Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-12 / 33. szám
Együtt a hét folyóhoz nem fűződik — legalábbis nem hallottunk — legenda. Hacsak újkori nem, hogy a járás hét folyó partján fekszik. Mert ez asak 1960-tól igaz, amikor négy járás összevonásával — Tőiketerebes (Trebisov), Királyhelmec (KráTovsky Ohbnec), Nagy kapós (Veiké Kapusany) és Gálszécs (Secovce) — 'különböző megfontolásokból létrejött, Terebes székhelylyel. Nincsenek ihát legendák, pedig a hét folyó itt van. És külön-külön évszázadok keserveit hordozzák, a nyomor, megaláztatások könnyeit, a félelem, a rettegés csöndjét. „Kivándorlási terület volt” — mondják a vidékre, s a távozni kényszerülők tatán éppen a hét folyó valamelyikének vonzásában haltak meg messze szülőföldjétől, vagy tértek vissza ide vállalni bármit, csak otthon lehessenek. „Haza csak ott van, hol jog is van.” De érzelmi kötődések is vannak, egy fa, nádas, folyópart, gyerekkori emlékeik, szülők, barátok, s ezt elhagyni — még jogók hiányában is — nem könnyű. S a remény, a bízva bízás, hogy egyszer jobb lesz, is ide köthette az embereket. A hét folyónak most már együtt kellene vallania letűnt korokról, emberi sorsokról, valóságról. De hallgatnak, mint az itt élők is. Csak jelenlétüket éreztetik, olykor — ahogy senki sem akarná — pusztító erővel. • • • Könnyen eltéved Tőketerebesen, aki egy évtized emlékeivel tér vissza a járás székihelyére. Utcák tűntek el, úja'k születtek. Szinte teljesen újjáépült a város. Vörös Sándor mérnök, a járási nemzeti bizottság alelnöke: — A területi átrendezéssel különös helyzet alakult ki. öt városa lett járásunknak, a korábbi székhelyeken kívül még Tisza csernő (Ciema nad Tisou). Nem tudok róla, hogy lenne még egy ilyen járás Kelet-Szlovákiában. Csakhogy ezek névleges városok voltak, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy város nélkül maradtunk. Elemi dolgok hiányoztak: vízvezeték-rendszer, üzlethálózat, szolgáltatási központok, kórházak és üzemek, munkalehetőségek. Az egész járás nem dicsekedhetett komolyabb lótesítménynyel, tehát falvainkbam sem volt jobb a helyzet, csak a városok esetében ez sokkal kirívóbb hiányként jelentkezett. Amit elértünk, valóban büszkeséggel ölthet el bennünket, az eredményeket mindenki láthatja. tapasztalhatja. Le kell szögezni: párt- és állami szerveinktől minden támogatást megkaptunk új életet teremtő építő munkánkhoz. A fejlődés, a nagy változás központi horderejű tényezője az inartetepítés. Strukturális változást jelentett a lakosság foglalkoztatottságában, az új munkakörülmények szemléleti átalakulást is eredményeztek. Több formá'ban is megindulhatott a szakmunkásképzés, iskolákat nyithattunk, amivel további lényeges kérdés oldódott meg: hol helyezzük el, hogyan az alapiskolák végzősért, hogyan kössük őket már ebben a korban a járásunkhoz, hogy a minimumra csökkenjen a migráció. Sok és bonyolult problémát kellett megoldanunk, hiszen gazdaságilag a terebesi járás hazánk legelmaradottabb vidékei közé tartozott, aminek — tagadhatatlan — hatása erősen érezhető volt az élet minden területén. Ahová kevesebb jutott, a gazdasági fejlődés kisebb hullámai értek csak el, az emberek gondolkodásmódja is lassabban változik. • • • Évek óta ilyennek ismerjük Királyhelmecet. A kedves, hangulatos városban alig változik valami. A bútorgyárat, Bodrogköz legújabb büszkeségét keressük. A perbenyiki utat mutatják, mert — okosan — az üzemet a városon kívül építették. Félúton Királyhelmec és Perfoenyík között. És bár július eleje óta már tervszerű a termelés, az építkezés nyomai jól láthatók, s ez az állapot eltart még egy ideig. A gyárat 1975-ben kezdték építeni, két éve kellett volna átadni, de a próbaüzemeltetés csak májusban kezdődött. Talán ezért maradt el az ünnepélyes megnyitó is, amit pedig nagyon vártak a környék produktív korban lévő lakói. — Az idei tervek persze úgy készülték, hogy senki sem számolt a határidő-csúszásokkal — mondja Jakab Sándor mérnök, az üzem— Hogy ezt elérjük, alkalmazottainkat is meg kell nevelnünk — mondja Pandi Lajos, a személyzeti osztály vezetője. — A régi dolgozók ragaszkodók, az újak közt viszont elég nagy a mozgás. A fiatalok egy része csak azért jön dolgozni, mert szégyell otthon ülni a szülei nyakán, egyébként nincs rászorulva. Jó módiban élnek, munka nélkül is megkapnak mindent. Nem érdekeltek hát a termelésben, nekik mindegy, 'hogy hatszáz vagy ezerkétszáz koronát keresnek-e. A kihágások ellenére sem bocsáthatók el, szükség van rájuk. A pénzbírság pedig nem büntetés nekik. A másik réteg, aki keresni akar, mert rá van utalva, meg hiába dühöng. Szalagmunka folyik, elég a nyolc-tíz százalék „látszat” — munkaerő, hogy rosszak legyenek a teljesítmények. — Az anyagellátás nálunk is. mint a bútoriparban általában, akadozik. Nem tudom, hogyan bírjuk majd a -két műszakot, ha a jelenlegi egyben is vannak üresjáratok, kiesések. És a munkaerő toborzás sem lesz problémamentes, főleg a férfiakkal lesz gond. Nőket ki az egy műszak, a szabad szombatok, vasárnapok, mert kisgyermekei vannak. A naponta utazgató asszonyokat is ez vonzza leginkább, még ha utaztatásuk nem megoldott is, s a távolabbról (A-bara, Bári, lm reg) bejárók közlekedése improvizált. A dolgozók hetvenöt százaléka harminc éven aluli, nem elég csak a szociális berendezések, öltözők, mosdók, üzemi konyha biztosítása. — Üzemi óvodát építünk a városban, a kerületi szakszer vezeti tanács biztosított keretet a célra. Hetven üzemi lakásunk van, a következő ötéves tervben további hatvanat építünk. Zenekart, színjátszócsoportot akarunk létrehozni — mondja Pandi Lajos. — A szakmunkásképzést is sikerült időben megoldanunk. A tanoncképzésnek Helimecen hatvanéves a hagyománya, asztalosokat is azóta nevel az iskola, nekünk egy osztályunk van itt. a magyar tanítási nyelvű. A másik Spisská Nová Vesben, szlovák tanítási nyelvű. Az ipari tanulónak jelentkező fiatalokat úgy helyezzük el, hogy akik magyar tarész igazgatója. — Hivatalosan 82 millió .koronás értéket kellene decemberig kitermelnünk. A próbaüzemeltetés január helyett májusban kezdődött, 15 millió helyett csak 12,5-et teljesítettünk. Most várjuk a tervmódosítást. Szeptemberben fel kell futnunk a kétműszaikos termelésre, addig legalább 150 dolgozót kell felvennünk, a teljes tervezett létszámot — 830 — így is csaik a jövő év elején érjük el. Most 594 alkalmazottunk van, közülük 304 a nő, a többségük környékbeli. a nők nagy része betanított munkás. A kereseti lehetőséggel pillanatnyilag nem nagyon dicsekedhetünk, bár a tervezett bérek nem a legrosszabbak. ? szakmunkásoké 2000—2200. a betanítottaké 1800 korona körüli. Ennek a szintnek az elérése attól is függ, mikor tudunk olyan kapacitással termelni, hogy optimális legyen a kereset. találunk, a környéken még mindig elég sokan vannak, akik munkát válalnának, ecseteli gondjait Jakab Sándor. — A járás északi részén Terebes és Gálszécs környékén mintegy hatvanötezer ember él, vagy ezemégy-ezerötszáz nő vár munkalehetőségre. A déli részen, Királyhelmec és Tiszacsemő, valamint Nagytkapos és Vaján környékén a mintegy ötvenezer lakosból négy-ötezer asszony szeretne munkához, keresethez jutni. Az üzem alkalmazottai közül pillanatnyilag kb. 130 nő szakképesítetlen, ők vagy a főzőkanál mellől, vagy a mezőgazdaságból (idénymunkások voltak) kerültek ide, bár akadnak más példák is. Király Blanka ezelőtt a tejcsarnokban dolgozott, Mihalik Gizella érettségivel, póstaiskolával a telefoniközpontban, havi ezerötszázért. Itt kilen oszáz koronát keres betanítót munkásként. Viszont jobban megfelel nenitási nyelvű alapiskolából jöttek, itt helyiben tanulhasanak anyanyelvükön. Mert így szerezhetnek igazán alapos szaktudást, és az üzemnek, de népgazdaságunknak is elsősoriban erre van szüksége. Szeptembertől 240 ipari tanulónk lesz, 120 Spisská Nová Ves-ben, 120 Helmecen. A tanulók fele lány. Az utánpótlás-nevelést nem szeretnénk kiengedni a kezünkből. Számolnunk kell az alkalmazottak életkorából is fakadó állandó fluktuációval, s mi ismerjük jobban az itt élőik mentalitását, gondolkodását. Sók mindent meg kell még változtatni, hogy tartósan, jól és helyesen oldjuk meg égető gondjainkat. • • • — Vigyázunk arra. hogy az alkotmány és a törvények szabta nemzetiségi jogokat mi is a legmeszszebbmenőkig biztosítsuk. Még arra is érzékenyen reagálunk, ha valaki azt mondja: magyar iskola.
