Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-30 / 40. szám

A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettesek: NESZMÉRI SÁNDOR JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Szerkesztőségi titkár: DUSZA ISTVÁN Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nő­szövetség KB 2IVENA kiadóvállalata, 89719 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség 897 36 Bratislava, Martanovi­­cova 20. Telefon: köz­pont: 585 02, titkárság: 585 19, főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat - Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél - Előfize­tési díj negyedévre 23,30 Kcs. - Külföldi megrendelések: a Pos­ta Központi Sajtókiviteii és Behozatali Szolgá­lat — PNS, Üstredná expedíció a dovoz tla­­ce, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám 6. Ma­gyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizet­hető bármely postahi­vatalnál, a kézbesítő­nél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.- Ft. - közü­leti 220.- Ft. Csekk­számlaszám MNB 215- 96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodosloven­­ské tlaciarne, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon J. Kuchta felvétele a Vajnory repülőtéren készült. A szocializmusért, a hazáért Magánéletünkben és szervezetünkben is sokat foglalkozunk a szocializmus építésére való neveléssel, a fiatalok, főleg a nők neve­lésével és oktatásával. De kevesebb szó esik arról, hogy szocialista társadalmi rendünket meg is kell tudnunk védeni; vagyis a hon­védelemmel kapcsolatos kérdéseknek nem szentelünk kellő figyelmet. Márpedig a nem­zetközi helyzet eseményei és tapasztalataink is egyértelműen igazolják ennek szükséges­ségét. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió vezette szocialista közösség eredményesen folytatja a békés egymás mellett élés, a feszültség enyhülésének politikáját, nem tekinthetjük kizártnak egy újabb háború kitörésének lehe­tőségét. Az amerikai imperialista körök min­denáron meg akarják állítani az enyhülés folyamatát, gátat akarnak vetni a nemzeti­felszabadító mozgalmak erősödésének, és fő­leg a szocializmus terjedésének. Igyekeznek megtartani kiváltságos helyzetüket, amelynek révén más népeken, nemzeteken élősködhet­­tek. Imperialista pozícióik, hadállásaik meg­tartása végett vérbe fojtanak mindent, ami veszélyeztetheti világuralmukat. Chile, Salva­dor — élő példái ennek a gyakorlatnak. Ezek­ben a térségekben százszámra halnak meg a fiúk és férjek, akiket anyák, feleségek, gyer­mekek siratnak. Értenünk és látnunk kell, hogy mennyire szükséges fokoznunk védelmi képességünket. E téren nem mindenkinek helyes a szemléle­te, sok anya, feleség lázong, sápitozik, sir, ha fiának, férjének be kell vonulnia kötelező katonai szolgálatra vagy hadgyakorlatra. Tény, hogy féltjük, s nehezen viseljük el ka­tonafiunk távollétét, és talán sajnáljuk, mert úgy tűnik: az az egy-két év számukra elve­szett idő. Nem egy család mindent megtesz, hogy a fiút valamilyen „kényelmesebb“ hely­őrséghez tegyék, jóllehet az általuk kiszemelt alakulatnál a regula szerint nem is teljesít­hetne szolgálatot. Tudom, az elválás nagyon nehéz. Minden anya, minden feleség a maga közelében akarja tudni a fiát, férjét. De azt is tudom, hogy ezek az anyák, feleségek —, amikor az egy-két évi katonáskodás után a tejfeles szájú legényke helyett kész, önálló, magabiztos fiatalember tér haza, akit a szol­gálat öntudatos honvédővé és a szocializmus építőjévé nevelt és edzett, s felruházott tu­dással és tapasztalatokkal — egyszeriben rá­jönnek, hogy kár volt a könnyekért, a túlzott aggódásáért... Mindannyian tudjuk, hogy a szocialista államban e becsületbeli állampolgári köteles­ség teljesítésére a hazának szüksége van. Ám e kötelességteljesítés egyben olyan jó iskola, amelynek haszna megmutatkozik a minden­napi „civil“ életben is. Elmúlt már az az idő, amikor apáink és nagyapáink a burzsoá köztársaság vagy — még előbb — a monarchia hadseregében teljesítet­tek szolgálatot, ami ellentétben volt a mun­kások, a dolgozó nép, egész nemzetünk érde­kével. A mi hadseregünk a szocializmus épí­tését, szocialista hazánkat, nemzeti érdekein­ket, a társadalmat védelmezi. Ma büszkén kell küldenünk fiainkat a vi­rágzó békés haza védelmére, úgy, ahogy azt a szovjet anyák teszik, akik a Szovjetunió, a szocialista közösség, békés életünk őrzőit, védőit látják fiaikban. A gyakorlat bizonyítja, hogy a szocialista haza védelmére éppen olyan szükség van, mint bármilyen más munkára a szocializmus építése során. Ezt az egyszerű, de szükség­­szerű igazságot megérteni, megértetni minden anya kötelessége. PhDr. VIERA FRANOVA, az SZNSZ KB tagja A Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban a felszabadulást követően a gazdasági élet ro­hamosan fejlődött. Az ipari­­agrár jellegű országból korszerű nagy­üzemi mezőgazdálkodással rendelkező, iparilag fejlett állam lett. Kiváltképp Szlovákia és egyes területei politikai, szociális és gazdasági helyzete változott meg jelentősen. A szocialista építés alatt elért eredmények, s ezek alapján a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság polgárai­nak magas életszínvonala meggyőzően bizonyítja, hogy a CSKP politikájának célja, legfőbb értelme a dolgozók szük­ségleteinek mind teljesebb kielégítése, személyiségük sokoldalú fejlesztése. Csehszlovákia Kommunista Pártja már megalapítása óta folyamatosan gondos­kodott róla, hogy hazánkba a nemzeti­ségi politikában a lenini elvek érvénye­süljenek. A párt programja Szlovákia iparosításáról, a CSKP XI. kongresszusa, valamint a további pártkongresszusok határozatai is hangsúlyozták a nemzeti­ségek lakta vagy a vegyes nemzetiségű területek, járások és kisebb területi egy­ségek állandó sokoldalú fejlesztésének szükségét. Pártunk, összhangban a marxista-leninista elvekkel a nemzetiségi kérdés komplexitás alapján történő megoldását ismeri el. E megoldás alap­vető — bár nem egyetlen és kimerítő — eszközének a szociális és a gazdasági változásokat tartja. A nemzetiségi elnyo­más és egyenlőtlenség tulajdonképpeni okát a szocialista szociál-gazdasági vál­tozások szüntetik meg. A gazdasági és szociális téren a múltban gyökerező kü­lönbségek, ellentétek kiegyenlítése terem­ti meg a nemzetek és a nemzetiségek valóságos egyenlőségének alapvető fel­tételét. Az SZSZK kormánya ezeknek az elvek­nek a szellemében folyamatosan gondos­kodik a magyar nemzetiségű dolgozók életének sokoldalú fejlődéséről. Az utób­bi évtized folyamán több ízben is érté­kelte a dél-szlovákiai járások szociális és gazdasági fejlődését. E munkájában segítségére volt az SZSZK Kormányának Nemzetiségi Tanácsa, amely a kormány tanácsadó, indítványozó és koordinációs szerve ezekben a kérdésekben. E tanács által megvitatott problémakör felöleli a nemzetiségek életének valamennyi terü­letét. A SZSZK valamennyi magyarlakta járása szociális és gazdasági fejleszté­sének globális megvitatásán kívül, az SZSZK Kormánya Nemzetiségi Tanácsa külön is foglalkozott például a rima­­szombati (Rim. Sobota), a lévai (Levice), az érsekújvári (Nővé Zámky) és a többi járásban elért eredményekkel és további haladásuk irányával. E cikkben nem kívánjuk részletesen és mindenre kiterjedően elemezni az eddigi fejlődést. Szeretnénk azonban néhány tény ismertetésével képet adni olvasóink­nak azbknak a dél-szlovákiai járásoknak gazdasági változásairól, amelyek terüle­tén együtt élnek és dolgoznak magyar és szlovák nemzetiségű polgáraink. Szociális és gazdasági változások Felszabadulásunk után a CSKP a nemzetiségi politika lenini elveinek szel­lemében hozzálátott Szlovákia és főleg kevésbé fejlett területeinek gyorsított ütemű gazdasági, szociális és kulturális fejlesztéséhez. A kapitalista Csehszlová­kiában a hozzávetőleges számítások sze­rint Szlovákia gazdasági színvonala 50 évvel maradt le a cseh országrészek mögött. A két országrész gazdasági és életszínvonalbeli kiegyenlítése Szlovákia iparosításával indulhatott meg. Az egy­séges csehszlovák gazdaság dinamikus fejlesztésén belül Szlovákiában a növe­kedés gyorsabb ütemben haladt, mint a cseh országrészekben. A munkásosztály 1948-as győzelme után a dél-szlovákiai járásokban is megkez­dődött az ipari üzemek felépítése, meg­teremtve e területek további gazdasági felemelkedésének bázisát. Mindenekelőtt az élelmiszeripari és könnyűipari fogyasz­tási cikkeket gyártó kapacitásokat kel­lett kifejleszteni. Megnövekedett a ter­mészetes energiaforrások kihasználása, főleg az érc- és szénbányászat. Meg­indult a nehézgépipar, a kohászat és a vegyipar fejlesztése. Az itteni falvak szo­cializálódósa, a szövetkezetesítés, a me­zőgazdaság kollektivizációja gyorsabb ütemben ment végbe, mint Szlovákia északi és keleti vidékein. A következő időszakban került sor a földalap növelé­sét, főleg a vízgazdálkodást érintő na­gyobb mérvű beruházási munkálatokra. A területi fejlesztés nálunk nagyobbá­­ra az 1960-as év után került előtérbe. A Szlovák Nemzeti Tanács 228/1962. sz., a szociális és gazdasági problémák gyorsabb megoldását célzó határozata, 19 kevésbé fejlett területi egységet jelölt meg. köztük Dél-Szlovákia járásait Is. E kijelölt zónák fejlesztését az állam előnybe helyezte és dotációkkal támo­gatta. Az ezt követő időszakot a szóban for­gó területek legsürgetőbb gazdasági gondjainak megoldása jellemezte. Első­sorban a foglalkoztatottság és a szociá­lis infrastruktúra elmaradottságának fel­számolása került előtérbe. A cadcai, a Dolny Kubin-i, a rima­­szombati, a nagykürtösi (Ver. Krtís) járá­sok és jónéhóny további kiemelt, kevésbé fejlett dél-szlovákiai mikroterület szociá­lis és gazdasági színvonalának komplex felmérése és felülvizsgálása alapján a központi szervek jóváhagyták az idevágó intézkedéseket és gazdasági eszközöket (15 illetve egészen 40 százalékos dotá­ciókat az új beruházásokra). Az 1971—75-ös évekre, oz SZSZK kor­mánya elfogadta az SZSZK nemzetisé­gek lakta járási területfejlesztési irány­elveit s a ráfordítandó eszközöket. Hoz­záláttak a termelő erők céltudatosabb elhelyezéséhez, a gazdasági egységek, szervezetek ésszerűbb területi rendezé­séhez, ami az egyes területek gazdasági színvonalának kiegyenlítéséhez és a szo­ciális ellátottság, valamint az életfelté­telek indokolatlan egyenlőtlenségének felszámolásához vezetett. Az 1970-es év utáni időszak köztársa­ságunk fejlődésének legeredményesebb, legsikeresebb időszokai közé tartozik. A CSKP vezetésével megerősödött‘orszá­gunk gazdasági potenciálja. Az állam föderatív elrendezésének keretében meg­szilárdult a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek egysége, együ­vé tartozásának tudata. Ennek legmar­kánsabb bizonyítéka Szlovákia ütemes fejlődése. Míg 1937-ben Szlovákia Cseh­szlovákia nemzeti jövedelmének 12 szá­zalékát adta, 1948-ban már 19 százalé­kát, addig 1979-ben az összállami javak előállításában részesedése már elérte a 30 százalékot. Kiváltképp számottevő sikerként köny­velhetjük el, hogy a CSS2K és a SZSZK közötti különbség kiegyenlítésével párhu­zamosan kedvező feltételek alakultak ki Dél-Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális színvonalának további mennyi­ségi és minőségi fejlesztéséhez. Nincs olyan járása, amelyben ne létesült volna néhány termelő üzem, új üzletek, több száz lakás és családi ház, portalanított út. egészségügyi, oktatásügyi, kulturális és sport-létesítmény. A lakosság számának és foglalkoztatottságának növekedése A kedvező gazdaságfejlesztés és a gazdasági eszközök felhasználása követ­kezményeképpen az utóbbi 10 év alatt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents