Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-13 / 7. szám
Színházba viszik, kiállításokat mutatnak meg neki, ifjúsági nevelőkoncerteket hallgatnak meg a Szlovák Filharmónia előadásában. Kulturális műsorokat néz végig, vagy színművészek előadásában, vagy társaival maga is, műkedvelőként, tevőlegesen részt vesz benne. Vetélkedők és sportmérkőzések, városnézés és turisztika, megannyi alkalom az aktivizálódásra. Az évfordulókra emlékezés, a Vöröskereszt keretében az üzem idős, nyugdíjas munkásainak a meglátogatása, sokoldalúan személyiségformáló hatásúak. Mindez a szabad időben. Ami ma még szokatlan, holnap természetessé, megszokottá válik s idővek nélkülözhetetlen igénnyé. Mint ahogy az olvasás is. Bevallom, legfőképpen ez vitt bennünket az üzem internátusába. A városi könyvtár idegennyelvű részlegének vezetője, Éva Frická említette, hogy alakult a Matadorban egy magyar nyelvű olvasókör. Érdekelt, hogyan működik ez a kör, mit adott szellemiekben a tagjainak. A csalódás percei után — a távozó harmadikosokkal ugyanis megszűnt az olvasókör — már az elsősökből verbuválódó új kör tervéről beszélgettünk az igazgatóhelyettessel. A kör létrehozását a hónap végére tervezte. Bár a terv megvolt, részéről mégis fölmerült a kérdés: kívánatos-e a magyar olvasókör megalakítása. Nem szolgólná-e jobban a fiatalok érdekét, ha szlovákul olvasnának. Ez segítségükre lenne tanulmányaikban is. Egyetértettem vele, hogy a szlovák nyelvet alaposan el kell sajátítaniuk, olvassanak szlovákul is. Azt a felfogásbeli és érzelmi többletet azonban, melyet az anyanyelven olvasott könyv nyújt, semmilyen más nyelven olvasott nem adhatja. Vannak lefordíthatatlan szavak, vagy • olyanok, melyekre asszociációk révén, kisgyerekkori emlékképekkel a tudatunkban rezonálunk. Melyek a leghívebben közvetítik a tárgyak és fogalmak megismert jelentéstartalmát. Izüket, számunkra szóló jelentésüket sehol máshol nem találjuk meg. Éppen ezért személyiségformáló hatásuk lemérhetetlen. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága, mely az olvasómozgalmat elindította — összhangban anyanyelvű kultúránkhoz való jogunkkal —, felismerte ennek jelentőségét, ezért kezdeményezte és támogatta a magyar nyelvű olvasókörök létrehozását is. A közbevetett kitérő, azaz a köztünk folyó párbeszéd után Smiková elvtársnő egy kis klubhelyiségbe vezetett. Tizenegy lány várakozott ott ránk - a megalakítandó olvasókör leendő tagjai. Gogh Janka és Sárközi Julika Dunaszerdahelyről (Dunajská Streda), Molnár Éva Tárnokról (Trnávka), Somogyi Mária Nádasdról (Trstená na Ostr.), Vajai Beáta Ekecsről (Okoc), Szekfű Kati Jókáról (Jelka), Matus Erika Somorjáról (Samorín), Szabó Irén és Sütő Dagmár Nitráról, Fatona Darina Nagymegyerről (Calovo), Velek Éva Gombáról (Hubice). Kérdezgettük, olvasnak-e és mit? Némely irányból bizonytalanul jött a válasz, másfelől lelkesen, tudatos megfogalmazásban, aszerint, ki milyen gyakorlott olvasó. Zömmel az ifjúsági olvasmányoknál tartanak. Ahogy kitűnt, a könyv kiválasztását sokszor a véletlen irányítja, vagy a másoktól hallott vélemény, legjobb esetben egy könyvtári ajánlás. Éppen abban rejlik az olvasómozgalom jelentősége, hogy vezeti az olvasót a „kötelező" és ajánlott olvasmányok kiválasztásával, és rászoktatja a rendszeres olvasásra. Ismereteket, táguló világot, érzelmi indításokat, teljesebb emberré válást segít elő. A véleménycsere új gondolatokat, meglátásokat ébreszt, értékes vitákat vált ki. Ezért kívánatos, hogy az idősebbek, a másod- és harmadévesek is aktív olvasóvá váljanak.- Az elolvasott könyv tartalmának megbeszélésére - ahogy Smiková kilátásba helyezte -, meg lehetne hívni az íróját, ha hazai szerzőről van szó, vagy egy kis kulturális műsor keretében a MATESZ egyik színművészét. * A lehetőség adott, a segítőkészség megvan. Az igazgatóhelyettes megígérte, hogy elviszi a csoportot a Stúr utcai kölcsönkönytárba is, ahol megkaphatják az előírt és az ajánlott irodalmat, azonkívül egyénileg is választhatnak könyvet. Most már csak a lányokon múlik, élnek-e a lehetőséggel. A komolyabb eszmecsere után — hogyan is hagyhattuk volna ki! - felhívtak bennünket a lányok a szobájukba. Az eddig látott szép környezet után egy kis csalódás ért bennünket, ahogy a szobába léptünk. Egy szekrény, egy asztalka, két heverő, szőttessel letakarva,' fölöttük kicsike polc. Rajta csecsebecsék, il.latos szappan, kis állatfigura. Könyv sehol. Egyikük észrevette. — Tényleg - mondta —, a könyveket is ki lehetne rakni. A falakra nem szabad színes plakátot ragasztani, kép pedig nincs. Mindjárt barátságosabb lenne a szoba. A kézimunka is hiányzik, pedig azt, gondolom senki se tiltja. A kis szobákban oldódnak fel igazán a lányok. Itt robban ki eddig visszafogott életvidám fiatalságuk. Azután itt maradnak magukra, illetve kettesben. A kint kapott sokféle indítás itt csapódik le, a visszavonulás csendjében és érlelődik tovább. Problémák? — A cigarettázás. Ez tilos, de ha a nevelőnő kihúzza a lábát a szobából, némelyek rögtön rágyúj- jü tanak. Ez nagyon bánt — mondja Smiková. — Mér- jS gezik a fiatal szervezetüket. Jí A tanulással nincs különösebb baj. A jobb tanulók segítik a gyengébbeket. Tanár, mester és nevelő O szorosan együttműködik a fiatalok tanítása, neve- j^J lése érdekében. Itt nincs nyolcórás munkaidő. Itt ^ együtt kell élnünk a fiatalokkal, részt venni minden- —1 fajta tevékenységükben. > BERTHÁNÉ S. ILONA z WJ]
