Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-16 / 38. szám

A zenekar a gyászindulót játssza. Ünneplőbe öltözött emberek állnak körös-körül. Egy törékeny asszony érkezik, megáll. Mint egy élő szobor. Valahonnan a közelből jöhetett. Megerednek könnyei. Gyűrött zsebkendője hamar átnedvesedik. Később tudom meg: mindig eljön, ha embereket lát itt. Két fia veszett el a háborúban ...., azt sem tudja hol vannak eltemetve ..., itt is mennyi névtelen katona ..., -~i talán a fiaim is, a fiaim is ...

Az augusztusi szél csehszlovák, szovjet, lengyel, magyar, román, francia zászlót lenget. Itt harcok folytak.

A szabadtéri színpadon szól az ének, pördülnek a táncosok, cseh, szlovák, lengyel, ukrán, magyar nyelven haitik a vers. Nemzetek, nemzetiségek fognak össze. Itt béke van.

Három nemzedék találkozója. Többségében nők, anyák. Olyanok, kik fiaikat már ezerszer elsíratták, anyák, kik fiaikat békével veszik körül, leendő anyák, kik a természet adta hivatásukra készülnek.

Három nemzedék olvad egybe harcával, munkájával, akaratával.

Három nemzedék, pihen, dolgozik, tanul.

Három nemzedék békében akar élni.

Este vörös lángok marnak a sötétbe, és lám a tábortűztől az éjszaka megszelídül.

Kép és szöveg: Nagy László