Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-09 / 37. szám

Nemzedékek váltják egymást örök ellentétben, mégis egymásra utáltán. Nemzedékek, hittel jövőt formálók, múltból táplálkozók. Kit ismerjünk, hogy önmagunkra leljünk? Milyenek a kölcsönhatások?

Szenczi Molnár Albert. Van, aki még tudja, hogy korának egyik leghaladóbb gondolkodója volt. Ha tájegységről beszélünk, e vidék első nagy szülöttje. Szencen (Senec) az Őszi Kulturális Napokon emlékeznek meg róla — Szenczi Molnár Albert Napok címmel.

Ki volt Ludovít Stúr? Aki csak felületesen ismeri is, meg tudja fogalmazni : ténykedésének nemzetébresztő ereje kora legnagyobbjai közé sorolja. Az internacionalizmus ismerete nélkül is egyenlő jogokat követelt a feudális Magyarország minden nemzetének, nemzetiségének. Anyanyelvi oktatást, s az iskolákban minden nemzet nyelvének tanítását, hogy azok képviselői az országgyűlésben saját nyelvükön

szorgalmazhassák a haza politikai, gazdasági és kulturális felemelkedésének ügyét. S mert nyelvében él a nemzet, irodalmi nyelvet alapított, terjesztette, politikai erővé növelte.

Peter Jilemnicky műveinek felsorolásától eltekintünk. Mert azok közé tartozott, akiknek munkássága az életével azonos, akiknek hétköznapi cselekedetei éppúgy jellemformáló erő, ha ismerjük és követni próbáljuk, mint egy-egy irodalmi alkotásának hőse. Jur pri Bratislave azért is látogatott hely, mert a Jilemnickymúzeum megtekintése több, mint irodalom óra, ahogy több a Stúr-múzeum meglátogatása Modrában bármily magyarázatnál, történelmi eszmefuttatásnál.

Kik a követők? Vincent Sikula, Lydia Vadkerti-Gavorníková, Vojtech Kondrót? Vagy Gejza Hupko, Ján Ilecko, Marian Polomsky, Ignác Bizmaier, Libusa Ctveráková, a Cepka házaspár? A múlt ismerete, a történelmi és a kulturális hagyományok erőforrás az egymást váltó nemzedék jövőt formáló munkájában.

KÖNYVTÁR

A járás 53 népkönyvtárában összesen 396 ezer nyolcszázharmincegy kötet áll az olvasók rendelkezésére. Évente közel 530 ezer könyvet kölcsönöznek. Ez a szám nem lehet mérvadó: a főváros közelsége feljogosít arra, hogy látatlanban is sokkal többről beszéljünk. A több jól működő népkönyvtár közül is kiemelkedik a szenei, amely 1972-ben elnyerte a „Példás Könyvtár“ címet, amelyet ritkaság — 1980-ban megvédett. A cím elnyeréséhez több feltételt kell teljesíteni: az olvasók és a könyvek pontos nyilvántartása, a kölcsönzések szakszerű lebonyolítása és vezetése, a megfelelő számú olvasó. Természetesen a legfontosabb követelmény az olvasókkal való munka: előadások szervezése, író-olvasó találkozók rendezése, az olvasás, a könyvek megszerettetése főleg az ifjúsággal és — népművelői munka — az olvasók igényeinek, ízlésének tudatos formálása.

Maria Jablonská 19 éve vezeti a könyvtárat, melynek rajta kívül még egy dolgozója van, Polák Margit.

— 1976-ban költöztünk ebbe az új épületbe, a városi népművelési otthonba. Sokan irigyelnek érte, pedig higygyék el, vannak ennek hátrányai is — kezdi tört szlováksággal Maria Jablonská, aki 25 éve költözött Szencre — Varsóból. — Szemben a könyvtárral a moziterem van, s látogatói gyakran zavarják a mi munkánkat. Mert be-bekukkantanak az előadás előtt vagy után, hangoskodnak, márpedig a könyvtárnak szinte szellemi tartozéka a csönd, a nyugalom. Egyébként több mint harmincezer kötetünk van, ennek mintegy 32 százaléka magyar nyelvű, körülbelül ilyen a lakosság nemzetiségi összetétele is. A kitüntetés, a nagyszerű eredmények mögött nagyon sok munka van. Szerencse, hogy Polák Margittal, akinek elsődleges feladata a magyar olvasók szervezése, nagyszerűen segítjük, kiegészítjük egymást. A legutóbbi értékelésünkkor a Matica slovenská illetékesei ki is emelték a könyvtárunkat, akcióink színvonalát, hangsúlyozva a kétnyelvűség betartásának sikeresen megoldott kérdéseit. Munkánk legfontosabb része az ifjúságnevelés. Ilyen tekintetben valamivel nagyobb sikereket érünk el magyar nyelven. A magyar tannyelvű iskola diákjai nemcsak szervezett könyvtárlátogatásokon vesznek részt csoportosan, nagyon sokszor önszántukból jönnek el egy-egy osztályból tízen-tizenketten. A nyitott irodalmi órákon viszont a szlovák tannyelvű iskola diákjai is agilisak, figyelmesek. Lényeges ez, hiszen ha olvasót akarunk nevelni könyvtárunknak, akkor ebben a korban kell kezdeni. A felnőtteket elsősorban az író-olvasó találkozók vonzzák, bár nem panaszkodhatom az olvasókra sem. Nagyon szép közös próbálkozásunk van az állami gazdasággal, ahol én vezetem a nőszervezet olvasókörét, s bár többségében magyar asszonyok járnak oda, vitáink színvonalasak, állandóan növekvő igényekről tanúskodnak.

Polák Margit, miközben a könyvtár naplóját forgatjuk, a könyvtárosi munkáról beszél:

— Vannak sajnos olyan nézetek, hogy a könyvtáros üljön az asztalnál, várja meg olvasóját, s miután az kiválasztotta a megfelelő könyvet, vezesse be a füzetébe. Én nem tudom ezt elfogadni, mégha a munkatartalmamat határozták is így meg. Számomra a könyvtáros népművelő. Egyrészt logikai meggondolásból, hiszen ki szerez olvasót, ha nem a könyvtáros, s hogy csinálja ezt, ha sem a rendezvényeket, sem a könyveket nem propagálja. Ha az olvasóval nem ül le beszélgetni, vagy legalább nem kérdi meg, tetszett-e a könyv, hogy annak alapján tudjon ajánlani másikat, amivel az olvasó ízlését megfelelő folyamatossággal fejlesztheti. Másrészt: aki csak szereti a könyveket, szeret olvasni, még az utcán is megáll és bekapcsolódik a gyerekek „irodalmi vitájába“. Hozzánk meg eljönnek, beülnek olvasni, beszélgetni. Ne várja el tőlem senki, hogy én közben az asztal mellett üljek két szobával arrébb a semmittevés kínos élvezetével. Valamivel több a magyar nyelvű rendezvény, mint ahogy a nemzetiségi arány diktálja, dehát mit tegyek, ha egy idősebb asszony eljön, aki szlováknak vallja magát, viszont csak magyarul olvas?! És — kolléganőm is említette — a magyar tannyelvű iskolások részéről is nagyobb az érdeklődés. Persze lehet ennek egészen prózai oka. Talán a szlovák tannyelvű iskola könyvtára jobban felszerelt, mint a magyar tannyelvűé. Nem tudom.

Beszélgetésünk jut eszünkbe a városi nemzeti bizottságon. Kopecky Vladimír mérnök, a vnb elnöke mondta el, hogy a városi rendezvényeken, ünnepségeken az iskolások is adnak műsort. Az arány megfelelő, de az az igazság, hogy a magyar tannyelvű iskolát nem kell nógatni, aktívabbak, mint a szlovák tannyelvű iskola diákjai. Pedig — jegyezte meg Kopecky mérnök — kevesebben vannak, s nem is szenciek, többségük a környező falvakról jár be, sokan a szomszédos galántai járásból. A most befejezett iskolabővítés után lassan túl nagy lesz számukra az épület.

Polák Margit elsorolta még az utóbbi hetek, hónapok legsikeresebb rendezvényeit; a Varga Imrével és Simkó Tiborral tartott nyitott irodalmi óra, valamint a formalitásoktól mentes, igazi vitaest Tőzsér Árpáddal. Ezeknek a találkozóknak külön értékük, hogy nemzedékek találkoznak, különböző ízlések, igények, s e kölcsönhatások az egyetemes fejlődést szolgálják.

CHT1