Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-08 / 28. szám

családi ILLETLEN KÉRDÉSEK ? egyedül hagyott, unatkozó gyermek csak az esti mesét nézi meg a tévé­ben? A nemi ösztön az ember egyik legerősebb ösztöne. Ezért tisztában kell lenni vele, még mielőtt ösztön­életünknek ez a formája kifejlődik. A szerelem is az élethez tartozik, és mint minden más életmegnyilvá­nulásunk — felelősséggel jár. Kinek jó tehát ha hazugságban, vagy .tu­datlanságban nő fel a gyermek? Schalter Zsuzsa- Trencín ... Csodálkozom a gutái (Koláro­­vo) szülőkön ezért a múlt száradra jellemző lázadásért. Nézetem szerint sokkal jobb a gyermeknek, akit a téma érdekel; ha nyíltan és az igaz­ságnak megfelelően értesül, mintha barátoktól, titkon elkapott szavak­ból, és valójában halvány sejtelme sem marad az „illetlen kérdések” lényegéről. Van olyan gyermek, akit tizenöt éves korában sem érdekel különös­képpen ez a téma, a lapokban nyu­godtan tovabbforgat, de van olyan is, aki már 12—13 évesen figyel, és izgatja, hogy tulajdonképpen hogyan is van „az”. Nemcsak az iskolában végzett felmérés igazolja a szülők álszemérmességét, téves nézeteit. Bizony a huszadik század végén élő fiatalok előtt nincs tabu, nem lehet tiltás. Megtalálják a módját, hogy tudomást szerezzenek arról, amire kíváncsiak. Két kamaszkorú gyerme­kemnek én bátran odaadom a Nőt is, a Barátnőt is, és ha kérdéssel fordulnak hozzám, nyíltan válaszo­lok, sokszor közösen beszéljük meg, milyen viselkedés a helyes, milyen a helytelen. Én ezért is helyeselem a szerkesztőség nyílt kiállását — hiszen testileg, lelkileg erős, egész­séges gyermekeket kell felnevelnünk. Tisztelettel és kézszoritással: F. R. Utóirat: Kérem, ne közöljék teljes nevemet, mert tudom, hogy környé­künkön is vannak a gutái egynéhá­­nyakhoz hasonló nézetűek, és nem akarom, hogy emiatt zaklassanak. Bőven van alkalmam együtt lenni serdülő korú gyermekemmel, és éppen ezért ajánlom a 10—12 éves fiúk, lányok felvilágosítását, ötéves kislány is mondott már nekem olyat, hogy bizony elgondolkodtam. Azt hiszem, a felvilágosítás módjától, tartalmától nagyban függ a gyer­mek későbbi házasélete. És gyerme­keink nem is egyformák. Van, aki már tizenkét éves korában „nagy­lány”, és ha nincs kellőképpen fel­készítve testi funkcióinak változásai­ra, egy életre szóló gátlásosság ala­kulhat is benne. A serdülő lánynak tudnia kell, hogy miért nem mász­kálhat azzal, akivel akar, oda, ahová akar. Nem azért, mert kikap. Hanem azért, mert meg akarjuk óvni olyan dolgoktól, melyek számára veszélyt jelentenek. De erről neki is ponto­san tudnia kell. Hiszen a nő- és gyermekgyógyászok szomorú történe­teket mesélhetnének, melyek elindí­tója a tudatlanság, a sötétség volt. És hány fiatalnak hat ki egész éle­tére a rosszul, erkölcstelenül meg­tudott „titok”. Vagy azt képzelik az anyukák, hogy ők dolgoznak, és az AMI SOK, AZ SOK Előrebocsátom: nem vagyok mara­di gondolkodású ember. Legalábbis nem tartom magam annak. Sok mindent megértek, ami gyermekeim körül történik, még akkor is, ha ne­kem sokszor más a véleményem, másképpen rendezném az ügyeket. Szándékosan is törekszem arra, hogy példákat ne csak a múltból vegyek, hanem a jövőre gondolva előrevetít­sem azokat. Nem is panaszkodhatom, két nagylányom van, harmonikus családi életet élünk, aminek én igen örülök. Semmi okom rá, hogy „fel­háborodjak”, de ez a téma egy kicsit felkavart. Nem érzem szükségét, hogy ennyire nyíltan beszéljünk a felnőtté válás kérdéseiről. Szerintem elég az, amit a gyermek az iskolá­ban tanul, nem kell siettetni sem­mit. Hiszen éppen azért, mert ösz­tönökről, folyamatos testi érésről van szó. Jön az magától is. Engem sem „tanított" senki, mégis jó csa­ládi életet élek mint feleség és mint anya is. Két gyermeket szültem, de magam el sem képzelem, mi is ment végbe a szervezetemben. Ez az orvo­sok dolga. Az igazat megvallva, nem is érdekel. És szeretném lányaimat is megóvni attól, hogy idő előtt el­terelődjön figyelmük a tanulásról. S. Ferencné Vitaindítóink otthonában: 1. A Bartanusz család 2. Nagy Péterék. Véleményüket lapunk 23. számában olvashatták. KEDVES A „Gólyamese felnőtteknek?" és az „Illetlen kérdések?" címen közölt OLVASÓINK! írásaink nyomán többen tollat fogtak, hogy megírják véleményüket. Kinek jó, ha a gólyamesével áltatjuk gyermekeinket, akik kíváncsian fürkészik testük titkait? Kell vagy nem kell a felvilágosítás? Vannak-e családon belül illetlen kérdések, tilalmak? Elég-e, ha csak az iskola nevel? A további leveleknek is helyet adunk. A közölt válaszokat honoráljuk, ezért kérjük, írják meg nevüket, pontos címüket. Továbbá azt, hogy hány gyerme­kük van, és mennyi idősek. Levelüket a következő címre várjuk: a Nő szer­kesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20, a borítékra írják rá vitánk címét: „Illetlen kérdések". KEDVES MARA! H „Tizenhat éves vagyok, és ||y nagyon szeretek a barátaim társaságában Tenni - irod -, (O de szüleim nem engednek el ^ otthonról. Pedig higgyék el, 0^ nincs rá okuk. Ha hazajön-M nek munkából, ha fáradtak, Ä velem kiabálnak; ha nem H ment minden rendbe a mű­helyben, akkor is kiabálnak velem, és belémkötnek. Néha [2. még a szomszédba sem me­ll] hetek át. Fiúval nem járhatok, ^ mert ha megtudják, egy hétig ^ sem mehetek el otthonról. ^ Hiába magyarázom nekik, hogy kell nekem egy kis szó­rakozás, meg sem hallgatnak, 2 hanem a szobámba paran­csolnak. Nem hiszem, hogy van még egy lány, aki ilyen boldog­talan, mint én. Testvérem nincs, ta­lán ezért lenne ilyen nehéz az éle­tem?" ti aj *3 3 o ■a rt J au s £ Mindenekelőtt hadd nyugtassalak meg: sok tizenhat éves lány érzi magát „boldogtalannak“ mint te. Persze, csak időnként, - éppen úgy, mint te. Az életkorodnak, a puber­tásnak van ugyanis egy olyan sza­kasza, amikor az ember minden különösebb ok nélkül olyan, de olyan borzasztóan boldogtalan tud lenni, amilyen későbbi élete folya­mán sohasem, bármi érje is. És for­dítva: az ember egyetlen más élet­korában sem tud olyan hevesen, mámorosán, kicsorduló lélekkel bol­dog lenni, mint tizenhat évesen. Ez a nagy kedélyhullámzás megviseli a serdülő idegrendszerét, ezt sajnos sok felnőtt nem hiszi el, de szeren­csére nem tart soká. Amikor majd egy kissé elcsitul a hormonok tánca, te is nyugodtabb, kiegyensúlyozot­tabb leszel, s ha a szüleid egy kissé ingerültebben szólnak majd hoz­zád, nem fogod azt hinni, hogy „gorombák", és ha esetleg egy szemtelen megjegyzés miatt nyakon legyintenek, nem fogod azt képzel­ni, hogy „vernek". Persze, azért jó lenne egy kis kölcsönös bizalom a szüleid és közötted. Ami a szóra­kozásodat illeti: nemcsak úgy lehet szórakozni, hogy fiúkkal „járkálsz". Életed tavaszának szeszélyes „áprilisát“ éled ezekben a hónapok­ban: az egyik pillanatban olyan sú­lyosan, nyomasztóan gomolyognak fölötted a legsötétebb viharfelhők, hogy úgy érzed, ebbe bele lehet halni; a másikban pedig egészen valószínűtlen ragyogással kisüt a nap, kék az ég, úgy érzed, mintha szárnyaid lennének és a legszíve­sebben magadhoz ölelnéd az egész világot. Mindez együttvéve jórészt a felnőtté érés biológiai folyamatá­nak egyik szakasza. Nemsokára el­múlik. És ha ezt tudatosítod, máris könnyebben fogod elviselni önmagadat, a környezetedet. Szeretettel és megértéssel üdvözöl [7I»Tíöl

Next

/
Thumbnails
Contents