Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-19 / 12. szám
A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettesek: NESZMÉRI SÁNDOR JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA Szerkesztőségi titkár: DUSZA ISTVÁN Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB 2IVENA kiadóvállalata, 897 19 Bratislava, Nálepkova 15 - Szerkesztőség 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. Telefon: köz pont: 585 02, titkárság: 585 19, főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat - Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,30 Kcs. - Külföldi megrendelések: a Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat - PNS, Ústrednó expedíció a dovoz tlace. 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám 6. Magyarországon terjeszti o Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál {Budapest V., József-nádor tér 1.) -Előfizetési díj: egyéni, évi 180.- Ft. - közületi 220.— Ft. Csekkszámlaszám MNB 215- 96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tfaciarne, n. p., 04267 Kosice, Svermova 47. indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlaounkon: A királyfiakarcsai (Kráf. Kracany) Barátság EFSZ szőlészetében. Nagy László felvétele. HÉT ARANYÉRMES Polach Mária egyike azoknak, akiket a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága aranyplakettjével és elismerő oklevéllel tüntetett ki. Érdeme: mint a komáromi (Komárno) Nehézgépipari Művek Hajógyárának önálló programátora az utóbbi tíz év alatt beadott és elfogadott újítási javaslataival 722 000 koronát takarított meg a társadalomnak. Tudom, írtak már róla és nyilván fognak is, de élek az alkalommal, hogy legalább néhány szót váltsak vele. — Harminchat újítása közül melyik volt a legnagyobb, a legérdekesebb, a legértékesebb, melyikért kellett a legkeményebben megküzdenie? — A „leg“-ek nagyon viszonylagosak, nem lehet őket ilyen értelemben kategorizálni. Voltak például olyan ötleteim, amelyek önmagukban véve filléres apróságok, de sorozatgyártásnál lehetett őket felhásználni, a végeredmény összegben már jelentős megtakarítás. Egyetlen hajónál csupán egyetlen acéllemezt sikerült megtakarítanom, ami pénzben nem sokat számított — mivel egyedi darabról volt szó —, viszont a konstrukcióban célszerű változást jelentett. — Tíz év újítói tapasztalatai. a közel három tucatnyi újítás után, mit gondol, miért olyan kevés a nők között az újító, a feltaláló? Nem figyelnek rájuk, lebecsülik őket? Vagy az ő kedvük, ihletük, idejük kevés? — Szerintem ezek nem jellemző, nem is lényeges tényezők a nők munkájában — egyes kivételektől eltekintve. Ügy látom, akár magamból is kiindulva, a nők munkájára jellemző, hogy a nem „kötelező“ munkát, a „többletmunka“ elvégzését is abszolút természetesnek veszik. Közben igyekeznek javítani, racionálisabban gazdálkodni az anyaggal, az idővel — és legtöbbjüknek eszébe sem jut, hogy az, amivel megkönynyítette s egyben jobbá tette a munkáját, újítási javaslat. Vagy ha esetleg gondol is rá, úgy találja, nem érdemes írásban beadni. Pedig érdemes! Érdemes, mert a munkában is, akárcsak otthon, minden megtakarított korona, minden megtakarított óra nagyon sokat jelent! A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága aranyplakettjével és elismerő oklevéllel tüntette ki a ruzomberoki Lenin Textilművek' három dolgozóját — Anna Nikodémovát, Mária Huntátová és Elena Mackovát, akik még 1979- ben az elsők között teljesítették a 6. ötéves tervet. Továbbá Mária Milkovicovát, az Ivánka pri Nitre-i szövetkezet legjobb fejőnőjét, RNDr. Anna Kocková-Kratochvílová vegyészt, a tudományok doktorát, legutóbbi felfedezéséért és Anna Reptová képviselőnőt, a Novy Smokovec-i szanatórium dolgozóját. A kitüntetetteknek mi is gratulálunk! VÉLEMÉNYÜNK SZERINT Szót kértem, hogy elmondhassam, miért nem lehet egyik-másik falun megállás nélkül átutazni, miért nem tehet egyik-másik meghívót egyszerű köszönettel ad acta helyezni. . . Ez esetben Csilizradványról (dl. Radvan) van szó. Olvasóink már többször, többféle okból találkozhattak nevével - lapunkban is. Nem tagadom, van hozzá némi közöm. Gondolkoztam is már rajta, miért e kényszer, mivel magyarázhatom elfogultságom ... Az emberek szívélyességével? Eredményekkel, amik tartósan szárnyra vették a Csilizköz EFSZ nevét? A dolgozók sokoldalú érdeklődésével? A lelkes fiatalok közösségével, akik méltó ápolói kultúránknak, hagyományainknak? ... Az idei nemzetközi nőnap ünnepségén tovább erősödött bennem ez az érzés. Újra Hatolok, idősek százai töltötték meg a kultúrház nagytermét. Idősebbek, akik még jól emlékeznek a szövetkezetesítés nehéz éveire, amikor még csak álmodni lehetett, nem ünnepelni, gazdagon terített asztal mellett. Mert most gazdagnak mondják az asztalukat: nemcsak a jelképes ajándék-csomagok, a virág, a jó Ízű, bőséges közös ebéd miatt - hanem munkájukból származó kenyerük miatt elsősorban. Hallgatom a szövetkezet elnökének, a pártszervezet elnökének meleg, emberi szavait. Mondatokat, gondolatokat jegyzek fel belőlük, előbb összefüggés nélkül: ... A nőnap legkedvesebb ünnepünk. .. őszintén tiszteljük elvtársnőinket, de a realitás talaján maradunk . . . nagy munka, feladat az, amit várunk tőlük. Egyenként, mindannyiuktól. .. Maradjon meg a földhöz való ragaszkodásuk, jó viszonyuk .. . Eredményeinkkel a tejtermelésben, az üszőnevelésben világviszonylatban az élvonalban vagyunk. Legyenek bátrak, kezdeményezők, önállóak, ne várják, hogy valaki kézen fogva vezesse őket. .. A takarékosságban se álljúnk meg. Nem kampányról van szó ■ . . Szóljanak hozzá közös munkákhoz, mindegyikük véleménye fontos, nélkülözhetetlen... ha még szebb környezetben akarnak dolgozni, szóljanak, van rá lehetőségünk... Ahogy hallgatom a szavakat, rádöbbenek: az ünneplés, a virág, az ajándék, a műsor csak keret, hogy mindennapi gondjaik, örömeik kerüljenek szóba. Vagy pedig az ünnepnek sajátos, szép formája. Feltárják mi a jó, mire lehetnek büszkék, mi lehet még jobb, milyen gonddal küszködnek éppen most... Az ebéd alatt, a szünetben hallgatom, ahogy beszélgetnek. Úgy érzem, ebben a nagy szövetkezetben, - hét falu egyesített szövetkezete — mindenki egyforma családtag. A szegfűtermelő tudja, miért kell a takarmánnyal spórolni, a takarmányozó tudja, hogyan sikerült elsőnek lenni az üszőnevelésben, a borjúgondozó tudja, hogy a közös asztalra milliókat hoz a szegfűtermesztés, s mindenki tudja, hogy harminckét szocialista brigád versenyez a büszke címért, hogy idén kilencvenen járnak különféle iskolákba, hogy magasabb képesítést nyerjenek . . . Számomra kiváltképpen rokonszenves ez a mély munkaszeretet, ez a törődés, egymásra való odafigyelés, a kollektívának ilyen egybekovácsolódott szelleme. És talán éppen ez a tény, ami az átutazó újságírót még meghívó nélkül is megállásra készteti: egy-két szóra, információra, vagy csak a találkozás, a kézfogás örömére ... MEGYERI ANDREA ÜNNEP] Eltelt már néhány nap azóta, hogy otthonunkban, munkahelyünkön, társadalmi szervezeteinkben megemlékeztünk a nemzetközi nőnapról. örültünk a figyelmességnek, az elismerő szavaknak, a csokor hóvirágnak - és ez sokáig serkenteni fog bennünket munkánkban, minden tevékenységünkben. Kiváltképpen így érezhet az a kétszázötven asszony, aki az idei nőnapot a prágai várban is ünnepelhette. A hagyományos találkozón Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnökünk, valamint pártunk és kormányunk vezetői fogadták a küldötteket. Husák elvtárs szívélyesen üdvözölte ünnepükön hazánk valamennyi dolgozó nőjét és elismeréssel méltatta a nemzetközi nőnap hetvenéves történelmének jelentőségét. Elmondta, hogy pártunk és államunk mélyen tiszteli, elismeri a nők munkáját, társadalmi tevékenységét, amellyel a férfiakkal egyenrangú partnerként járulnak hozzá szocialista hazánk építéséhez; hogy társadalmunknak fontos feladata a nők élet- és munkakörülményeinék állandó javítása, mert csak így teljesíthetik nehéz feladatukat. Ezért bíráljuk szolgáltatásainkat, a kereskedelem nehézkességét, azért igényeljük a széleskörű kezdeményezéseket, az önállóságot, az alkotó-teremtő munkához való viszonyt. Különösen jó volt hallani Husák elvtárs beszédében azt a fejezetet, amelyben a nőkről, mint anyákról szólt. Társadalmunk - hangzott a beszédben - különös figyelemmel fordul az anyák felé, akik életet adnak, akiktől a gyermek anyanyelvét tanulja, aki erkölcsi értékeit megalapozza. . . Ezért nemcsak a születő csecsemőkkel törődünk - bátran kijelenthetjük világszínvonalon -, hanem az anyával is, hogy biológiai küldetését fizikailag is, pszichikailag is a legtökéletesebben teljesíthesse. Hiszen elsősorban rajtuk múlik, hogy milyen nemzedéket nevelünk fel. Arra kérjük az anyákat, neveljék a szülőföld, a szocialista haza iránti tiszteletre gyermekeiket, oltsák beléjük a nemzeti büszkeséget, neveljék szerénységre, szüleik és az idősebb nemzedék tiszteletére, felelősségérzetre, becsületességre, alakítsák ki bennük a munkához, a társadalmi közösséghez fűződő jó viszonyt; hogy ezekben a bonyolult nemzetközi politikai időkben a világ minden táján példaként tiszteljék szocialista hazánk lányait, asszonyait. .. A találkozó kötetlen részében köztársasági elnökünk, valamint a többi magasrangú személy szívélyes, baráti beszélgetést folytattak a küldöttekkel, akik munkahelyük, életük gondjairól, örömeiről szóltak. -ma-Ipari és mezőgazdasági dolgozó nőket, tudományos kutatókat, művészeket, a kultúra ápolóit - a szlovákiai nők 120 küldöttét — érte az a megtiszteltetés a nemzetközi nőnap alkalmából, hogy munkahelyük lányainak, asszonyainak képviseletében részt vehettek a bratislavai várban tartott ünnepi fogadáson. Peter Colotka elvtárs kiemelte, hogy igényes feladatok várnak a nőkre is a tudományos-műszaki haladás vívmányainak érvényesítése, a hatékonyság növelése és a munka minőségének javítása terén. Méltatta a hatodik ötéves
