Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-29 / 31. szám
1. Koco István és Botion Zoltán egyeztetik terepjáró-tervüket. 2. A nyári munka változatos ... De meddig tart a munkakedv? .1. Rimaszombati délelőtt az orvosi rendelő épülete előtt. Néhány beteg és az „aggódó“ családtagok. 4. Délidőben — hazafelé. 5. Fiatal répakapálók a radnóti határban ... Ez még nem állandó munka.________________ nyitón (Uz. Panica) meg csak csavarognak, alig bírnak egy helyen maradni, ott a legnagyobb a munkaerővándorlás, az üzemi átlagot 18 százalékra emelik. A zsipi (2ip) gazdasági udvaron Ambrus Alicát faggatjuk munkája felöl: — Nyolc osztályt jártam, aztán a tornaijai (Safárikovo) ruhagyárba kerültem dolgozni. Négy hónapot voltam ott. Rossz volt a közlekedés. Aztán a rimaszécsi (Rim. Sec) szövetkezetbe mentem, munkásnak. Nem szerettem kapálni. Itt jobb. A bátkai gazdaságban már három éve vagyok, itt' a takormányszárítóban jól megy, megkeresem a kétezret. — A kettő és felet - javítja ki a csoportvezető. — Meddig marad itt?.— kérdezem. — Amíg nem szülök — mondja határozottan a fiatalasszony. — És hány gyereket szeretne? — Vagy ötöt... — Bizonytalan hangját elnyomja a szárítógép bugása. Lencsevégre kapjuk a fa alatt pihenőket, az egyik szabadkozik. ' — Tán nem szoktak így pihenni? — Dehogynem, nagyon is sokat, csak ne szégyelld megmondani — okítja egy idősebb. — Azt a traktoristát kellet volna megkérdezni — mondja Bodon Zoltán, a kísérőnk, és a távolodó traktor után mutat. — Mindig siet. Lakatos Árpád nagyon jó munkás. Ért a gépekhez is, most zöldet kaszál; őt nem kell ellenőrizni. Húsz é^e itt von. Nem volt még vele semmi baj. Most a három és felet is megkeresi, de volt, hogy sovány borítékot vitt haza. Három gyereke van, most fejezi be a házépítést, már csak a fürdőszobát kell rendbehoznia, i. A Hója pusztán ifjabb és idősebb Radics Arzénnal találkozunk. Az apa, anya és a gyerek együtt dolgozik, 201 hízómarhát gondoznak. Kérdezem, mennyi a bevételük összesen. — Tizenkétezer, vastagon — mondja id. Radics Arzén. - De én még gulyás is vagyok. Tizenöt éve egy helyben . . . — A fiával nincs baj? — Dolgozni kell neki. Hat osztályt .végzett. Már négy éve itt van mellettünk. Mi másból élhetne, ha nem a munkájából? Távolabb a cukorrépában egy csoport asszony látszik. — Az a négy cigány, a másik kettő nem — mutatja Bodon Zoltán. — Ilyen messziről is megismeri őket? — Külön kapálnak, az a kettő sebesebben húzza a kapát. . . Ruszó Magda anyja helyett dolgozik, aki ma nem jött munkába . . . Balog Ágnes öt éve dolgozik itt, de sokat hiányzott. „Ha mindig fáj a torka annak a gyereknek,” mentegetőzik. Dávid Elza is anyja helyett dolgozik, akit ma a bíróságra idéztek be. Szereti a kinti munkát, mert változatos. „Ha esik, elbújunk!" — viccelődik. Balog Lívia a rimaszécsi szövetkezetből jött át, mert itt többet keres. Aztán ha a vőlegényjelölt leszerel, férjhezmegy. György Adél mindössze tizenhat éves. Azt már tudja, hogy a dohánygyárban többet keresne, egy barátnője mondta neki. És főleg: ott télen is lehet dolgozni... — Sokan ezért nem maradnak meg — mondja a csoportvezető. — Itt csak idénymunkát kapnak, pedig egy kis ésszel megoldhatnánk, hogy télre „odakölcsönöz - nénk” bizonyos számú munkaerőt az üzemeknek, {lejét vennénk annak, hogy vándormadarakat neveljünk. Jót is rosszat is hallunk, tapasztalunk. A népes tömegből kiugrik egy-egy név, egyszer bizakodással eltöltő, máskor lehangoló. Lakatos Kálmán, Radics György, Cibufa Aladár, a rimaszombati építkezési vállalat kiváló dolgozói; Zsíros Árpád az orenburgi gázvezeték építésénél is jó, megbízható munkaerőnek bizonyult; Máté József, Várody Jolán, a tornaijai ruhagyár kitüntetett dolgozói. És még tucatnyi szakmát tanult nő, férfi. De hosszabb lenne az igazolatlanul hiányzó, fegyelmezetlen, nehezen nevelhető dolgozók névsora. Erna Polcániová, a jnb alelnöke, a cigánykérdésekkel foglalkozó bizottság elnöke mégis bizakodó, amikor tárgyilagosan elem" zi eredményeiket, problémáikat, és a jövőről beszél: - A múlt év végén járásunkban 14 946 cigány lakost tartottunk nyilván. 1979- ben 852-vel szaporodott a cigányok száma, míg a többi újszülött száma csupán 362 volt. Egyre többen lesznek. Ezért fontos, hogy még szigorúbban és következetesebben járjunk el azokkal szemben, akik nem alkalmazkodnak szocialista életmódunk normáihoz. Nem elég csak a rende- ._ let, a bíróságok, a munkaadók, •£ a közbiztonsági szervek, az ej egészségügy törekvése, igyekeze- i te, hanem társadalmi szerveze- - teink, felelős beosztású dolgo- ■.= zóink, valamennyiünk tárgyila- í gosságára, állandó figyelmére, ^ sokoldalú segítségére van szükség. ú MEGYERI ANDREA V