Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-30 / 40. szám
Fotó: Nagy László DIVATHÁZ FŐVÁROSUNKBAN Nem volt életszükséglet, mégis hiányzott. Főváros divatház nélkül?! öltözködési, kultúránk fejlődése s az igyekezet, hogy lépést tudjunk tartani a világdivattal, igényt formált rá. És mindannyian, akik szeretünk szépen öltözködni. Másfél éve nem kell irigykednünk, ha Prága, Moszkva, Budapest divatcsarnokaiban járunk. A „Dom módy" a Safárik téren, a Duna „öreg" hídja mellett, egy háromemeletes épületben talált otthonra. A földszinten méteráru és mintabolt, az emeleten női és férfi szabóság - öt híján száz dolgozóval. A belvárosban van, de nem a központban. Ezért még kevesen tudják, érdemes megállni itt. A méteráruboltban sok vég gyapjú, flanell, muszlin, lurex, bársony, zsorzsett meg egyéb. Hazai és külföldi gyártmányok. Az áru egy része ugyanis a kishatár-forgalom keretében három szomszédos országból — Magyarországról, Ausztriából és az NSZK-ból — érkezik. Mit talál a vásárló a mintaboltban? A modellek egy része — főleg az estélyi, alkalmi, délutáni ruhák — a divatbemutatókon szerepelt. Ezek a modellek jutányosán, eredeti áruknál harminc százalékkal olcsóbban jutnak a vevőhöz, aki majdnem olyan karcsú, mint a nádszál — illetve mint a manekenek. A teltkarcsúak a kis sorozatban készített modellekbő^válogathatnak a szoknyák, ruhák, kosztümök, blézerek, átmeneti és télikabátok közt. Gazdag a választék férfi öltönyből, felöltőből, zakóbó és nadrágból is. Aki nem talál magára valót, varrathat a helyi boltban vásárolt vagy hozott anyagból. Minden kezdet nehéz - vallja Ján Sedlók, a Divatház részlegvezetője. Tudják, hogy exkluzív szalonnak nem elég csupán a saját ötleteire, elképzeléseire 'építeni. Érdemes körbejárni a szocialista és a baráti országok divatházait egy kis tapasztalatcserére. A minőségi munka mellett ez is feltétele annak, hogy minél több törzsvevőjük legyen. A felvételeinken látható modelleket részben a bálidényre tervezték, részben rendelésre készültek. - jm -
