lott integrációk után — 19 efsz, 2 álla­mi gazdaság, 1 magtermelő ág és az Agrokomplex. Az efsz-ek 62 902 hektá­ron gazdálkodnak, melyből 46 465 ha a szántóföld; egy szövetkezet átlag 2995 hektáros (2122 ha a szántó). Je­lentős hektárhozam-növekedéseket értek el mezőgazdasági nagyüzemeink az utóbbi években. A fejlődés szemlélte­tésére néhány adat: 1960-ban a hek­tárhozam búzából 15,9 mázsa, árpából 19,7 mázsa, kukoricából 21,7 mázsa volt, 1979-ben pedig 37,1 q búzából, 31,6 q árpából, 46,6 q kukoricából. 1960-ban 15,1 millió liter tejet adtok el mezőgazdosági üzemeink, 1979-ben 49,2 miHió litert. Az eredmények eléré­séhez jelentős segítséget nyújtott a gé­pesítés, amely napjainkban is egyike legfontosabb feladatainknak. 1960-ban járásunkban 865 traktor és 46 kombájn volt, 1979-ben 1045, illetve 215, s ezek ráadásul korszerűbbek és nagyobb teljesítményűek. Harminchat településen építettünk vízvezeték-hálózatot, lakosságunk 41,4 százalékát látjuk el így ivóvízzel. Szep­siben, Aranyidőn (Zlatá Idka) és Hy­­fovban teljes, Kysakban és Tarnavár­­alján (Tűm. Podhradie) részleges a kanalizáció. Végezetül el kell mondanom, hogy járásunk a felszabadulás óta több te­rületi átszervezésen ment át, (legutóbb 1976-ban), és jelenleg 106 faluja és két városa van. Az iparosítás következ­tében alapvetően megváltozott, ipari­­mezőgazdasági jellegűvé vált, s fő sa­játossága, hogy a kerületi székhelyet, Kassát látja el friss mezőgazdasági termékekkel, mindenekelőtt zöldséggel és gyümölccsel; azonkívül elsődleges munkaerő-forrása a kassai ipari és építőipari üzemeknek és szolgáltató­vállalatoknak. Rekreációs körzeteiben pedig biztosítja Kassa város dolgozói­nak pihenését, felüdülését, kikapcsoló­dását.

Next

/
Thumbnails
Contents