Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-05 / 32. szám
A Kájovi Állami Gazdaság kombájnosai már ötödik éve segítenek az ekecsi szövetkezetnek Nagy László felvételei 1AVÁIG ADunaszerdahelyi (Dun. Streda) Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság irodáiban idegesség vibrál a levegőben. Nem csoda. Az ember legjobb törekvése, képessége is kudarcot vall. Űjbói esik. A kombájnok mindegyik szövetkezetben felkészülve várják a rajtot. Megint nem indulhatnak. A múlt héten több mezőgazdasági üzembe megérkeztek a vendégkombájonosok is. A dunaszerdahelyi járásban idén ugyanis 158 „idegen” és 194 „saját” kombájn vágja majd a rendet. Egyelőre azonban gazdáik türelmetlenül nézegetik az eget: eláll-e még ma az eső, felülhetnek-e végre a gépre? Valaki így jellemzi a helyzetet: ebből ma gond, holnap baj, holnapután bolondok háza lesz. Mert a késés pillanatnyilag még nem árt. De hátráltatja majd az őszi munkákat: a talajelőkészítést, a vetést, a silózást, a betakarítást. Ki győzi majd mindezt egyszerre géppel, emberrel? Azt már tapasztalatból tudják, hogy a hiányosságok, problémák itt a mezőgazdasági termelési igazgatóságon gyűlnek össze. Ezért hát az idegesség. XXX Ekecsre (Okoc) még a múlt héten megérkeztek a kájovi kombájnosok. Másodszor. Mert először — az előre megkötött szerződés szerint pontosan — még július hetedikén eljöttek. De ekkor még éretlen volt a gabona. Visszaküldték őket. A múlt héten azonban már kellett a segítségük a repcéhez. Le is aratták mind a száz hektárt. S ma, hétfőn reggel startoltak: megkezdik a búzát. Ki is vonult mind a hat kombájn. Mire sorba álltak, eleredt az eső. Tíz órakor, mint csatát vesztett katonák vonultak vissza... Lakó József, a növénytermesztési ágazat vezetője mondja: ha nem lenne természeténél fogva ideges ember, ezt a vereséget még elszívlelné. Mert náluk még semmi sincs veszve. Bíztató a termés, a gabona egyelőre lábon áll. Ha nem jön közbe jégeső vagy nagyobb szélvihar, s ha végre eláll az eső, tíz nap alatt végeznek az aratással. Csak a szalma okoz mjd gondot. De már ebben is alkalmazkodtak a feltételekhez: biztosították a kisegítő felszedő kocsikat és szalmarakókat. így a tervezettnél több szalmával is megbirkóznak. Az aratás ma már nem a szövetkezet legnagyobb gondja; a négyszáz tag közül csupán hetvenen vesznek részt benne. Inkább fontossága miatt él a köztudatban elsőrangú feladatként. Az ország kenyeréről van szó ... Az a fontos, hogy gyorsan veszteség mentesen kerüljön a gabona a magtárba; érés után a legrövidebb időn belül. Ezért van szükség a cseh kombájnosok segítségére is. A maguk öt kombájnjával lassan boldogulnának. Érés után pedig minden napnak megvan a maga kára. A Cesky Krumlov-i járás kájovi állami gazdaságával már öt éve kooperálnak. Évente hat kombájnt kapnak tőlük tizenkét főnyi személyzettel. Ezenkívül négy kombájn érkezik még Jindrichüv Hradecból. A tizenöt kombájn napi tizenkét-tizennégy órás munkaidőben tíz nap alatt végez az aratással. Feltéve, ha jó lesz az idő. .. xxx Két órája érkeztek vissza a kombájnok a határból. Még mindig szakad az eső. Mit csinálhatnak ilyenkor? Máskor esős időben végzik a karbantartást, de most még erre nincs szükség. A búzából még egy sarlónyit sem vágtak. Az apácaszakállási (Opat. Sokolec) részleg szociális épületének első emeletén kopogunk be hozzájuk. Nem érkezik válasz, így lenyomjuk a kilincset. Mind a tizenkét férfi alszik. Csak a hangos köszönésre ugranak fel. Restellkedve kérnek elnézést. Ha tudták volna, hogy vendég érkezik, kitakarítanak. Az ágy karján, az ablakban, a székeken vizes ruhák lógnak. Az asztal tele van ételmaradékkal: töpörtyűvel, pástétommal, paprikával. Huszonöt és ötven év közöttiek. Többségüknek már nem idegen a Csallóköz. Krtek Jaroslav, Horencák Ján, Mihl Frantisek, Novák Zdenék, Setka Frantisek most már negyedszer jött az ekecsieknek segíteni. Akik először járnak itt — Utlák Pavel, Neubauer Jifi, Kutlák Martin —, azok sem érkeztek idegenek közé. Vörös Sándor, a szövetkezet autóbuszsofőrje, akivel érkeztek, mindjárt az első este vacsorára hívta őket. Azóta sem győzik dicsérni a család szívélyességét, a magyar konyhát, vendégmarasztaló ízeit. Ezeknek a „kemény legényeknek” minden évben négy hónapig tart az aratás. Júliusban kezdenek a Csallóközben, hazafelé a négyszázötven kilométeres utat megállókkal teszik meg. Idén még három helyen — Znojmo, Ceské Budéjovice és Sumperk környékén — aratnak. Mire szeptember végére haza érnek, már a Sumava alatt is beérik a gabona. Amíg a Csallóközben harmincfokos melegben vágják a rendet, otthon gyakran hópelyhek szállingóznak aratás közben. — Mit szól ehhez a „csavargáshoz” a család? Mihl Frantisek, aki már húsz éve járja kombájnjával az országot, csak legyint. Krtek Jaroslavnak ez a tizenhatodik éve. Azt mondja, az utolsó. — Ezt nem szokhatja meg egy feleség, család sem. Felnőttek a gyerekek, és én egyetlenegyszer sem voltam velük nyaralni. Az autó egész nyáron a garázsban áll... Sok mindenről le kell mondanunk, nemcsak a nyári kirándulásokról. Négy hónapig alig látjuk a családot, jó időben látástól vakulásig a gépen ülünk. Az ablaknál áll, kint az érett búzatáblán ker ingót jár a szél. — A Csallóközben jó aratni. Simán haladhat a gép. Ha szemünk elkalandozik, fejünk szinte megszédül a végtelen síkság láttán. Szép ez a táj, de mi ‘itt nem tudnánk megszokni. A mi vidékünk dombos, hegyes. Nehezebben megy ott a munka, nincs ilyen jó termés. De ott vagyunk otthon ... Krtek Jaroslav gondolata haza kalandozik. De csak egy pillanatra, aztán elfordul az ablaktól. — A kombájnos számára az a legrosszabb, ha elromlik a gép és nincs mivel megjavítania. Nagyon rossz érzés látni, hogy a többiek mennek, neki meg állnia kell. Attól tartok, idén ebbe mindnyájan belekóstolunk . .. Nekünk E 512- es kombájnjaink vannak, a szövetkezetnek pedig Kolosz kombájnjai. így csak az a kevés alkatrész áll rendelkezésünkre, amit magunkkal hoztunk, vagy amit majd szükség esetén a műhelyben magunk elkészítünk. A gépek pedig rongálódnak, maga az utazás is alaposan megviseli őket. Mintha elvágták volna a beszéd fonalát, hirtelen csönd támadt. A rádióban most mondják az időjárás-előrejelzést. Pillanatnyilag az a legfontosabb: meddig tart még az eső? Sajnos, semmi biztató. — Ez a kis tranzisztoros készülék az egyedüli összekötőnk a világgal. A televízió ott áll a folyosón, hibásan ... A lányok sem akarnak beszélni velünk. Pedig értenek minket, csak mintha szégyellnének válaszolni... — jegyzik meg az ismerkedést kereső fiatalok. Dicsérik az ellátást, a kasztot, csak a tisztálkodási lehetőségre panaszkodnak. Egyetlen zuhanyozó működik, s mire ők megjönnek a határból, a meleg vizet már elhasználják az állatgondozók, akik szintén ebbe a szociális épületbe járnak mosakodni. Elérkezett az ebéd ideje. Az étteremben már terített asztal várja őket. Sánta Ernő konyhavezető igyekszik kedvükbe járni. Megkérdezi, mit szeretnének, mi ízlik nekik a legjobban. — Azt hittem, a gombóc, káposzta, hús — ezzel szerzek nekik legnagyobb örömöt. De tévedtem. Az uborkasaláta, újburgonya, paprika ízlett nekik a legjobban. Azt mondják, náluk még kevés friss zöldség volt az idén. Meg a kenyér ... Amikor július hetedikén visszamentek, mindegyik vitt magával egyet-kettőt, mert hogy náluk nincs ilyen jó ízű kenyér, mint itt. A mai ebédet Köles Eleonóra, Kiss Ilona, Öllé Irén és Kürti Irén készítette. Kétnaponként szolgálatosak. Ilyenkor reggeltől estig itt vannak, hogy a kombájnosok mindig friss, meleg ételt kaphassanak, ök főznek a többi szövetkezeti dolgozónak is. Naponta száz ebéd fogy el; Lukovics Vendel autóval viszi a másik részlegre is. Kint az eső még mindig szakad. Már teljesen biztos, hogy ma egy órára sem állhatnak be a gépek. A fiatalok szedelőzködnek. Beruccannak Nagymegyerre (Calovo). Az idősebbek pedig visszabújnak az ágyba. Ha kisüt a nap, úgyis kevés idő jut majd pihenésre. H. ZSEBIK SAROLTA m j ■Ä ■l
