Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-17 / 25. szám
...nekem • • I A» szülőhazám... Gömör az erre tévedő idegenben is nosztalgiát ébreszt. Igaz, kérdésekkel fűszerezett nosztalgiát, megkérdőjelezett fogalmakat: gömörisé■get, magyarázatra nem szoruló gö'möri öntudatot, élő (?) öntudatot. A választ kereső, a meggyőzést váró kérdező jogán idézzük Tőzsér Árpád témánkhoz kötődő lírai vallomását: „Gömöri öntudatunkat elsősorban az irodalom erősítette: úgy tudtuk és hirdettük, hogy minden jelentős szlovákiai magyar író Gömörből indult. (...) Gyöngyösi István, Görnör vármegye néhai esküdtje, jó háromszáz évvel ezelőtt a MURÁNYI VÉNUSZban még csak a tájat fedezte fel; Tompa és Mikszáth már a táj mondáit és regéit is; míg végül a gombaszögi táborból induló sarlósok, főleg a rimaszombati Győry Dezső, már az ember-tájtársadalom hármasával is megpróbálkoztak. Aztán jött a háború, s az utána következő rémült csendben megint csak Gömör földje jelentette elsőnek, hogy „magra vár“: a „harmadvirágzás“ első verskötetét a pelsőci Dénes György írta meg.“ És folytathatjuk a sort Veres Jánossal, Cselényi Lászlóval, Tóth Elemérrel, Batta Györgygyel, Bárczi Istvánnal, Kovács Magdával, vagy a képzőművész Bacskay Bélával, Dűdor Istvánnal... A Tőzsér megfogalmazta gömöriség-tudat mítoszszá vált (legalább is a vele élőkben), „a civilizáció bajaival szembeszegezhető megtartó erővé, a föld szimbólumává“. De megíratlan, vagy egyelőre még megírhatatlan közelmúltunk Gömör-képét, Gömör-tudatát valószínűleg azzal kellene kezdeni: a megtartó erő nem bizonyult megtartónak, a gömöriség-tudat inkább felszínesség, romantika, mely a felnőtté válás pillanatában (folyamatában) nosztalgiává szelídül. A sokat emlegetett gömöriségtudat mibenlétét, genézisét kutatva a . rimaszombati (Rím. Sobota) magyar tanítási nyelvű alapiskola nyolcadikosait is megkérdeztük, mit jelent nekik a szülőföld, Gömör. A válaszokat vizsgálva úgy tűnik, aligha kérdezhettünk volna nehezebbet. A gyerekek annyit hallottak, tanultak a szülőföld embert meghatározó szerepéről, hogy óhatatlanul a tananyag reprodukálására törekedtek, egyéni szempontok, meglátások, sajátos gömöri „hitvallás“ helyett. A huszonkét nyolcadikos közül mindössze egy — Bari Rudolf — kezdi válaszát azzal: „Itt születtem, itt nőttem fel, itt laknak a szüleim, nagyszüleim és az ismerőseim, barátaim. Nekem a szülőföld jelenti a hazát és az otthont.“ A többieknél az első mondat így (vagy kis eltéréssel így) hangzik): „Nekem a szülőföldem, Gömör, sokat jelent.“ A további rövid fejtegetésekben azonban ez a „sok“ nem nyer konkrét tartalmat, az itt felnőtt szülők, nagyszülők meséi, igaz történetei nem szervesülnek a szülőföld-képpel. Petőfi Az Alföld-jének gondolatrendszere — az általános iskolai tananyag — és motívumai térnek vissza érvként, a feltétel nélküli szülőföld-szeretet indoklásaként. A szóbeli, illetve írásbeli megformáltság kísérteties hasonlósága is azt igazolja, hogy a szülőföld fogalmának spontán megközelítése helyett a gyerekek a megtanult sablonokat alkalmazzák, és csak ezek kimerítése után próbálkoznak önállóan fogalmazni, a szülőföldjükön fellelhető, számukra érdekes és értékes sajátságokra a maguk egyszerűségében rámutatni. Egy-egy — szerintünk is — belülről fakadó, a válaszok közt csak egyszer előforduló mondattal próbáljuk ezt szemléltetni. „ ... Nekem azért érdekes Gömör, mert itt járt Mátyás király“ — írja Balog L., s annyit mond el még városáról, hogy Tompa Mihálynak és Blaha Lujzának szobrot emeltek, Mikszáth Kálmán pedig itt járt iskolába. „Büszke vagyok arra, hogy itt élek, itt járok iskolába — mondja Szabó Mónika. — Egyesek palócföldnek tartják, s az itt élő népet palócnak. A kiejtésük ugyanis nem egészen magyaros, ezért az egyes hangzók kiküszöbölésére vers- és prózamondó versenyeket rendeznek. Én nem kicsinylem le, hogy palócok vagyunk. Fő az, hogy magyarok lehetünk.“ „Én a szülőföldemet szeretem, és büszke vagyok rá, mert nem veszett el régi hagyománya, és a sok itt maradt ember nem veszítette el a magyar nyelvet...“ (Koncz Imre) „Ha kimondom a szót Gömör, érzem, hogy itt születtem, és a hazaszeretetem is kell...“ (Tergácz László) „Gömör a legszebb föld a világon. Itt az emberek békésen élnek, dolgoznak.“ (Balogh László) „Rimaszombatban születtem, nagyon szeretek itt lakni, tanulni, élni, és főleg: itt kapom meg mindazt, amire szükségem van!“ (Németh Erika) A maga egyszerűségében több fajta szemlélet van kialakulóban már ezekben a gyerekekben is. Ami még mindannyiukat összeköti — az ösztönösség, az érzelmi kötődés; az aránylag védett családi — iskolai környezetben alakul ki véleményük az őket körülvevő világról, az ellentéteket, az ütközéseket sem tapasztalatból ismerik, öntudatuk, hovatartozásuk kérdése, nemzeti kultúrájuk és hagyományaik ismerete pillanatnyilag problémamentes. Igaz, a környezetismeret az utóbbi években a történelemoktatás szerves része, kötelező tananyag. A nyolcadikosoknak feltett kérdés másik része így hangzott: mit tudnak a város és a környék kulturális, szellemi hagyományairól, történelméről, azokról az emberekről, akik itt megfordultak. A válaszok bőséges (korukhoz mérten) lexikális ismeretről tanúskodnak. Többségük tudja, hogy a város, melyben iskolába jár, hétszáz éves, hogy híres emberek jártak itt, mert Tompa Mihálynak, Ferenczy Istvánnak és Blaha Lujzának szobra van a városban. Tudják, hogy itt járt iskolába Mikszáth Kálmán, hogy a Tamásfalvi utca egyik házában« szállt meg Petőfi Sándor, és Móricz Zsigmond is járt Gömörben. Tudnak Mátyás királyról, ismerik a Mátyás király Gömörben című mondát és a várakhoz fűződő meséket, mondákat. Jártak a Gömöri Múzeumban, ismerik az ott kiállított leleteket, régi használati tárgyakat. Műemlékeket, emlékműveket tudnak felsorolni, ismerik a környék partizán-hagyományait, a felszabadulás körülményeit. A hősiesség, a szellemi szülőföld él bennük. A nyugtalanító kérdés az: meddig? Korhatárhoz köthető-e az új értékrendszer kialakulása? Mikor válik elsődlegessé az életmód, az életvitel, az anyagi értékek halmozása a kultúrával, a megtartó szellemi örökséggel szemben? Mikor válik a gömöri táj Vidróczkijában megtestesült jobbért küzdés, önmaga-vállalás ifjúkori romantikává, nosztalgiává? Az általunk végzett felmérés — ha elfogadjuk — bizonyíthatja: önmagunk vállalásának, szülőföldünkön önnön helyünk és szerepünk betájolásának feltételei adottak. Az alapok, az ismeretek mélyítése, a szellemi horizont tágítása azonban csak úgy érhető el, ha az alapiskola befejezése után, a mélyebb és tudatosabb szellemi érés korában sem szakadnak el fiataljaink az anyanyelvi kultúrától. Ha a megszerzett lexikális adathalmaz mögött a máig érő történelmi, irodalmi és művészeti üzenetek is megszólalnak, s ezek jogosítanak valódi büszkeségre. Ha a pokorágyi hegy tetején húzódó, Murányi Fülekkel (Filakovo) összekötő Szécsi Mária út egyszersmind hagyományainkkal is öszszeköt bennünket. DÜH
