Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-02 / 1. szám
1 7 1 \§ i DÁVID TERÉZ J s Mit főzök A szakácsművészet első és legfontosabb paragrafusa - nem könyvből, anyámtól tanultam —, hogy szeretni kell őzt, akinek (akiknek) az ember főz. Ez esetben még annak is sikerül ízes falatokat asztalra tálalni, aki egyébként annyira nem szeret főzni — mint én! Nem szeretek, no, férfiason bevallom, abban a reményben, hogy ezzel nem veszem el senki kedvét a kuktáskodástól. Végre is . . . ha ide írom, hogy annál nagyobb örömömet lelem az í.ásban, nem tartom valószínűnek, hogy aki olvassa ez írásomat — asszony vagy leány —, ezek után rántás keverés helyett írógépen kezd kopogtatni. Második fontos tényező — ezt a férjem irta elő: Csakis elsőrendű nyersanyagból lehet elsőrangú ételt készíteni. Itt persze nem kell abba a tévhitbe esni, hogy drága nyersanyagot kell használnunk. A szalontüdő is príma eledel, ha a tüdő friss, és fiatal állatból való. A húsfajtáknál különösen kell az ilyesmire ügyelni. Tejfelfélét se használjunk, ha az már megkeseredett a hűtőszekrényben és a konzervféléket se próbáljuk sóval, borssal, majoránnával elfogadhatóvá tenni, ha szavatossági időn túl tároltuk szekrényünkben. Az el nem fogyasztott ételtől még soha, senki nem kapott sárgaságot, és amit a kétes minőségű nyersanyag eldobásával veszítünk, azt az orvosi számlán megtakarítjuk. És még görcsöket sem kell elviselnünk. Van azonban egy harmadik szabály is, ez elsősorban írónőknek szól. írni és főzni egyazon időben nem ajánlatos, mert kevés bonyodalom kerül a dráma második felvonásába, vagy szénné ég a liba a sütőben. No, és miután e rovat vezetőjét az is érdekli, hogy mi a kedvenc eledelem, elárulom: lágytojás pohárban (három perces) és friss házikenyér vajjal és zöldpaprikával. A kocsonyás halat és a gesztenyemártást is kedvelem, de azt ritkán eszem, mert a férjem nem kívánja, saját kedvemért pedig nem főzök. De más talán e- e is vállalkozik, ezért a recepjét ideiktatom. 1. TISZTÍTOTT HALAT a következő lében kell megfőzni: Különféle zöldséget, sok hagymát, kevés sót, feketeborsot és burgonyát vízben megfőzünk és leszűrjük. A halat egy lábasba rakva a léből annyit öntünk 'á, hogy ellepje. Lassú tűzön fél órát, háromnegyed órát is főzhetjük. Ezután édespaprikát teszünk bele, azzal felforraljuk, tálba öntjük, és hideg helyen hűlni hagyjuk. Paprika helyett sokan törött diót kevernek a lébe. 2. A GESZTENYÉT külső héjától megtisztítjuk, ritka rántásban barnára pirítjuk, vízzel felöntjük, ízlés szerint megcukrozzuk. Főtt húshoz én nagyon szeretem. Ezt ugyan nem kérdezték, de ezt is elárulom: egyik kedvenc olvasmányom egy hetven esztendős szakácskönyv. Miután van humorérzékem, és közeledik a farsang, három „recipét" ebből is közzé teszek. URUCZOMB KLINIKAI MÓDRA A czombot nyolc napig „Szamaritánus balzsamában kell áztatni. A páczot azért hívják így, mert borból és olajból áll. A bor azonban ó-burgundi, vagy chambertin, vagy hasonló értékű már ó-bor legyen, az olaj pedig Provence legfinomabb olaja. A bor és az olaj azonban csak a két főalkatrész, mert jön meg hozzá a páczhoz rendesen szükséges ing edenczia, azután egy mákszemnyi gyömbér, ugyanannyi cayenni bors, egy szerecsendió, egy marék borókafenyő-mag, végre fél kanál darabos czukor. Eczet azonban természetesen _A JTSZAKÁCSKÖNYVÉBE nem jön hozzá. Az ürüczomb e páczban naponta többször megfordítandó. A fő tennivaló azonban a következő: Pravaz-fecskendővel (amilyennel morphiumot szoktak fecskendezni a bőr alá) a legelső napon háromszor cognacot s háromszor narancslevet fecskendezünk be az ürüczomb különböző helyein. A többi hét napon (napjában háromszor) pedig a fönt leírt balzsamból fecskendezünk be a húsba. A legutolsó napon az ürüczomb teljesen kész: a különféle aromák és esszenciák át- meg átjárják s rendkívül finom vadszagot adnak neki. Most megsütjük, az ismeretes klasszikus őz-mártással föladjuk, melybe tálalás előtt két kanál nyúlvért főzünk. A FÁCÁN ELKÉSZÍTÉSE A ragadozó madár által megölt fáczán a legjobb. A fóczánhús akkor kezd jó lenni, mikor a kimúlt fáczán magától elindul, mint a gorgonzola, melyet a lakói visznek. Vannak, akik a lábánál fogva akasztják fel, s akkor tartják elég érettnek, ha a csőrén egy pár vércsepp mutatkozik. Mások a farkánál fogva kötik föl, s akkor érett nekik, mikor magától válik el s hull alá a farkától. Megint mások a csőrénél fogva akasztják fel. ettől várják a szagát, és mint említettem, □ teljes feloszlásig türelmeteskednek, mert, úgy mondják, halála után három nappal már nem oly jó, mint a kappany, s nem oly — illatos, mint a fürj, idejében mindent egyesít. Ez az ideje akkor következik el, mikor mór a szaga erősebben érzik, s mellén a hús színt vált. Ekkor megkoppasztjók (nem leforrázzák, hogy a szagát el ne vegyék), s kemény szalonnával tűzdelik. ALMA-KOMPÓT Megsütsz borizü almát vagy ötöt, Aztán, szívem, szitádon áttöröd, Belé czukor jő, porczukor, finom, Csak annyi, mennyit épp az alma nyom, Aztán: csak egy tojásfehérje, S czitrom-levet csurgatsz beléje. Ha készen így ez egyszerű tömeg, Serény kezed akkor keverje meg, Keverjed épp egy órahosszat: Ah, ettől, édes, meg ne fosszad! S mi barna kis habarcsból készül, Méltó lesz asztalodra ékül. Parfait-szerű, de könnyű, mint a hab, ha jobb is, - sokkal ártalmatlanabb. S ha diszül még hohlhippel megrakod; Kaczagnak majd reá az angyalok! Kedves levelezőink! Az uj evet is u sikeres közös munka jegyében kezdjük, ehhez kívánunk erőt, egészségei, sok figyelmet, észrevételt és jó tollat. Az 1980. évben jelentős évfordulót ünnepiünk: hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját. Társadalmi és tömegszervezetek tevékenységét, kötelezettségvállalásokat, ünnepélyeket hat át ez az emlékezés. Szerelnénk, ha leveleik, tudósításaik, a faluban, városban egyaránt fontos eseményt tükröznék. Múlt évi decemberi számainkban kevés hely jutott rovatunknak, nem adtunk hírt a csehszlovák-szovjet barátsági hónap eseményeiről, ezért alábbi hírcsokrunkkal még erre térünk vissza. „A diószegi (Sládkovicovo) tömegszervezetek gazdag műsorral ünnepelték a barátsági hónapot. Az ünnepségsorozat a november hetediki lampionos felvonulással kezdődött, utána 1917. Októbere címmel kiállítást nyitottak meg. A helyi üzemekben, állami gazdaságban tizenegy kisebb kiállításon emlékeztek meg népeink baiatsagaiol és vasarlassal oszszekötölt könyvkiállítást rendeztek szovjet írók műveiből. Auróra címmel képzőművészeti versenyt és bemutatót láthattunk; a Barátság Dalversenyen és az orosz nyelvű vers és prózamondó versenyen kívül az „Ismerjük meg a Szovjetuniót és a baráti szocialista országok népét" címmel rendezett vetélkedőn vett részt a legtöbb lakos. Helyi szervezeteink és üzemeink az év folyamán is sokat lesznek népeink barátságának ápolása és elmélyítése érdekében" — írja Nagy Mihály. ,,A Kassa-vidéki (Kosice-vidiek) járás kis községében, Szesztán (Cestice) a Csemadok alapszervezet jól működő női éneklőcsoportja — már háromszor vettek részt a Tavaszi szél országos döntőjében — mellett a Vöröskereszt fejt ki aktív tevékenységet. Ennek az alapszervezetnek a tagjai sokat segítettek a helyi efsz-nek, sőt vállalták egy rész cukorrépa művelését és betakarítását is. Kötelezettségvállalásainak közé tartozott a falu temetőjében nyugvó ismeretlen katona sírjának rendbehozása és gondozása. Az NOSZF 62. évfordulóján megkoszorúzták a síri, az ünnepélyes akción részt vettek a Csemadok, a SZISZ, a nőszervezet, a hnb képviselői és az iskola tanulói is. ünnepi beszédet Sztropko Mária, a Vöröskereszt vezetője mondott, megemlékezve a Nagy Honvédő Háborúban elesett hősökről. A diákok versekkel tették ünnepélyessé a koszorúzás pillanatát." — írja Sztropko Mária. „A vágsellyei (Sía) nőszervezet és a városi könyvtár dolgozói az NOSZF 62. évfordulója tiszteletére Molnár Iván csillagásszal szerveztek beszélgetést a Szovjetunió űrkutatási eredményeiről. Molnár Iván érdekes film segítségével mutatta be az űrkutatás módszereinek alapját, a holdraszóllást, és kitért a kutatások jelentőségének ismertetésére. Előadását mintegy 150 ember hallgatta meg, köztük nagyon sok fiatal érdeklődő, akinek kérdéseire Molnár Iván szívesen válaszolt" — írja Fábri Lászlóné. Nőszervezeteink tevékenységéről, áldozatkész munkájáról is több tudósítás érkezett. P/avec Pál az udvardi (Dvory nad Zitavou) és a gútai (Kolárovo) asszonyokról ír: „Jól működik az udvardi nőszervezet Szlávik Anna elnökkel az élen. Az elmúlt évben tevékenységük olyan színvonalas és érdekes volt, hogy száz új taggal gyarapodott az alapszervezet. Társadalmi nevelési előadássorozatot, egészségügyi felvilágosító előadásokat, szakköröket szerveznek. Kézimunkáikból kiállítást is lendeztek, , éneklőcsoportjuk, olvasókörük közkedvelt. A társadalmi munkában is részt vesznek, a bölcsődeépítési munkálatok előmozdításában ők a legaktívabbak. Rendszeres szervezői és szereplői a püt-rendezvényeknek, s törődnek az idős, beteg emberekkel is. Eredményeikről gondosan vezetett krónikájuk is tanúskodik. A gútai Vöröskeresztnek ezer tag javan, vezetőjük Valgon Irén. Fő feladatuknak a véradást tartják, idén 180 ing'yenes véradót toboroztak. Jónsky emlékérmeseik meló idén hat új név került a szervezet krónikájába: Vincze László, Bogár Ilona, Takács Lajos, Németh Sándor, Szabó László és Vass István. A novemberi véradáson 100 ember vett részt, örvendetes, hogy közülük huszonnégyen most léptek be a véradók táborába." Leveleiket továbbra is várja a rovat vezetője, GYURKOVITS RÓZA
