Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-16 / 3. szám

diszpécser és tizenhárom gépkocsivezető, összesen harmincnégyen vannak. Nyolc rohamkocsi áll a rendelkezésükre. A kocsikban lélegeztető készülék, EKG és rádióadó.

Válogatott gépkocsivezetők. Szakmájukon felül még az egészségügyi feladatokat is elvégzik. Szútor Jánost kitüntették. Tíz hónappal ezelőtt egy gyermeket hozott vissza a klinikai halálból. Szánkóztak, és egy szán autó alá futott. Mire a rohamkocsi megérkezett egy kisfiúnál már beállt a klinikai halál. Szútor János intubálta a sérültet, azaz a légcsövébe bevezette a lélegeztető készülék csövét és mesterséges légzést alkalmazott. A kisfiú ma él, egészséges.

Életmentés kontra klinikai halál.

— Négy perc — emeli fel kezét és mutatja négy ujját dr. Pólyák Vilmos főorvos —, ennyi az időnk. A beteg vagy sérült agszövete még nem károsodik meg, ha négy percig szünetel a légzés és vérkeringés. Négy perc — hangsúlyozza ismét. — Legnagyobb ellenfelünk az idő.

Könyvet vesz elő. Oxyológia, sürgősségtan. Szerzője Bence Béla, a magyarországi mentőszolgálat főigazgatója. Ebből olvassa fel az azonnali teendők sorrendjét az ABC-t.

A — átjárható légutak (a légutak kitisztítása)

B — belégzéspótlás (műlélegzés)

C — cirkuláció (a vérkeringés helyreállítása)

D — defibriláció (a szív működtetése) drogok (gyógyszerek) definitiv terápia (végleges kezelés)

Éjszakai szolgálat. Álmos csendbe burkolódzik a város, a kórház. Az ügyeletesszobában is csak az asztali lámpa világít. Négyen vannak szolgálatban: dr. Gajdos Jaroslav, Stefánková Mária nővér, Vaskovic Ján és Pásztor Milos gépkocsivezető.

— Az elsősegély életmentés is egyben — dr. Gajdos szerint mindenkinek tudnia kellene életet menteni. — Előfordul, hogy az exitus (halál) elkerülhető lenne és mégis. .. Igaz, hogy körzetünkben tíz percen belül mindenhová elérünk, de ez az idő néha sok is lehet. Pedig csak apró segélynyújtás, szakorvos nélkül is elvégezhető feladat, elodázná a halált míg odaérünk.. .

Az a legfontosabb — folytatja, pontosabban folytatná. De cseng a telefon. Epilepsziás roham!

Az ilyen roham könnyű esetnek számít, de mégis hangos szavak, kiáltott félmondatok, sietős mozdulatok, lépések.

Második emelet. Injekció. A beteg megnyugszik, otthon marad. Az akció nyolc percig tartott. Közben tizenkét szót számoltam össze.

— Szóval, az a legfontosabb — már visszafelé jövet az autóban mondják —, hogy a mentőkocsiban ne haljon meg egy páciens sem. Határtalanul büszke vagyok arra (s nem kutatom, miért), hogy élő embereket viszünk az osztályokra, műtőkbe. Élet vagy halál: a két szó közti különbség a magyarázat.

— Könnyű éjszaka volt — mondja reggel a nővér, s hozzáteszi —, szerencsére. Az a jó, ha keveset száguldó nk.

Valóban, még kétszer riasztottak. Egy szívroham és egy epegörcs miatt. Mind a két esetben otthon maradt a beteg, nyugtatót, görcsoldót kapott. Pirkadatkor egy vajúdó anyát hoztunk a szülészetre. ..

— Volt már olyan éjszakám is, hogy hússzor riasztottak. Ünnepek alatt különösen sok a gyomorrontás, alkohol mérgezés. Ez a magnetofon — mutat a telefonhoz csatolt készülékre — sokat tudna mesélni ünneplésünk kultúrájáról.

Az orvosi gyorssegélyszolgálat fennállása óta hatvan embert mentettek meg, hoztak vissza az életbe a klinikai halálból. 1978-ban 5525-ször futottak ki a rohamkocsik. . . Általuk az orvosi ellátás nem a kórházba szállítás után kezdődik, hanem (súlyos esetekben) a rosszullét, roham, sérülés színhelyén. Ezzel a gyógyítás, életmentés lehetősége lényegesen növekedik.

Reggel a főorvos átnézi az éjszakai bejegyzéseket, ha kell, belehallgat a magnetofonszalagra rögzített telefonbeszélgetésekbe, segélykérésekbe.

— Jó éjszaka volt. Minden rendben — bocsájtja haza az éjszakásokat. — Életmentés. Ez a munkánk lényege. — Visszatekeri a szalagot, egy-két „mazsolát" választ ki. Ziháló hang sürgős, sürgős, sürgős... — Ez a „haldokló" a kapuban várt.

Azzal nem számolt, hogy amíg érte mentünk, esetleg valakinek tényleg az életét menthettük volna meg. — Üjabb keresgélés. — Ez a cím nem létezik. Valakinek viccelni támadt kedve, telefonbetyárkodott.

A mentőorvos nem kezelőorvos, nem specialista. Bár míg mentőorvos lesz belőle, végigjár jónéhány osztályt. A gyógyászat minden szakának megvan a maga attraktivitása. A sebészetben a látványos eredmények, a belgyógyászatban a pontos diagnózis stb. Az orvosi gyorssegélyszolgálatnak még szakirodalma is alig van.

— A sebészetet mindig is nagyon szerettem. Nem is orvos, SEBÉSZ akartam lenni! — Dr. Pólyák 1960-tól tanársegéd, 1972-ig sebész, elsősorban balesetsebészettel foglalkozik. — Mégsem' cserélnék. Lehet, hogy banális, amit mondok: itt olyan élményben lehet (és van) részünk, ami csak az anyáknak adatik meg. Életet adunk. . . vissza. Talán ez a lényeg.

— Attraktivitás?! Beszéljünk másról — mondja dr. Gajdos.

— Inkább elmondom egy esetemet — dr. Rolko Peter még nincs harmincéves. — Egy idős asszony eszméletét vesztette az árnyékszéken. A hányadék eltömte a légutait, s mire odaértünk, beállt a klinikai halál. Kitisztítottam a légutait és mivel fent a lakásban nem volt nálam légzőkészülék, szájból szájba adtam a betegnek műlélegzést. Sikerült az újraélesztés. A rohamkocsiban már a készülékkel tartottuk életben. Az. asszony él.

— És?

— Vonjon le ebből mindenki olyan tanulságot, amilyet tud.

Az osztályról még egy orvos sem kérte áthelyezését más beosztásba. Pedig itt még hálapénz sincs. Nagy bajban — s akikhez rohamkocsival jönnek, azok állapota általában súlyos — sem idő, sem alkalom nem terem a hálapénz csökevényére. Viszont csak az 1979-es évben majdnem két tucat ember nekik köszönheti az életét. Nekik harmincnégyüknek.

GÁGYOR PÉTER

a<r

■■