Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-24 / 26. szám
RESZELI FERENC KEDVES GYEREKEK! Buváralji bubánat Búvár alján búvárkodnak búvárok, bubánattal van tele a várárok. E várárok fahidjára ráállok s megkérdem: mit keresnek a búvárok? „Hej minálunk nagy a bánat, nagy a gond: vízbe esett a királyi főbolond. Sírt is szegény vén királyunk miatta, bánatában árok vizét kiitta.. Hasztalan, mert jó bolondját nem leié. Trónját s szivét gyászos bánat ellepé. Azért gyászos a királyi főporond, mert elveszett az udvari főbolond. így tudtam meg, mért nyüzsgött a sok búvár s azt is, hogy e bus vár neve mért Búvár. KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL A búbos pacsirta meg a rezgőfű Egy kis búbos pacsirta meglátott egy tő rezgőfüvet. — Azt a füvet én gyökerestől kihúzom — mondta hetvenkedve a többi madárnak. A fű nagy volt, a búbos pacsirta kicsike. A madarak nem hitték, hogy boldogul. — Gyönge vagy te ahhoz — csúfolták. Erre a kicsi pacsirta megmérgesedett, s leröppent a fáról a fű mellé. Csőrébe vette a rezgőfű szárát, s nagyot rántott rajta. A fű meg sem rezdült. — Minek erőlködsz, hiszen úgysem bírsz vele — mondták a madarak. De a búbos pacsirta csak nem tágított. Próbálta jobbról, próbálta balról. Mikor ötödszörre rugaszkodott neki, a fű szára elszakadt, a kis pacsirta pedig hanyatt esett. A madarak úgy kacagtak, majd lefordultak a fáról. Elszégyellte magát erősen a búbos pacsirta. De nem akarta megiiallani, hogy felsült. Hencegve azt csicseregte hát: — Én is így akartam! Én is így akartam. Ö, ió, ció, áció, káció, VAKÁCIÓ!!! — írtuk (úgy tűnik, nem is olyan régen) a táblára az utolsó héten, amikor már nem folyt rendes tanítás, élveztük a tankönyvosztás, — beszedés bonyodalmait, s vártuk nagy izgalommal a bizonyítványosztást. Az alapiskola alsó tagozatán kevésbé, akkor tudtuk, ki hogyan „vágódott be” az első osztályban, úgy kezelik később, addig, amíg minden tárgyat egy pedagógus tanít. Hatodiktól, sokan már elhanyagoltak néhány tantárgyat — különösen a fiúk. A lányok szorgalmasabbak, becsületesebbek voltak, egy-egy becsúszott rossz osztályzat miatt kifutottak volna a világból, ha nem féltek volna a kóbor kutyáktól, az esti sötéttől. De itt már a házifeladatmásolás is divatba jött; a csibészkedések, az első „igazi” szerelmek korszaka volt. Természetesen ezeket a szerelmeket is kiáztattuk magunkból a strandon, kiszívta a nap, elfújta a nyári szellő. Álmodoztunk — arról, hogy megfordítjuk a „világot”: kéthónapos tanítást és tízhónapos vakációt rendelünk el; arról, hogy világhírű felfedezők, feltalálók, költők, színészek, tudósok leszünk. Sok társam vágyai maradtak álomképek a rossz bizonyítvány, előmenetel miatt, azért, mert nem volt bennük kellő kitartás. Sokan azért kallódtak el, mert csak a tiszta egyes bizonyítványért magoltak. Ők emlegetik átkozódva az iskolát, tanítóinkat, tanárainkat, ők azok, akik gyermekeiket már más, „jobb” iskolába íratják. Nektek minden lehetőség adott. Korszerűen felszerelt tantermekben szakképzett pedagógusok oktatnak anyanyelveteken. S ha az iskolára gondoltok két focicsata közt, olvasás közben, ne feledjétek el, ez még több szorgalomra, becsületes hozzállásra kötelez benneteket. Hogy ne csak az iskolában, hanem az életben is kitűnőre vizsgázzatok. Harminc fordulóra tervezett olimpiai versenysorozatunk - az odafigyelöknek nem új beismerés - hattal szaporodott. Bocsánatot sem kérünk ezért, hiszen a nagy érdeklődés sugallta elhatározásunkat. Alig három héttel az olimpiai láng fellobbanása előtt fejezzük be versenyünket. Sok válasz még nem érkezett be, ezért oz értékeléssel várnunk kell. Előzetesen mégis leírjuk - mert örömteli tény -, hogy olvasóink értik, magukénak vallják az olimpia magasztos eszméit: a népek, nemzetek békés egymás mellett élésének szükségszerűségét, az emberek közti barátság megszilárditásának fontosságát. Erről tanúskodik a versenyzők száma, a válaszok pontossága, a versenybe bekapcsolódák tájékozottsága. Ezt bizonyítja az odafigyelés, és - a szerkesztőségi, szerkesztési szempontból: sajnos - a hibákat felrávó levelek is. Úgy érezzük azonban - ez is az előzetes értékelés fontos tényezője -, hogy a hibákkal együtt is sikeres, élvezetes volt versenyünk, s ígérjük olvasóinknak, hogy a nyári hónapokban sem feledkezünk meg azokról, akik szeretnek játszani, szeretnek versenyezni, szórakozni, szórakozva tanulni. Első alkalommal rendezik az olimpiai játékokat szocialista országban, így kétszeresen szurkolhatunk: azért, hogy a szervezőknek minél kevesebb gondot, bajt kelljen megoldani, és versenyzőinkért, hogy sikereiknek örvendve is emlékezetes esemény maradjon az olimpia. Szurkoljunk azért, hogy a XXII. nyári olimpiai játékok valóban a sport igaz ünnepe, nagy győzelme lehessen! A 25. forduló helyes megfejtése: Paráczai. Könyvet Bitter Piroska csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove), magnószalagot Marton Gyula gömörhorkai (Gém. Hórka), válltáskát pedig Lord Killanin. a NOB elnöke és Vitalij Szmimov; a NOB elnökhelyettese Czap Mária mátyáci (Mafovce) versenyzőnk nyert. A 26. fordulónk kérdésére az válaszolt helyesen, aki Helsinkit jelölte meg. Sorsolással könyvet Bodor Gabriella füleki (Fifakovo), válltáskát Győri Lászlóné nagymegyeri (Calovo), asztalitenisz-ütőt Sinkovics István párkányi (Stúrovo) versenyzőnk nyert. JL arany ezüst bronz ARANY - EZÜST - BRONZ
