Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-12 / 33. szám
Anna Cervenáková, a Szlovákiai Nőszövetség járási bizottságának titkára hosszú ideig pedagógusként dolgozott, Nagykaposon élt. Ma is szívesen jár a járás déli területeire, vendégeit is oda viszi; az ott élő nők munkahely-keresési gondjait is ismeri. — Az igaz, hogy a járás északi részéiben már több az ipari üzem, de többen is élnek itt — mondja. — Ugyanez a helyzet az egy lakosra eső üzlefcalapterülettel, a szolgáltatásokkal. És délen fóliázhatnak az asszonyok, így kereshetnek. Több éves tapasztalat mutatja, hogy megéri. Idén versenyt hirdetünk a fóliázó'knak és zöldségtermelőknek, szép eredményekre számítunk, mert szinte elképzelhetetlen. mennyit változtat az emberek magatartásán, gondolkodásmódján a céltudatos nevelő munka. — Csak a csicseri (Cicarovce) kistermelőkkel van szerződésünk, mert csak ők léptek be a fciskertészek szövetségébe — mondja Dóczy Árpád. a perbenyíki (Priöeník) zöldségfelvásárló gazdasági igazgatóhelyettese. — Másutt nincs szövetség. De megveszünk mindent, amit csak kínálnak. A baj az, hogy velük így nem tervezhetünk, a magánosok nem vállalnak felelősséget. Pedig nem tudom, mit csinálnánk nélkülük. Tizenkilenc szövetkezettel kötöttünk szerződést, idén 10 055 tonna zöldségre és 1985 tonna gyümölcsre, ennek a negyvenhatvan százalékát azonban a magántermelőktől vásároljuk fel. A szövetkezetekben kevés a munkaerő, a zöldségtermesztésben abszolút kicsi a géppark, nincs elég nő, aki termeljen. Nem mindig hasznos a kertészetek vezetésében történő fiatalítás sem__No és minduntalan közbeszól az időjárás. Elég egy kiadós esőzés, hogy tönkremenjenek a szabadföldi vetemények; nézzék meg a géresiek uborkaföldjét, aligha veszünk át tőlük egyetlen ládányi termést is. Üvegház a járásiban nincs, Kapos és Lelesz közt most készül egy tizenöt hektáros, valamit talán majd segít. Fólia viszont már minden szövetkezetben van, csak nehéz beszerezni, és főleg palántanevelésre, korai zöldség termesztésére használják ki. Amíg a talajjavító munkák nem járnak eredménnyel, nehezen elképzelhető a lényeges javulás. A termelést csak a 'háztáji kertészeknél befolyásolhatjuk. Itt az átvevéskor beszélünk az emberekkel; példamutatónak hoztuk létre a csicseri szövetséget is, 'hátha kedvet kapnak hozzá a többiek. Mert az árpolitika a kistermelők esetében csak akikor 'kedvező, ha szövetségbe tömörülnek. Akikor nem fordulhat elő, hogy míg a fcözületektől öt koronáért vesszük az áru kilóját, tőlük például csak háromért. És az is baj, hogy a központi árak nem veszik figyelembe a keresletet és a kínálatot, mintha statisztikából dolgoznának. Holott nekünk ugyanúgy kell a paprika, a paradicsom, a tök is, mint az uborka, amelynek termelése a legkifizetődőbb ... Ezen is változtatni kellene. Az emberek szokásain. Hat-hét éve még kinevettek, ha fóliázásra buzdítottuk őket... Míg meg nem győződtek az előnyeiről, a hasznáról. • • • A szomotori (Somotor) állami gazdaságban a dolgozók átlagkeresete 2300 korona; a gyalogmunkásoké 1700, a traktorosoké 2750, az állattenyésztésben dolgozóké 2400—2900 korona körül mozog. A jutalmat természetesen az átlagkereset szerint kapják. A kertészetben és a szőlészetben dolgozó asszonyok gyalogmunkások, megerőltető fizikai munkát végeznek, melyek — tekintve, hogy szakképzettséget nem igényelnek —a legalacsonyabb bérkategóriákba soroltak. A szociális berendezések messze elmaradnak az ipari üzemek hasonló létesítményei mögött. A munkaerőhiány a mezőgazdaságban, a munkaerő-felesleg a háztartásokban kemény ellentmondásnak tűnik. Podstránsky Vladimír mérnök, az állami gazdaság ökonámusa elsősorban a munka jellegében és a ■bérezésben látja a női munkaerőhiány okát. Kötött munkaidőben, sokkal jobb körülmények közt, kisebb megterheléssel az ipari üzemekben is keresnek ennyit az aszszonyok. A mezőgazdasági szakmunkás — aki a szaktaninfcézetből került ki — képesítését nem fizetik meg, a többiekkel együtt dolgozik, ugyanabban a bérosztályban. Igaz. a mezőgazdasági szakmunkásképzés színvonala elég alacsony, különösebb tudással sem ruházza fel a kertészeti dolgozókat, valamilyen különbséget azért kellene tenni, már a fejlődés szempontjából is. De hiába ez a jövő útja, egyelőre járhatatlan. Más probléma — gondolkodásmód kérdése —, hogy aki iskolába járt, már csak irodában tudja elképzelni magát, különben nem megy a mezőgazdaságba dolgozni. És megint más, hogy a gazdasághoz tartozó hét falu mindegyikében évente három-négy családi ház ürül ki, ‘mert lakói az öt város valamelyikébe költöznek. Űjak, fiatalok falura nem jönnek, nyugdíjasokkal pedig nehezen érhetők el kiváló eredmények: és — ők sem élnek örökké. A gondokon — s ezek nem csupán helyi gondok — csak a korszerű gépek segíthetnek. — Azt sem állítanám, hogy a munkaerőhiány és a munkaerőfelesleg egyértelmű ellentmondás — mondja Podstrán&ky mérnök. — Igényesség is lehet. Őrösben (Strázne) ezelőtt tizenöt évvel kezdték a ibaromfiitenyésztést, korszerű körülmények közt, ipari jellegű a munka. A háziasszonyok örültek neki, mert pontosan beoszthatják idejüket, tudják mikor van szabadjuk, mikor kezdődik és végződik a műszak. HÉT VÍZ PflRTJftn
