Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-09 / 2. szám

NEMES NAGY AGNES Hóesésben Szakad, a hó nagy csomókban, veréb mászkál lent a hóban. Veréb! Elment az eszed? A hóesés betemet. Nem is ugrálsz, araszolsz, hóesésben vacakolsz. Fölfújtad a tolladat, ázott pamutgombolyag. Mi kell neked? Fatető! Fatető! Deszka madáretető. KEDVES GYEREKEK! Tavalyi 48. számunkban azt a fel­adatot kaptátok, hogy a felsorolt tulaj­donnevek elé — az ismert, tanult nyelvtani szabályok szerint — tegyetek határozott névelőt. A helyes megoldás: a Mecsek, a Balaton, a Kincskereső, Jutka, József Attila, Gabi, Kecskemét, a Tisza, a Szegedi út, a Béke tér. Na­gyon sok megfejtés érkezett, de bizony nem egy hibás volt. Aki tudja, hol vé­tett, nyelvtankönyvében nézzen utána, miért is ez a jó megfejtés. A feladatok helyes megoldásáért könyvjutalomban részesül Füsi Anikó, az alistáli (Hro­­bonovo) alapiskola tanulója, ifj. Oláh György Komáromból (Komárno) és a tornaijai (Safárikovo) Juhász Ferenc. Most játsszunk egy kicsit vidámab­ban a szavakkal. Gyakran előfordul, hogy a nyomdából hibásan kerül ki az újság, a könyv. Tartsunk sajtóhiba-va­dászatot! A következő szövegben szán­dékosan ejtettünk néhány hibát. Ke­ressétek meg, javítsátok ki! Ebben a bekezdésben szándékosan el követtünk eggy serleg sajtóhibát. Aki­­ki akarlya próbálni korrektori tudomá­nyát az fogjon hozá a kijavításához. Ha egészen lorzz a kiszedett szövet, akor könyű Észrevenni. Dea mikor együk értelmes szó -hejébe egy másik érzelmes szó kergül, akkor már köny­­nyed elcsizik rajta azolvasó szemle. A helyesen leírt szöveget küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. A mnc&ka meg a róka (Cigány népmese) Volt egyszer -egy szegény paraszt­­ember meg egy szegény paraszt­asszony. Vettek azok egy kismala­cot, levágták, a húsából kolbászt töltöttek, és leiaggatták a padlá­son. De volt egy macskájuk is. Hát ahogy a macska éhesen kódorgóit a házban, löl talált menni a pad­lásra, ott meg lógott a sok Unom szál kolbász. Hát már hogyan tu­dott volna ellenállni szegény macs­kája ekkora csábításnak? Nem is gondolkodott sokat, ripsz-ropsz meg­ette az összes kolbászt. Amikor meglátta ezt a paraszt­­ember, rettentő haragra gerjedt. — Szedtevette tolvaja! - szitkozó­dott. - Majd ellátom én a bajod. - És azzal meglógta a macskát, a nyakába kötött egy kést, és el­eresztette. A macska meg futott, futott, szedte az irháját, amíg jól volt dol­ga. Hát ahogy Így bolyongott erdön-mezön, találkozott a rókával. Nagyon megtetszettek egymásnak, hát meg is ülték a lakodalmat. Volt a rókának hárám barátja: egy elefánt, egy medve meg egy oroszlán. Eldicsekedte nekik, hogy férjhez ment a macskához, s az ura olyan erős, hogy az eleven kardot is a nyakán viseli. No, erre már kiváncsi volt a há­rom barát. Látni szerették volna azt a hires, vitéz macska uraságot. A faluban éppen piac volt. A macska meg a róka kimentek a piacra. A többiek gondolták, itt a jó alkalom, most megleshetik a róka hires-neves urát. Odalapoztak hát a róka meg a macska házához, az elefánt felmászott a fára, a medve bebújt a kemencébe, az oroszlán meg az asztal alá rejtőzködött, és beburkolózott egy pokrócba, hogy amikor a macska hazaér a piacról, ne vegye észre. 'Ott lapultak hát a rejtekhelyükön, amikor kisvártatva nyílott az ajtó, és betoppant a macska. Akkor a macska felült a kemence tetejére. Az oroszlán kipislantott az asztal alól, és amikor megpillantotta a macskát, ámulatában megcsóválta a pokróc alól kikandikáló farkát. A macska meg azt hitte, hogy egér, -és hopsz! - egy ugrással rávetette magát. Megijedt az oroszlán, de megijedt a macska is. A macska rémületében beugrott a kemencébe. Hát a kemencében mi volt? A med­ve. Ki is ugrott az onnét, és ész nélkül iszkolt kifelé. No de a macs­ka riadalma se volt kisebb! Kisur­rant a kemencéből, és felugrott a Iára. Az elefánt meg ott lapult a le­velek között, és látta ám, hogy a macska egyenesen feléje tart. Ijed­tében leugrott, és bizony rémülten futásnak eredt. És talán még mindig fut, ha meg nem állt. ARANY - EZÜST - BRONZ Az elmúlt év augusztusában a világ túlsó leién, San Diegóhan, a XXI. kötöttfogású birkózó-világbajnokságon megszületett a nagy bravúr, a magyar birkózósport eddigi legfényesebb VB-sikere: hárman aranyérmet szereztek, Növényi Norbert pedig mind­­össze egypontos vereséget szenvedve szorult a második helyre. Ez a diadal már érett, a levegőben lógott áprilisban, a bukaresti EB-n is, nem -előzmény nélkül jött, nem kedvező körülmények szerencsés összjátékaként, hiszen ezek a sportolók már ott álltak az EB dobogóin valamennyien. Személyükben olyan egyé­niségeket ünnepelhetett a közönség, akiknek sok éves munkája ért be, s akikre a nemzetközi birkózósport méltán számíthat a moszkvai olimpián is. Az első aranyérem szerzője az egyik legtömörebb mezőnyben, az 52 kilósok súly­csoportjában bizonyult verhetetlennek. Olyan világnagyságokat megelőzve, mint a két­szeres világbajnok román Ginge, -a VB-ezüstérmes szovjet Fatkulin és az £B-arany­­érmes NSZK-beli Kraus. A 62 kilósok súlycsoportjában a görög Migiakisz, az olimpiai, világ- és Európa­­bajnok Lipien, az Európa-bajnok Faun indult egyenlő eséllyel - de közbeszólt a magyar versenyző. Hárman várták a 74 kilósok -versenyét győzelmi eséllyel. A csehszlovák Mácha hosszú sérülés után tért vissza, a tavalyi év felfedezettje Mkrticsev és a magyar birkózó. Ok hárman sikerrel vettek minden akadályt - megszerezték az őket megillető címet. Világbajnokok lettek. Ki az a három magyar versenyző, aki az olimpia előtti utolsó VB-n kötöttfogású birkózásban aranyérmet szerzett? Kocsis Ferenc Gál Károly, Rácz Lajos, Kocsis Ferenc Seres Ferenc, Tóth István, Gáspár Tamás 2 Kocsis Ferenc, Rácz Lajos, Tóth István X

Next

/
Thumbnails
Contents