Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-22 / 30. szám
Illetlen kérdések? CSALÁDI VITÁNK, ANKÉTÜNK EDDIGI KÉRDÉSEIVEL MUDr. HERÉNYI MÁRIA GYERMEKPSZICHIÁTERT KERESTÜK FEL, AKI ÉVEK ÖTA NEMCSAK KEZELI PÁCIENSEIT, HANEM ELŐAD, FELVILÁGOSÍT, NEVEL, ÉS SZÜLÖK, GYEREKEK SZÁZAINAK AD TANÁCSOT, ÚTMUTATÁST. — Mit válaszolna a doktornő, ha a felnőtté válás küszöbén lévő fiatalok a házaséletröl, főként a szexális életről tennének fel kérdéseket? — Először is azt, hogy kérdéseikkel elkéstek. De ehhez mindjárt hozzáteszem azt is, hogy a tizenhéttizennyolc éves fiatal biztosan nem először kérdez, legfeljebb addig nem kapott megfelelő választ. Orvosi gyakorlatom alatt mindig is voltak olyan esetek, tragédiák, amelyek oka a tudatlanságban, a téveszmékben, a tabukban van. — Említhetne néhány példát? — Talán a legutóbbikból: Néhány héttel ezelőtt egy faluról bejáró gimnazista kislány szült. A szülés megindulásáig senki sem tudott a terhességről. Hihetetlenül hangzik, de sem az orvos, sem a pedagógus, sem a szülők nem tudtak semmit. A tizenhét éves anya egészséges magzatot hozott a világra, és még a kórházban lemondott gyermekéről... Egy másodikos kislánynál a gyermekkori onanizóció feltűnő jeleit tapasztalta a tanítónő. Amikor az édesanyának elmondta, és javasolta, hogy együtt beszéljék meg az orvossal, az anya felháborodott, és kikérte magának, hogy efféle fajtalan dolgokkal vádolják a gyereket. Nemrégiben két fejlett 11—12 éves kislányt kezeltünk klinikánkon, akiket idősebb férfi környékezett meg, és akik semmit sem tudtak addig a nemi életről. Lelki megrázkódtatásukat pszichiátriai kezeléssel lehetett csak kigyógyítani ... Ezek az esetek persze jelentéktelennek tűnnek, ha egy nőgyógyász fiatalkorú pácienseinek a problémáit vizsgálnánk ... — Tapasztalata szerint mennyit tudnak testük felépítéséről, változásairól, biológiai funkcióról a mai serdülőkorú fiúk, lányok? — Sokkal többet, mint valaha tudtak, és sokkal kevesebbet, mint amire szükség van. A tapasztalataimmal igazolhatom az ankét során végzett felmérésüket. A nemi felvilágosítást nem lehet egy pontosan meghatározott korhoz kötni. A fejlődésben nagy eltérések mutatkozhatnak. És általában is tapasztaljuk, hogy a nemi érés egyre korábban kezdődik, jóval megelőzi a szellemi érést. Annyit tehát mindenképpen tudnia kellene egy serdülőnek, hogy számára a nemi érintkezés még túl korai, társadalmilag is, biológiailag is, lelkileg is súlyos, és nehezen kiheverhető következményekkel jár. — Lehetséges-e mégis valamiféle szabályt felállítani? — Talán annyit, hogy a leánynak előbb kell tudni a havi vérzésről, mint az bekövetkezik. A fiúnak is az első megömlés előtt kell tudni a nemi érés jeleiről, következményeiről. És előbb kell tudni a férfinő kapcsolatról, a barátság, a szerelem helyes értelmezéséről, a fogamzásgátlásról, a terhességről, szülésről, gyermeknevelésről, házasságról, mint ahogy az első érintkezés megtörténik. — Sok szülőnek az a véleménye, hogy felesleges ezekről a dolgokról beszélni, a gyermek majd mindent megtanul, nem kell előre felcsigázni az érdeklődését. — Ez ma már — a világ egybehangzó szakvéleményei szerint —, nem így van. A helyes felvilágosítás nem élénkíti a fantáziát, nem csigázza fel az érdeklődést, hanem helyre rakja a tisztázatlan dolgokat, és megnyugtatja a gyermeket. Félelemmel, tilalommal sem lehet nevelni, ez már régen elavult nézet. A gyermek kicsi korától kezdve kérdez. Kérdéseire választ kell adni. Nem szükséges többet magyarázni, mint amennyit a kérdés igényel. De azokra feltétlenül és az igazságnak megfelelően kell válaszolni. A megválaszolatlan kérdéseket egymás között beszélik meg a gyerekek, könyvekből (félre-) olvassák, idősebb barátoktól hallgatnak meg izgalmas .eseteket”. Nyolc-kilencéves korban kezd a gyermek úgy kérdezni, hogy a válaszokat tartósan rögzíti. Tizenhárom-tizennégy éves korban pedig tudatosan kezd kutatni könyvek, elfogadható magyarázatok után. Azzal tehát, hogy a vitaindító cikkben szereolő szülők a gyerekek elől elzárták az újságot, csak rosszat (vagy legjobb esetben semmit sem) tettek. Mert a mai kor gyermeke felé ezer irányból áramlik az információk tömege, ezért kell az okos szülő, aki kellő időben és szükséges mértékben eligazítja gyermekét ebben az információ- rengetegben. — Sok szülőnek bizonyára nem könnyű gátlások nélkül beszélni gyermekeivel, éppen mert saját gyermekkori emlékeik gátolják őket... — Ez valóban így van, még sincs más kiút. Csak alapigazságokat mondjanak el, azt, hogy a szexualitás természetes dolog, és mert emberek vagyunk, kell, hogy az egyik legszebb emberi érzésre, a szerelemre épüljön, és abban a korban kezdődjön, amikor a fiatal biológiailag is. pszichikailag is érett erre a funkcióra. Mindegy, hogy az édesanya, vagy az édesapa beszélget gyermekével. Az tegye, aki hozzáértőbben, szívesebben, nagyobb körültekintéssel, türelemmel teszi. S még egyet tanácsolhatok a szülőknek: ha már valamiről elkéstek, ha már valami nem kívánatos dolog történt gyermekükkel, sohase ítélkezzenek. Serdülő. fejlődő gyermekeinknek segítségre van szükségük, ez a legszebb útravaló a felnőtté válás nehéz éveiben. Beszélgetett: MEGYERI ANDREA « o r . Kedves Tizennyolc éves P Tanácstalan! ^ Ellentmondásokkal, keserűséggel teli levele olvasása után a legfontosabb, amit leszögezuf hettem: egyetlen lány sem nélkülözheti az anyai nevelést, szeretetet. Enélkül nehéz, szinte lehetetlen eligazodnia saját érzései, érzelmi igényei és mások elvárásai között. N önnek ez a szülői gondoskodás, szeretet hiányzik elsősorrgk ban, hiába használ másra uta- IU íó nagy szavakat. „Gyűlölöm a magányt” — írja. Közben levelén feltüntetett címéből kiderül, hogy leányszálláson lakik hét közben és csak hét «végén „magányos”, vagyis él családja körében. Nem gondolni ja, hogy joggal vetik a szemé^ re, miért akar hétvégi két napjából is annyi időt a fiúk között tölteni? A szavakat, amivel „elmondják mindennek”, azt hiszem, a féltés diktálja. Persze, egy édesanya biztosan másképpen válogatná meg őket. Becsülje meg a gondoskodást, hogy szülei helyett fedelet adnak magának és testvérének. Érthető, hogy nem szeretnék fölfedezni szülei rossz hajlamait valamelyikükön. Maga sem tudja, mit akar, mit szeretne. Hiányzik életéből az öröm — panaszolja. Nem írja, most hol dolgozik — vagy tanul. Nem írja, van-e barátnője, milyen a baráti, munkatársi köre. Csak a fiú, az egyik és a másik. Bocsásson meg, de egy-két találkozás, néhány látogatás, ki milyen messziről utazik a falujába, hogy önt fölkeresse — még nem bizonyítéka sem szerelemnek, sem „rendességnek”, sem annak, hogy ez már választás, ez már házasságra érett kapcsolat. Dolgozzon vagy tanuljon! Álljon a saját lábára, s becsülje meg, amit elért. Először ismerje meg az embereket, a saját lehetőségeit! Nemcsak bálból, mulatságból áll az élet, nem ettől lesz „boldog” — viszont boldogtalan lehet tőle, ha igényei nem terjednek tovább. Jár moziba? Olvas? Mit látott az országból? Volt már kiránduláson? Tudja, hogyan él a többi fiatal? Hogy van aki énekel, rajzol, varrni tanul vagy hivatására készül? Hogy az üzemekben, szövetkezetekben magával egykorúakat jutalomútrc. küldenek, megdicsérnek, kitüntetnek? Hogy keresetükből húszegynéhány éves korukra a munkáslányok szép kelengyét gyűjtenek? Eszébe ne jusson úgy „kimenekülni” mostani családja „fogságából”, hogy férjhez megy! Férjhez kényszeríteni viszont ma senkit, senkinek nincs joga. Túlságosan zavaros a levele ahhoz, hogy összefüggő, tennivalóit sorrendbe állítható tanácsokat adhatnék. Ehhez ismernem kéne körülményeit, képességeit, lehetőségeit. Ha úgy gondolja, hogy válaszom által legalább részben higgadtabban, türelmesebben tudja végiggondolni, mi is a fő panasza, a férjhezmenésen kívül miben láthat megoldást, írjon ismét! De ne hallgassa el azt sem, amire most hívtam fel a figyelmét! Higgye el, sokszor az öregeknek is igazuk van. őszinte segítőszándékkal Cjd »
