Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-12 / 33. szám
A BOROSPINCE MÉLYSÉGEI Gazdag vidék. Több szintes családi házaik sora falus 2erte, nem ritka az emeletre húzott „padlásszoba” vagy második szint, s hogy az épületek a föld alatt hogyan terjeszkednek, arról elképzeléseink vannak csak. Mert láttunk pincéket is, szőlőhegyek aljában épült árnyéfalvakat, melyek elsősorban nem a lakáskultúra és településszerkezet szempontjából érdekesek, izgatok. Képzelt és valós mélységük a megdöbbentő. Borvidékre jellemző kép: Esteledik, az országúton jónéhány kivilágftatlan kerékpár bizonytalanodik. Otthona előtt a kerékpáros alig tud leszállni a nyeregből, tántorog. Valamennyi kerékpáron, majdnem ott, ahol a lámpa helye volna, borospalackok. Biztonságot nyújtó fény helyett cseppfolyósított sötétség. Ismerős kép: pincéjük előtt álldogáló szőlősgazdák, invitálják az arra tévedő idegent, egyik a másik után. Ez lenne hát az a híres vendégszeretet. S míg lefele lépkedünk a vagy huszonöt méter mélységbe, „házigazdánk”, a szomszédot (előző vendéglátónkat) csepüli. „Majd nálam megtudják, milyen a jó bor, az igazi bor, mert a szomszéd cukrozza, vizezi.. Hiába szabadkozunk, hogy nem akarunk vásárolni, meg kell kóstolni minden évjáratot, borfajtát. Szívesen ! adják, és „ilyen kevés nem árthat”. • • • „Nyaraló" pedagógus házaspárral beszélgetünk, természetesen az iskoláról, mert bár július van, számukra ez a legfontosabb kérdés. A feleség, V. évek óta elsősöket tanít a központi iskolában, gondjait mondja: hogyan I járnak ki szeptember elején a telepre összegyűjteni az iskolaköteles cigány gyerekeket, hogyan járnak már a szünidő vége felé szülői látogatásra, világosítják fel az anyákat arról, milyen következménnyel jár, ha mégsem küldik gyermeküket rendszeresen iskolába A fáradozás hosszadalmas, a siker sem egyértelmű. Igaz, az már nem szokott előfordulni, hogy a tízóraihoz az üveg bort is hozzák. V. pedagógusi gyakorlata alatt enynyit változott szellemiekben a vidék. Már nem természetes, hogy a gyerek igyon. Legalábbis nyilvánosan nem az. A jnb iskolaügyi osztályán megoldatlan kérdés hogy a rászoruló gyermekeket nem tudják elhelyezni a járás négy gyógypedagógiai intézetében (kisegítő iskolájában). Ezért még a korszerű, városi iskolában sem ritka az olyan osztály, amelyben öt-hat gyermekről már előre tudja a pedagógus, hogy szellemi retardáltságuk miatt normális módsznerekkel nem képesek elsajátítani az évi tananyagot, sőt annak minimális részét sem. A szellemi retardáció leggyakoribb oka az alkoholista szülők által teremtett „családi” és „pedagógiai” körülmények. Nemcsak arról van szó, hogy az ilyen szülők gyermeke véletlenül vagy szándékosan alkoholt fogyaszt, hanem elsősorban arról, hogy keveset foglalkoznak, beszélgetnek vele, s nem tanítják meg az együttélés alapvető normáira, mely pedig az iskolaérettség idejére elsajátítható. A példával nevelésről inkább ne is szóljunk. V. szerint az alkoholizmus és a cigányprobléma a mélyben valahol összefügg, bár nem tehető közéjük egyenlőségjel. Jellegénél fogva másmás dolgok ezek, tény azonban, hogy az alig nevelhető családokban általában a mértéktelen italozás is dívik. Egyéb következményei? V. társadalmi munkában az abortusz-bizottság elnöke, lányokat, asszonyokat, anyákat hallgat végig, akik terhességmegszakítási kérelmüket indokolják. Nem egy elrettentő példát ismer. Gyereklányok, kiskorúak jelentkeznek hogy családjuk valamely férfitagjától estek teherbe. Mert az egész család iszik. Erkölcsi érzékükben állnak be törések, emberi mivoltukból vetkőznek ki, áthághatatlan határok mosódnak el bennük ... Sokgyermekes anyák panaszkodnak, alkoholista férjük nem tűr ellenkezést, nincs tekintettel senkire, semmire: a fogamzásgátló szerek használatát is megtiltotta. • • • K. hivatásból foglalkozik az alkoholistákkal, népművelő, kizárólag antialkoholista propagandával, előadások szervezésével és felvilágosítással bízták meg A fizetését is ezért kapja. Statisztikai adatokat mutat. 1979-ben a járásban 195 054 000 Kés-t költöttek szeszesitalra, lakosonként 1564,60 koronát, a szőlősgazdák négy-öt hektója természetesen nem került a kimutatásba. K. szívesebben venné, ha az évi majd kétszázmilliót gyümölcsre, zöldségre, kultúrára vagy bármilyen luxuscikkre fordítanánk. — Az egészségkárosodás — mondja — és annak következményei a közösséget, a népgazdaságot terhelik. Ez ellen a jelenség ellen mi felvilágosító előadásokkal védekezünk. 1978-ban 345-öt, 1979-ben 447-et tartottunk. Csakhogy az alkoholista az ilyen előadásokat nem látogatja. Ez a járás, különösen a déli része a borospincék járása. Van tehát olyan alkoholista is, aki egész évben be sem teszi a lábát a kocsmába. Számontartani is csak azokat tudjuk, akiket már kezeltek, s ez a szám nem felel meg a valóságnak. Még ivás és ivás közt is lehet különbség, szubjektív megítélés kérdése is, hogy hol kezdődik az alkoholizmus. Alkonyodik (sürved). A falu főutcáján lépésben halad az autónk, a kocsmát keressük. Még jó, hogy ismerősünk figyelmeztetett, így nem vétjük el a szerényke portát a két oldalról fölé magasodó családi házak közt, mert akkora csak, mint egy szobakonyhás lakás, a söntésben és az udvaron alig lézeng egy-két ember. A boros legendák után többet vártunk, és alkalmi ismerőseink már mondják is a „megnyugtató”, szabályt erősítő kivételt: K. ban nagyobb a kocsma. Központosították az iskolát, az üres épületet p>edig átalakították vendéglátóipari egységgé. A V. említette boros tízóraik és az iskola tehát újra találkoznának?! — Az alkoholizmus negatív jelenség a társadalomban, beteges torzulás az egyén szervezetében és mentálhigiéniájában — mondja L. dr. —, veszélyes, küzdeni kell ellene, méghozzá egyre határozottabb módszerekkel, mert az eddigi eredmények nem megnyugtatóak. Fél év alatt nyolc-kilenc gyilkossági kísérlet alkohol hatása alatt, ugyanennyi öngyilkosság. Előfordult, hogy a részeg szülők felakasztották gyermeküket... Az alkohol növeli az agresszivitást, az önbizalmat, megszünteti az önkontrollt, csökkenti az ítélőképességet, az önuralmat! Vagyis az alkoholista az érzékenységosökkenés folytán eltompult társadalmi, családi, érzelmi, fizikai és szexuális kapcsolatokkal rendelkezik. A járásban 2.182 alkoholistát tartanak nyilván, közülük 195 a nő és 30 a kiskorú; 1979 októberétől működik a kijózanító állomás. Fél év alatt 145 részeg fordult meg itt, köztük 6 fiatalkorú és 3 nő. 1979-ben 291-en voltak elvonókúrán, önkéntesen 217-en. Az utóbbiak közül gyógyulnak meg a legtöbben — Néha az értelmesebb alkoholisták, kik tulajdonképpen szeretnének bajukból kigyógyulni, sem veszik komolyan betegségüket és elhatározásukat. Néhány napja itt járt egy leendő páciensem — mondja a kezelőorvos. — Arra kért, később hívjuk be az intézeti terápiára, mert otthon még van három hektó bora, és az akkor megromlik ... Akiket a bíróság kényszerít elvonókúrára, azok is gyakran 3—4 évet várnak a kezelés megkezdéséiig, mert kevés a hely az intézeteinkben. — A mértéktelen ivászat akkor válik igazán veszélyessé, ha az egész család rákap az italra, nemzedékről nemzedékre szálló szokássá válik s a fiataloknak ennek következtében egyre nagyobb a szellemi retardáció — mondja L. dr. — Nem véletlen, hogy az országban két helyen — két hagyományos bortermelő vidéken — van gyermek-pszichiátria: a terebesi járásban és Pezinokban. A mértéktelen ivást ezekben az említett családokban általában az ap>a kezdi, majd az anya is rákap, a gyerekek pedig már beleszületnek, belenőnek ebbe. Az eredmény?! Pszichiátriai kezelések, betegségek, bűnözés. A legkönnyebb esetekben is számolnunk kell az alkohol hatására kialakult idő előtti elbutulással. Negyven-ötven éves embereket kell nyugdíjazni, mert szellemi képességük olyan alacsony, mint a nyolcvanéves embernek, aki aggkori elbutulásban szenved. Nem tudom, fel tudjuk-e mérni ezt a népgazdasági és közegészségi kárt, illetve ezek társadalmi vetületeit. A Bodrogköz arról nevezetes, hogy kellemes, vendégszerető, vendégmarasztaló vidék. Írhattunk volna valamilyen vidám csattanós történetet, mondjuk mikszáthi modorban, a bodrogközi borospincék tájékáról, a tokaji ízeket idéző borokról, a borozás közben elcsattanó adomákról, mértékletesen koccintgató, hangulatos estéket emlegetve. A valóságban nem ezek vannak többségben.
