Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-08 / 28. szám
családi ILLETLEN KÉRDÉSEK ? egyedül hagyott, unatkozó gyermek csak az esti mesét nézi meg a tévében? A nemi ösztön az ember egyik legerősebb ösztöne. Ezért tisztában kell lenni vele, még mielőtt ösztönéletünknek ez a formája kifejlődik. A szerelem is az élethez tartozik, és mint minden más életmegnyilvánulásunk — felelősséggel jár. Kinek jó tehát ha hazugságban, vagy .tudatlanságban nő fel a gyermek? Schalter Zsuzsa- Trencín ... Csodálkozom a gutái (Kolárovo) szülőkön ezért a múlt száradra jellemző lázadásért. Nézetem szerint sokkal jobb a gyermeknek, akit a téma érdekel; ha nyíltan és az igazságnak megfelelően értesül, mintha barátoktól, titkon elkapott szavakból, és valójában halvány sejtelme sem marad az „illetlen kérdések” lényegéről. Van olyan gyermek, akit tizenöt éves korában sem érdekel különösképpen ez a téma, a lapokban nyugodtan tovabbforgat, de van olyan is, aki már 12—13 évesen figyel, és izgatja, hogy tulajdonképpen hogyan is van „az”. Nemcsak az iskolában végzett felmérés igazolja a szülők álszemérmességét, téves nézeteit. Bizony a huszadik század végén élő fiatalok előtt nincs tabu, nem lehet tiltás. Megtalálják a módját, hogy tudomást szerezzenek arról, amire kíváncsiak. Két kamaszkorú gyermekemnek én bátran odaadom a Nőt is, a Barátnőt is, és ha kérdéssel fordulnak hozzám, nyíltan válaszolok, sokszor közösen beszéljük meg, milyen viselkedés a helyes, milyen a helytelen. Én ezért is helyeselem a szerkesztőség nyílt kiállását — hiszen testileg, lelkileg erős, egészséges gyermekeket kell felnevelnünk. Tisztelettel és kézszoritással: F. R. Utóirat: Kérem, ne közöljék teljes nevemet, mert tudom, hogy környékünkön is vannak a gutái egynéhányakhoz hasonló nézetűek, és nem akarom, hogy emiatt zaklassanak. Bőven van alkalmam együtt lenni serdülő korú gyermekemmel, és éppen ezért ajánlom a 10—12 éves fiúk, lányok felvilágosítását, ötéves kislány is mondott már nekem olyat, hogy bizony elgondolkodtam. Azt hiszem, a felvilágosítás módjától, tartalmától nagyban függ a gyermek későbbi házasélete. És gyermekeink nem is egyformák. Van, aki már tizenkét éves korában „nagylány”, és ha nincs kellőképpen felkészítve testi funkcióinak változásaira, egy életre szóló gátlásosság alakulhat is benne. A serdülő lánynak tudnia kell, hogy miért nem mászkálhat azzal, akivel akar, oda, ahová akar. Nem azért, mert kikap. Hanem azért, mert meg akarjuk óvni olyan dolgoktól, melyek számára veszélyt jelentenek. De erről neki is pontosan tudnia kell. Hiszen a nő- és gyermekgyógyászok szomorú történeteket mesélhetnének, melyek elindítója a tudatlanság, a sötétség volt. És hány fiatalnak hat ki egész életére a rosszul, erkölcstelenül megtudott „titok”. Vagy azt képzelik az anyukák, hogy ők dolgoznak, és az AMI SOK, AZ SOK Előrebocsátom: nem vagyok maradi gondolkodású ember. Legalábbis nem tartom magam annak. Sok mindent megértek, ami gyermekeim körül történik, még akkor is, ha nekem sokszor más a véleményem, másképpen rendezném az ügyeket. Szándékosan is törekszem arra, hogy példákat ne csak a múltból vegyek, hanem a jövőre gondolva előrevetítsem azokat. Nem is panaszkodhatom, két nagylányom van, harmonikus családi életet élünk, aminek én igen örülök. Semmi okom rá, hogy „felháborodjak”, de ez a téma egy kicsit felkavart. Nem érzem szükségét, hogy ennyire nyíltan beszéljünk a felnőtté válás kérdéseiről. Szerintem elég az, amit a gyermek az iskolában tanul, nem kell siettetni semmit. Hiszen éppen azért, mert ösztönökről, folyamatos testi érésről van szó. Jön az magától is. Engem sem „tanított" senki, mégis jó családi életet élek mint feleség és mint anya is. Két gyermeket szültem, de magam el sem képzelem, mi is ment végbe a szervezetemben. Ez az orvosok dolga. Az igazat megvallva, nem is érdekel. És szeretném lányaimat is megóvni attól, hogy idő előtt elterelődjön figyelmük a tanulásról. S. Ferencné Vitaindítóink otthonában: 1. A Bartanusz család 2. Nagy Péterék. Véleményüket lapunk 23. számában olvashatták. KEDVES A „Gólyamese felnőtteknek?" és az „Illetlen kérdések?" címen közölt OLVASÓINK! írásaink nyomán többen tollat fogtak, hogy megírják véleményüket. Kinek jó, ha a gólyamesével áltatjuk gyermekeinket, akik kíváncsian fürkészik testük titkait? Kell vagy nem kell a felvilágosítás? Vannak-e családon belül illetlen kérdések, tilalmak? Elég-e, ha csak az iskola nevel? A további leveleknek is helyet adunk. A közölt válaszokat honoráljuk, ezért kérjük, írják meg nevüket, pontos címüket. Továbbá azt, hogy hány gyermekük van, és mennyi idősek. Levelüket a következő címre várjuk: a Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20, a borítékra írják rá vitánk címét: „Illetlen kérdések". KEDVES MARA! H „Tizenhat éves vagyok, és ||y nagyon szeretek a barátaim társaságában Tenni - irod -, (O de szüleim nem engednek el ^ otthonról. Pedig higgyék el, 0^ nincs rá okuk. Ha hazajön-M nek munkából, ha fáradtak, Ä velem kiabálnak; ha nem H ment minden rendbe a műhelyben, akkor is kiabálnak velem, és belémkötnek. Néha [2. még a szomszédba sem mell] hetek át. Fiúval nem járhatok, ^ mert ha megtudják, egy hétig ^ sem mehetek el otthonról. ^ Hiába magyarázom nekik, hogy kell nekem egy kis szórakozás, meg sem hallgatnak, 2 hanem a szobámba parancsolnak. Nem hiszem, hogy van még egy lány, aki ilyen boldogtalan, mint én. Testvérem nincs, talán ezért lenne ilyen nehéz az életem?" ti aj *3 3 o ■a rt J au s £ Mindenekelőtt hadd nyugtassalak meg: sok tizenhat éves lány érzi magát „boldogtalannak“ mint te. Persze, csak időnként, - éppen úgy, mint te. Az életkorodnak, a pubertásnak van ugyanis egy olyan szakasza, amikor az ember minden különösebb ok nélkül olyan, de olyan borzasztóan boldogtalan tud lenni, amilyen későbbi élete folyamán sohasem, bármi érje is. És fordítva: az ember egyetlen más életkorában sem tud olyan hevesen, mámorosán, kicsorduló lélekkel boldog lenni, mint tizenhat évesen. Ez a nagy kedélyhullámzás megviseli a serdülő idegrendszerét, ezt sajnos sok felnőtt nem hiszi el, de szerencsére nem tart soká. Amikor majd egy kissé elcsitul a hormonok tánca, te is nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb leszel, s ha a szüleid egy kissé ingerültebben szólnak majd hozzád, nem fogod azt hinni, hogy „gorombák", és ha esetleg egy szemtelen megjegyzés miatt nyakon legyintenek, nem fogod azt képzelni, hogy „vernek". Persze, azért jó lenne egy kis kölcsönös bizalom a szüleid és közötted. Ami a szórakozásodat illeti: nemcsak úgy lehet szórakozni, hogy fiúkkal „járkálsz". Életed tavaszának szeszélyes „áprilisát“ éled ezekben a hónapokban: az egyik pillanatban olyan súlyosan, nyomasztóan gomolyognak fölötted a legsötétebb viharfelhők, hogy úgy érzed, ebbe bele lehet halni; a másikban pedig egészen valószínűtlen ragyogással kisüt a nap, kék az ég, úgy érzed, mintha szárnyaid lennének és a legszívesebben magadhoz ölelnéd az egész világot. Mindez együttvéve jórészt a felnőtté érés biológiai folyamatának egyik szakasza. Nemsokára elmúlik. És ha ezt tudatosítod, máris könnyebben fogod elviselni önmagadat, a környezetedet. Szeretettel és megértéssel üdvözöl [7I»Tíöl
