Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-20 / 8. szám

Portré többesszámban Élelmiszeripari gépkezelő. Elődeik­nek, a szakma hagyományozóinak az egykori köpülő asszonyokat, szappan­főző mestereket, lervmagolaj-készítóket tarthatnánk. így, feltételes módban, mert a hagyomány alig néhány évti­zedes, ebből az időből is csak az utóbbi harminc esztendő üzemfejlesz­tése tölti ki a gépesítés mai fogal­mát. Palma nemzeti vállalat, Bratislava - étolajak, növényi zsiradékok, mosó­porok, szappanok tucatjain áll a gyártó neve. Naponta kapcsolatba ke­rülünk velük, naponta dicsérjük vagy bíráljuk minőségüket, s ezen keresztül több száz nő munkáját is. A vállalat bratislavai üzeme, amely ma már csak növényi olajokat, zsira­dékokat gyárt (a mosószereket Nővé Mesto n. Vá'hamban készítik), hatvan­éves múltra tekint vissza. Ennek az egyharmadát töltötte eddig az üzem­ben Kysucká Anna élelmiszeripari gép­kezelő. Lényegében az idén tüntetik ki először magasabb - minisztériumi - kitüntetéssel.- Az üzemben 290 nő dolgozik egy, két és három műszakban. Én is nem­rég kerültem át a kétműszakos gyár­tásba, s reméljük, a többiek sem so­káig dolgoznak már három műszak­ban, mivel az üzem vezetőségének az idén véglegesen meg kell oldani ezt a problémát. Különösen akkor fontos ez, ha tekintetbe vesszük, hogy hány kisgyerekes anya kénytelen megszaki­­kítani munkaviszonyát, mivel még két műszakba sem tud járni. így szinte állandóan munkaerőgondokkal küz­dünk. S ezt mi, az évek óta itt dol­gozók érezzük a legjobban. Egyetlen példa: szocialista brigádunk három év­vel ezelőtt nyerte el a bronzfokozatot. Rövid idő után a negyven tagú kol­lektíva majdnem felbomlott, mivel sok fiatalasszony szülni ment, s csak ke­vesen térték vissza. Így újra kellett kezdeni a munkát, a közösség megte­remtését; hogy sikerült, azt a minden­napok bizonyítják. Mivel a városi nem­zeti bizottság képviselője vagyok, gyak­ran előfordul, hogy munkaidőben is közügyeket kell intéznem. (A két mű­szak miatt ez szinte elkerülhetetlen). Olyankor szívesen helyettesítenek. A szolgáltatásokkal foglalkozó bizott­ságban dolgozom, s körzetünk képvi­selőjeként más, ettől néha nagyon tá­vol álló ügyeket is el kell intéznem .. . Felelősség? Nem is tudom... Számom­ra már természetes, megszokott. A kü­lönös az lenne, ha nem csinálnám. Igénylem a közösséget, a többi meg szinte magától jön. Gyermektelenek vagyunk, a férjem a közlekedési vál­lalat buszsofőrje; gyakran más-más időpontban kezdjük a munkát. . . Az üzemben az állandó odafigyelés fel­tétel ahhoz, hogy a zsiradékgyártó részlegen a technológiai előírásoknak megfelelően dolgozzunk. Olyan termé­kekről van szó, amelyeknek rövid a szavatossági idejük, nem szabad ezt még rövidíteni hanyag munkával. Lát­szólag csak gombokat nyomogatunk, ám a gépsor csöveinek végén egy-egy higiéniai és egészségügyi szempontból pontosan meghatározott termék jele­nik. Juno, Hera, Visa, Smetol, Iva, ahogyan mi háziasszonyok nevezzük: margarin. Én is használom majdnem mindegyiket, s ugyanígy a többiek is. A többiek. . . most jut eszembe, hogy ez nemcsak a brigádunkra utal. A munkaerőhiányt az üzem idénymun­kásokkal oldja meg. Szerződést kötött a nádszegi (Trstice) szövetkezettel, ahonnan novemberben, decemberben, januárban és februárban 30-40 asszony jár be az üzem autóbuszán. Szakszervezeti bizalmiként is kapcso­latba kerülök vélülk, s mondhatom na­gyon szorgalmasak. Egy monológ, amely a munkával kezdődött, s a munkával fejeződött be. Igényes élet felvillanása, amely már egyre több nő életformájára utal. Le­het Kysucká Anna egyéniségét, körül­ményeit rendhagyónak nevezni, ám ritkának aligha. A hozzá hasonlók egyre többen vannak, energiájuk megoszlik a munkahely, a tágabb kö­zösség és a család között. Munkás­nők, pedagógusok, népművelők, szö­vetkezeti tagok — egy-egy közösség megteremtői, érdekeink képviselői tár­sadalmunk fórumain'. Nemegyszer na­ponta ismételve az igényeket, a szük­ségleteket, s ha kishitűséggel talál­koznak, ' támogatásként a tekintélyt, a munkájukkal magukhoz vonzott közös­ségét hívják. Ha kérdezzük őket, ma­gukról már nem is tudnak beszélni, .mindig csak rólunk, falvak, városok lakóiról, szocialista brigádtagokról, se­gíteni érkező szövetkezeti tagokról, munkásokról. Mindegy hol állnak, hol helyezkednek el a társadalmi munka­­megosztásban, csak a többes számot ismerik. DUSZA ISTVÁN „INTÉZKEDÉSEKET KELL KIDOLGOZNI A FÉM­HULLADÉK GAZDASÁGOSABB FELHASZNÁLÁSÁ­RA, JOBBAN KELL MEGSZERVEZNI A LAKOSSÁG KÖRÉBEN AZ ILYEN HULLADÉKNYERSANYAGOK GYŰJTÉSÉT ÉS SZIGORÚAN SZABÁLYOZNI KELL A SZÍNESFÉMEKKEL VALÓ GAZDÁLKODÁST." (A CSKP KB elnökségének jelentése a népgazdaság­fejlesztés 1980. évi fő feladatairól) Gy ermekkorunkból még emléke­zünk a mesére, melyben a fiának feleséget kereső király nagy-ravaszul kihirdeti, hogy mindenki söpörje össze háza szemetét, és ő majd azt aranyért veszi meg. A mese csattanója, hogy a király végül is azt a szegény (de nagyon tiszta) lányt választotta menyének, alti a leg­kevesebb szemetet söpörte össze ... — A mesékben könnyű, egyszerű az igazságtétel! — mondja Ristvey László mérnök, a kassai (Kosice) köztisztasági vállalat üzemeltetési igazgatóhelyette­se. — Viszont szerte a világban az ipari termelés növekedésével arányo­san növekszik a komfort és a szemét is. Egy család évi szemete, ha nem szállítanánk el, szinültig töltené laká­sukat. A világ statisztikái elgondolkod­tatok. Legnagyobb a „szeméttermelés“ az Egyesült Államokban. És állandóan fokozódik. A WHO-Report adatai sze­rint 1954-ben egy állampolgár napi „szeméthozama“ 1,10 kg. 1978-ban már 2 kg az átlag. A Compost Sceince Magazin adatai szerint Afrikában az ötvenes évek közepén 0,2 kg; Moszkvá­ban a hatvanas évek közepén 0,75 kg. De „söpörjünk a saját portánk előtt“: nálunk 1980-ban 1,10 kg, 1990-ben 1,20 kg, 2010-ben 1,22 kg napi „sze­méthozam" várható állampolgáronként. A szakember - Tomás Reznícek mér­nök - prognózisa reális. Az idézett mesét pedig szimbólum­nak is felfoghatjuk. Hiszen a szemét eltakarítása — ha nem aranyban fize­tünk is — Kassán évente kilencmillió koronába kerül. Ugyanakkor a szemét­domb aranybánya. És itt nem a gube­rálók véletlen szerencséjére gondolok, hanem a sok kenyérre és ételhulladék­ra, fém- és fahulladékra, papírra és üvegpalackra. Hiszen naponta átlag 400-500 db egy koronáért visszavált­ható palack kerül a szemétbe csupán ebben a városban. •xxx Szombat délelőtt egy élelmiszerüzlet­ben. Valaki húsz palackot szeretne visszaváltani. — Csak tízet veszünk át! — utasítja „rendre" az elárusítónő. Az asszony biccent. Kimegy az üzlet elé és a legközelebbi szeméttartóba szórja a megmaradt tíz üveget. Miért? — Bevásárolok. Feleslegesen nem ci­pelek még tíz üveget. Az árunak is kell hely a táskámban. — De tíz korona a szemétbe került. — Ha taxin mennék haza, akkor harmincat fizetnék . . . xxx Szemétdomb, vagy inkább hegy? Jó kis séta bejárni az elegyengetett tete­jét. Kopár fennsíknak is beillene. Lát­szanak a lakótelep szélső házai. Itt egy valaha hangulatos erdős völgyet tölte­nek be szeméttel. — Két és fél millió köbméter számét tizenkét és fél hektáros területen — mondja Július Melfelber, a város higié­nikusa. — És egyre több lesz. 1978-ban 93 125 tonna háztartási és 49 785 ton­na utcai szemetet szállítottak ide. Saj­nos gyakran hord a szél innen füstöt és bűzt, mert az öngyulladással és ki­­párolgásokkal csak harcolni lehet, de ezeket legyőzni e klasszikus szemét­dombi módszerrel szinte lehetetlen. A szemetet nem lehet megszüntetni, csak elrejteni tudjuk. A különféle anya­gok felbomlásához rengeteg időre van szükség. Ez a módszer a környezet­­szennyezés egyik formája, nemcsak az öngyulladás és kipárolgások miatt, ha­nem a minden eső után a talajba be­szívódó különféle veszélyes vegyi anya­gok miatt is. Talán ha elkészül az új szemétégető, akkor jobb lesz a helyzet. Fél óra alatt négy teherautó és hét kukáskocsi ürítette tartalmát a szemét­hegyre. A kotrógép elsimítja a szeme­tet, majd vékony földréteggel takarja. 8. SZAMUNK RIPORTJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents