Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-09 / 2. szám

A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszerkesztőbe lyettesek: NESZMÉRI SÁNDOR JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA Szerkesztőségi titkár: DUSZA ISTVÁN Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nő­­szövetség KB 2IVENA kiadóvállalata, 897 19 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség 897 36 Bratislava, Martanovi­­cova 20. Telefon: köz­pont: 585 02, titkárság: 585 19, főszerkesztő: 549 25 - Terjeszti a Posta Hirlapszolgáiat - Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfize tési díj negyedévre 23,30 Kcs. - Külföldi megrendelések: a Pos­ta Központi Sojtókiviteli és Behozatali Szolgá­lat - PNS, Ústrednó expedíció a dovoz t!a­­ce. 884 19 Bratislava. Gottwaldovo nám 6. Ma­gyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizet­hető bármely postahi­vatalnál, a kézbesítő­nél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) -Előfizetési díj: egyéni, évi 180- Ft. - közü­leti 220.- Ft. Csekk­számlaszám MNB 215— 96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodosloven­­ské tlaciarne. n. p., 042 67 Kosice, Svermöva 47. indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Nagy László felvétele Riportunk a 8—9. oldalon KOMMENTÁRUNK___ A döntés és a háttér Rég ismeri mindenki számá­ra a brüsszeli NATO-ülés dön­tése. A rakétalerakat elleni til­takozások hullámai — melyek már a határozat elfogadása előtt is nagyméretűek voltak — világszerte óriásivá emelked­tek. A döntés mégis megszüle­tett, visszakozó lépésről még­sem lehet hallani. A Sunday Times még a dön­tés meghozása előtt szenzációs formában tette közzé a hirt, hogy az atlanti hatalmak „min­den eddiginél nagyobb szabá­sú leszerelési kezdeményezéssel fognak élni“. Az angol hetilap szerint „a NATO történelme fo­lyamán a Varsói Szerződés or­szágainak ekkora horderejű ja­vaslatokat nem tettek.“ Továb­bá különböző lorrásokra hivat­kozva ismertette, hogy a brüsz­­szeli ülés ezer robbanólej ki­vonásáról fog tárgyalni, ponto­sítja azt a javaslatot, amelyet a nyugati országok a bécsi haderőcsökkentési tárgyaláso­kon nyújtanak majd be, s a lé­nyege, hogy Közép-Európát egyidőben 13 ezer amerikai és 30 ezer szovjet katona hagyná el. Azt is biztosra vette a cikk irója, hogy elfogadják a SALT-2 ratifikálásáért teendő új lépé­seket és a francia javaslatot, hogy európai leszerelési érte­kezletet hívjanak össze. El kell ismerni, a lap való­ban megbízható forrásoktól kaphatta a tájékoztatást — a leglényegesebbet is, mely vi­szont nyomtatásban nem jelent meg: a katonai koalició veze­tői is tudták, hogy rakétatele­pítési ten/eik népszerűtlenek, s ez a tudat annál is inkább nyugtalanította a reakciós kö­röket, mert a népi tiltakozás formái mellett ellenállás mutat­kozott egyes NATO-országok polgári pártjaiban, sót kormá­nyaiban is. Köztudott tény, hogy a brüsszeli NATO-ülést megelő­zően Washingtonba látogatott Van Agt holland kormányfő, Nordli norvég kormányfő és a dán külügyminiszter, jOlesen. A misszió célja is ismert: ha meg­akadályozni nem tudják is a rakétatelepités tervét, megpró­bálják elodázni a döntést. Ezért volt hát szükség a „bé­­kejavaslat-burokra". Tudták persze az amerikai katonai dip­lomáciai körök, hogy ez a „cso­magolás“ gyönge, könnyen felsérthető. Mert már tíz évvel ezelőtt elhangzott, hogy a NA­TO nyugat-európai rakétalera­­katának egy része elavult, ki­cserélésre, felújításra vár. Az akkori becslések is közel ezer rakétáról beszéltek. A SALT-2 ratifikálásának haloga­tását maguk az ellenzéki ame­rikai szenátorok sem tudták megmagyarázni, homályos, „er­ről nyilvánosan nem lehet be­szélni" nyilatkozatok mögé búj­tak. A harmincezer szovjet ka­tona kivonását a NATO-javas­­lat előtt, attól — és minden mástól — függetlenül jelentet­te be Berlinben Leonyid lljics Brezsnyev. Az európai leszere­lési konferencia összehívását, ha emlékezetem nem csal, 1975-ben javasolta a Szovjet­unió. Mindezt persze jól tudták és tudják a rakétalerakat tervezői és ellenzői is. Valami másra is szükség volt tehát. Mielőtt rátérnék a „másra", hadd tegyem fel a kérdést: Mi­re volt hát jó a Sunday Times cikke? A népi mozgalom meg­fékezésére. Az egyszerű és egyöntetű válaszhoz kívánkozik azonban még egy magyarázat: ebből a példából is látható, mennyire félrevezetik, rosszul, hamisan informálják a nyugati politikai körök a kommuniká­ciós eszközök segítségével or­száguk lakosságát. Es mennyire elszakadtak a tömegektől hi­szen — az egyre erősödő tilta-Százezrek tiltakoznak a rakétalerakat ellen. Képünk Bonnban készült ' A tiltakozás tárgya Fotó: archív kozások bizonyítják — rájuk sem hatott a szép „csomago­lás". Mi volt a „más“, ami a ter­vezet elfogadásához szükségel­tetett? Egy hamis magyarázat: Washingtoni hivatalos körök eszelték ki, hogy a három ki­sebb NATO-szövetséges lépésé­nek belpolitikai okai vannak. A három ország kormánya „ön­magát akarja fedezni" a népi nyomással szemben, „alibit akarnak bizonyítani" a fegyver­kezési tervek bellöldi ellenzői előtt. S hogy a magyarázat nyo­matékül kapjon, jogi-politikai vitát kreáltak. Az Észak-atlanti Szövetség ugyanis csak egy­hangú határozatot hozhat, ami tulajdonképpen vétójogot bizto­sit minden tagállamnak. Az amerikai külügyminisztérium ezért úgy állította be a kérdést, hogy ez esetben nem is kell szavazni, a határozatot úgy hozzák majd meg, hogyha nem is csatlakozik hozzá mindenki, általánosan egyetértsenek vele. A leszerelési javaslatok — lé­nyegükről, igaz tartalmukról már szóltunk — ezért kerültek a határozatba. Ezt minden NA­­TO-állam magáévá teheti. A tiltakozás a világ minden táján olyan erős, hogy ezúttal nehéz lesz válasz nélkül hagy­ni. NESZMÉRI SÁNDOR VÉLEMÉNYÜNK SZERINT . . . bár a jobb, okosabb gazdálkodás jo­gos követelményének, az általános takaré­kosságnak idejét éljük — kicsiben és nagy­ban, otthonunkban és munkahelyünkön; a háziasszonyok a háztartásban, a gazdasági vezetők a rájuk bízott részlegeken örülnek minden darab kenyérnek, minden ötletesen felhasznált maradéknak, minden megtakarí­tott kilowattórának, minden gramm fűtő­anyagnak, energiahordozónak —, elvárnánk okkal és joggal, hogy az ésszerű takarékos­ság jegyében fogant igyekezetünkben na­gyobb körültekintéssel, nagyobb gonddal óvnánk társadalmunk legelsóbb, pótolhatat­lan értékét is: az embert. Életét, testi ép­ségét, egészségét, munkabírását, munkaké­pességét. Az ezzel összefüggő kérdésekről, illetve a munkabalesetek 1979 háromnegyed évi mérlegéről sajtóértekezleten tájékoztat­tak a munkabiztonság-ellenőrzési állami hi­vatal vezető dolgozói. Szlovákiában 1978 ugyanezen időszakához viszonyítva valamivel csökkent a munkabal­esetek száma; pontosan 1755-tel volt ke­vesebb (figyelembe véve a munkaerő-állo­mány növekedését ez a csökkenés 3 száza­lékos), így 36 ezerrel kevesebb munkanap „esett ki" a tavalyelőtti háromnegyed év­hez viszonyítva. Munkabaleset következtében naponta így is átlag 4328 dolgozó volt munkaképtelen. A számbeli csökkenés azon­ban inkább aggodalomra ad okot, mintsem megelégedésre. Az elmúlt évben egy mun­kabalesetre számítva átlag hosszabb volt a munkakiesés. Százalékban kifejezve 27,06 nap az előző évi 26,8 nappal szemben. Ez pedig jelzi, hogy a tavalyi munkobalesetek súlyosabbak voltak! A legtöbb munkabaleset a szóban forgó hónapokban a mezőgazdaságban és élel­miszeriparban, az építőiparban és helyi ipari üzemekben történt. Az okok között az első helyen szerepel, hogy szakképzetlen embereket állítottak olyan gépekhez, beren­dezésekhez, amelyek kezeléséhez követel­mény a szakképesítés. További súlyos mu­lasztás, hogy a dolgozók az intézkedések és szigorú ellenőrzések ellenére sincsenek tisz­tában a munkabiztonsági előírásokkal. Fel­világosításukra, az előírások oktatására egyes üzemek nem fordítanak kellő gondol. Sok helyütt hiányoznak a figyelmeztető táb­lák, feliratok, veszélyjelzések és így tovább. A hasonló mulasztásokért a munkaszerve­zést kell elmarasztalni, de legalább ugyan­ilyen mértékben okoz balesetet az egyes dolgozók hanyagsága, nemtörődömsége, gondatlansága, túlzott önbizalma. És a legmegdöbbentőbb adat: a halálos kime­netelű munkabalesetek 6 százalékát az al­kohol okozta! A sajtóértekezleten végül arról is tudo­mást szereztünk, hogy a háromnegyed év alatt a munkabiztonsági ellenőrzési hivatal a munkabiztonsági előírások elhanyagolá­sáért, a rossz munkaszervezésért 133 válla­latra rótt ki összesen 2 906 000 korona pénz­bírságot, ezen felül 61 gazdasági vezető dolgozóra is, összesen 54 000 koronát. Ezek az összegek véleményünk szerint, még távolról sincsenek arányban azzol a vesz­teséggel — emberéletben, egészségben, munkaképességben, illetve munkakiesésben és nem utolsósorban anyagi károkban —, amit vállalatonként, illetve személyenként a hanyagság és a rossz munkaszervezés oko­zott. LANG ÉVA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents