Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-15 / 29. szám

Mondják: a gömöri ember különösen szereti szülőföldjét. Mondják: Gömört nem lehet nem szeretni. Vagy inkább csodálni. A Szlovák-paradicsomot, a Murányi-fennsíkot, a Szlovák-karsztot, a Szilicei-fennsikot. Dobsiná, Gombaszög (Gombasek), Domica, Martonháza (Ochtina) — ki tudná a barlangok látogatóit összeszámolni?!

Várainkból alig maradt valami: történelmi csaták, a győztesek várromboló barbarizmusának áldozatául estek. Némelyet az árnyékukban növő városok faltak fel. A kevés maradék figyelmeztető büszkeséggel áll a tájban: a történelem kereke forgandó. Ismerjétek meg a múltat, mert évszázadok tanulságát hordozzák. Ismerjétek meg, hogy vállaljátok jelenünket és merjetek jövőt formálni. Jövőt, mely a múlt-gyökerek korcsait is vállalni meri. Mert szocialista mánk honfoglalással kezdődött. A híd pillérei: tatárjárás, török betörések, huszita harcok, magyar rendi felkelések, forradalom és szabadságharc, I. világháború, sztrájkok, tüntetések, Szlovák Nemzeti Felkelés, jogokat adó és tisztázó Február. Krasznahorka (Krásna Hőrka), Betlér (Betliar), Berzéte (Brzotín), esetnek (Stítnik), Chyzné; várak, kastélyok, templomok — nemzeti kulturális és történelmi emlékek. Út-mutatók: a mába.

Gombaszög. Nemcsak barlang, bánya, üzem, csodás völgy. Hagyomány. A Sarló hagyománya: vállalni minden korban önmagunk, nem árral úszni — ha kell, örvénnyé lázadni. Fellegvár, nemzetiségi kultúránké, ahová eljutni, ahol szerepelni kitüntetés.

Ki szereti jobban Gömört? A honi ember vagy az idelátogató? Természeti szépsége, gazdagsága elbűvöl. Hagyománya — ha ismerjük — kötelez: önmagunkhoz méltón élni, cselekedni.

%