Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-24 / 26. szám

BESZÉLGETÉS ZDENEK JANOUSEKKEL, A CSEHSZLOVÁK SPARTAKIÄD '80 VEZÉRKARÁNAK TITKÁRÁVAL MENNYI KÉSZÜLŐDÉS ELŐZTE MEG! MENNYI EMBERT MOZGÓSÍTOTT! MILYEN LELKESEDÉSSEL KEZDTEK GYAKOROLNI A NŐK. MENNYIT KELLETT UNSZOLNI A FÉRFIAKAT. MENNYIVEL TÖBB SZÜLŐ-GYERMEK PAROS JELENTKEZETT, MINT VÁRTÁK. MILYEN SOK NÉZŐ TAPSOLT MÁR A HELYI, KÖRZETI, JÁRÁSI BEMUTATÓKON IS. MENNYIEN ÜLNEK MÁR VONATON, VÁRNAK A REPÜLŐGÉPRE - A LEGJOBBAK -, AKIK RÉSZESEI LEHETNEK TÖMEGSPORTUNK NAGY ÜNNEPÉNEK, AZ ORSZÁGOS SPARTAKIÁDNAK. MERT MAR AKÁR ÓRÁKBAN IS MÉRHETJÜK AZ IDŐT A LÁTVÁNYOS BEMUTATÓIG. Idén májusban volt huszonöt éve annak, hogy hazánk fővárosában, Prágában az I. országos spartakiádbemutató lezajlott. Milyen fejlődés jelzi ennek a nagyszabású testnevelési mozga­lomnak két és fél évtizedes útját? — Messzebbre nyúlnék vissza a múltba. A tö­meggyakorlatok bemutatójának ugyanis idestova százéves hagyománya van hazánkban. Kezdetben kisebb sportegyesületek rendezték. Az első nagy jelentőségű munkásspartakiádot 1921-ben tar­tották meg. Hihetetlenül nehéz körülmények között, de annál több kitartással. Harmincezer munkástornász gyakorlatát százezer néző kísérte figyelemmel. Felszabadulásunk után az I. orszá­gos spartakiádon, 1955-ben már 552 000 sportoló vett részt Prágában, öt év múlva az 1 236 000 tornász közül már 721 600 jutott el a II. sparta­­kiád országos bemutatójára. A fejlődés tehát ezen a téren is lépést tartott a kor követelmé­nyeivel: egyre több embert nyert meg a test­nevelésnek. Az 1975-ös spartakiád még friss élményként él emlékezetünkben. Tömegsportunk eddigi legnagyobb sikerét jelentette. A részt­vevők számán kívül a gyakorlatok, a minőség, a színvonal igényessége és fiziológiai értéke is nőtt. Elhangzott olyan vélemény, hogy ettől töb­bet, jobbat, látványosabbat tömegsportunk már nem lesz képes nyújtani. A fejlődés azonban megállíthatatlan. Ezt idei első járási bemuta­tónk Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) is fényesen bizonyította. A nagyszerű sportünnepélyen láthattuk, hogy a gyakorlatokat lehetett tökéletesíteni. Ki kell emelnem a serdülő lányok gyakorlatát, amely a mozgás szimfonikus költeménye volt. A stra­­hovi stadionban ezt a gyakorlatot 12 824 lány mutatja be. Az eredményt segíti a rendkívül igényes, de mutatós koreográfia — ezért volt fon­tos a járási fellépések után, kerületi szinten is összehangolni a tornászok mozdulatait a prágai bemutató előtt. A fináléig csak a legeslegjobbak jutnak el. A mezőny annyira jó, hogy a válogatás nagy gondot okozott a szervezőknek. Szlovákiából az országos bemutatón harminckétezer tornász lép fel, az ifjúsági és felnőtt kategóriából. A kicsi­nyeket nem vihetjük magunkkal, fárasztó lenne . számukra. összegezve az eltelt huszonöt évet elmondhat­juk, a fejlődésben jelentős eredményeket értünk el annak ellenére, hogy a huszonöt év előtti ifjúság rátermettsége, mozgékonysága magasabb szintű volt. Ez volt az egyik oka, hogy az 1980-as spartakiád indítása sok nehézségbe ütközött. De ha a gyakorlatok vezetői ügyesek, értenek az ifjúság nyelvén, megszerettetik és sikerre viszik a tömegsportot, ahogy ezúttal is történt. Az idei országos bemutató szervesen épUI hazánk felszabadításának jubileumi ünnepségei­be. Előkészítésében, a gyakorlatok bemutatásá­ban és betanításában milyen szerepet játszottak a nők? — Szlovákiában a statisztika szerint 4268 ser­dülő lány és 12 058 nő gyakorolt Érdekesen ala­kult a szülő-gyerek páros iránti érdeklődés. Las­san indult a jelentkezés, később meg annyian lettek, hogy a tervezett 13118 tornász helyett 24 000 jelentkezett, többnyire édesanyák gyerme­kükkel. Ezek a számok is választ adnak a kér­désre: milyen volt a nők aktivitása. Kezdemé­nyező készségüket, pontosságukat, kitartásukat rendkívül nagyra becsüljük, mert mindnyájan tudjuk, mennyi teher hárul a dolgozó édes­anyákra. Nem titok az sem, hogy a férfiakkal gondjaink voltak. A kényelemszeretet, az érdek­telenség egyeseket odáig vitt, hogy még a mun­kaidő alatti gyakorlásra is csak nehezen lehetett őket rábírni. Utána kell nézni, meg kell találni ennek a közömbösségnek a gyökerét. A spartakiád előkészítéséből tudjuk, nem minden érdekelt szervezet vette ki egyformán a részét. Az elért eredmény összegezésénél a dél­szlovákiai járásokban melyik szervezetet, iskolát, falut vagy egyént dicsérné meg rendkívüli igye­kezetéért? — Sok van belőlük. Magyar nemzetiségű pol­gártársaink körében a tömegsportnak igen sok lelkes híve van. És támogatója is. A szabad idő-sport nyugat-szlovákiai kerületi titkára Princzkell József, a Zselízi (Zeliezovce) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanára; elkötelezett­jei a testnevelésnek Verescsák Margit, Laukó Judit gyakorlatvezetők, Kardos László mérnök, a Slovan sportegyesület volt elnöke és sokan mások, akikkel a sportolóknak és a testnevelési szövetség központi vezetőségének igen jó kap­csolata van. Külön meg kell dicsérnem a dunaszerdahelyi bemutató szervezőit, élükön Csibrey István elv­társsal, aki egyúttal a szabadidő-sport járási bizotságának elnöke; a gyakorlatokat vezető pe­dagógusok, szervezők csoportját, akik — miután remekül előkészítették a körzeti bemutatókat Somorján (Samorin), Nagymegyeren (Calovo), Dióspatonyban (Orech. Potön) és Nyárasdon (Topolníky) — a csoportokat harmonikus egy­ségbe olvasztva, színvonalas műsort nyújtottak a járási bemutatón. Az elsőn az országban, mely a feltételeket nézve mindig a legnehezebb. De nemcsak ezért érdemelnek elismerést. Duna­­szerdahely 1977-ig egyetlen járás volt az ország­ban, ahol nem volt járási bizottsága a szabadidő­­sportnak. Az eltelt három év alatt, annak elle­nére, hogy tornateremhiánnyal küzdöttek és küzdenek, taglétszámukkal a második-harmadik helyet foglalják el a szlovákiai járások közt. A spartakiád előkészítésében a Szlovákiai Nő­szövetség vállalt védnökséget három gyakorlat — a szülő-gyermek páros, a serdülő lányok és a nők tömeggyakorlata — felett. Már Duna­szerdahelyen láthattuk, milyen nagy érdeklődés kisérte a szülők-gyermekek gyakorlatát, ön sze­rint milyen jelentősége van a szülő-gyermek közös tornázásának a nevelés szempontjából? — A tudomány és gyakorlat is bizonyítja, a gyerekekkel egészen kicsi korától fogva tornázni kell, hogy mozgékony legyen, és olyan fontos tulajdonságok rögződjenek benne, mint a bátor­­ság, a gyorsaság, a rugalmasság, a kitartás, ami ifjúságunkból, sajnos, igen sokszor hiányzik. Ugyanolyan fontos azonban a közös gyakorlás érzelmi oldala, az a boldogság, hogy anya-apa vele együtt tornázik, jut idejéből a közös szó­rakozásra: az a biztonságérzet, amit a gyakorlás közben a szülő közelsége, erős karja, biztató sza- j va, mosolya nyújt. Mindez olyan fontos a gyer­mek kedvező testi-szellemi fejlődésére nézve, mint a táplálék. örülünk, hogy a nőszövetség védnökséget vál­lalt a gyakorlatok fölött, s szeretnénk, ha ezt a támogatást a jövőben sem vonná meg tőlünk. Jó lenne az országos bemutató után is rendsze­resíteni a lányok, dolgozó nők, szülők-gyerekek tornázását, és talán a Mindent az emberért társadalmi mozgalom is segítségünkre lehetne az új tornatermek, sportpályák létesítésében, a meglévők állandó üzemeltetésében. Milyen tervek megvalósítását sürgeti testne­velési szövetségünk a tömegsportban? A spartakiád nagy hatást gyakorolt a sport­­vetélkedők, turisztikai akciók propagálására. Szövetségünk központi bizottságának határozata szerint 1980 végéig minden testnevelési egyesü­let mellett turisztikai vagy szabadidő-sport ága­zatot kell létesíteni. A nőket különösen a talaj­torna és a dzsessz-gimnasztika vonzza, ifjúsá­gunk körében sok híve van a szertornának, de még jobban kellene propagálni a kocogómozgal­mat és a labdajátékokat, hiszen kézilabdázni, kosárlabdázni, röplabdázni jó időben a szabad­ban, a hétvégi telken is lehet, ha lelkes, sport­­kedvelő társaság gyűlik össze. Testnevelési szövetségünk dolgozói velem együtt bíznak abban, hogy tömegsportunk nagy ünnepe, az 1980-as spartakiád fináléja után egy­re többen keresnek és találnak is időt test­edzésre, turisztikára, sportolásra. J. HEGEDŰS MAGDA fflH

Next

/
Thumbnails
Contents