Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-12-20 / 51-52. szám
Tóth Gyula illusztrációja A SAVMIÓMÉ DRÓTJAI — regény a valóságról. ívta aki akavta. 1. fejezet Bizony savanyó ez az élet. Sava nyó. 2. fejezet Savanyóné ül a dróton. Villásfarkú. Sokáig. (Közben Déry megír néhány regényt. Sütő András is. Aki akavta elolvasta.) 3. fejezet Petár rádiót készít. Recept szerint (a la Déry): Végy egy csipet drótot a Savanyónéból, öt tranzisztort, 33 csövecskét, segít aki tud ... És hozd be a világot. Közben befut a népiesch szűrrealizmus, szüret, búcsú .. . háború ... Mitológia és szexicák. 4. fejezet Szüret. Szedik a szőlőt. A varjak. Puttonnyal a hátukon vonulnak hegyre fel. Leszedik a szőlőt, közben elvesztik az alanyukat, de találnak néhány szóvirágot. 5. fejezet A hegytetőről, az iparilag fejlett északi csúcsokról negyvenhatos vándorok hozzák a Savanyóné drótjait, a gépeket: szilva, káposzta, krumpli... 6. fejezet Lovak. Háború. Zoli Emil mint ló. Jön, nyerít, gennyezik. Aztán megtisztulva feláll. És húz. 7. fejezet Nagypapa megeszi a kucsmáját. A Savanyóné drótjai bemondják a világbékét. 8. fejezet Búcsú. Pápápá. Ringlispil, lövölde, rúzsák. Piros kendők csizmában a ringlispilen. Néha maguk alá húzzák a lábukat. Aki akavta, ív. Sőt ívik. Közben újabb alanyok tűnnek el. De az élet megy tovább. Mert nálunk faluhelyen ilyenkor az a szokás, hogy ... Meg azt is csinálják . .. stb., stb. 425. fejezet 1337. alfejezet — szigorúan bizalmas !: T. Kiadó! Remélem, elég hoszszú lett a művem, így ha a Föld mágnesességének nem megfelelően kalibrált hosszmértékegységetalonnal is rőfőzik, akkor sem sikeredhet rövidebbre, mert. Nono! Ellenkező esetben másutt. Szakvélemény: Javasoljuk „Az év ívása” díjra. P. S. Megszavazva. FELÍXTETÉS- tizenkilencedik századi francia szalonregény kékben, emarcipáncióval Mia Manóné szül. Mia Szösz rájön, hogy Mia Szöszként is érvényesülhet. Rögtön beül egy közhelyáradatba egy kávéra, bizony így szokott ez lenni, meg előfordulni ilyesmi. A helyzet élesedik, de folyton belebeszélnek. Mia Manó megérti, de mégsem érti meg. Nem értheti. Miért? Azért. Mia Szösznek két korty kávé közt eszébe jut, hogy megcsalja, illetve nem csalja . . . Vagy csak úgy tesz. Bálintjában elfogja a kiküldetés. Kávé. Kábé. Család, otthon, haza. Eszme. Esz meg. Megesz. Kávé. Óriási feszültség. A burok túlfeszült. Repedezik. Mia Szösz szöszmötöl. Mi a manót tegyen? Mici néni a felső sor hatból fogad: Egy a húszhoz, hogy kinnmarad. Juci néni is fogad: Csakhogy kontrázzon Micinek. A burok túlfeszült. Átlátszó. Mia Szösz két korty kávé közt hazatér. Nem disszidált. Hív a haza. Mici néni elveszti a fogadást. T1ÍKPER — drámai abszurdum, mindenki után szabadon, de az sem segít - Szereplők: Butaliba, Mégbutábbliba, egy középcsatár és a nemzeti válogatottkeret, Háromigsemtudszámolnifi, a Mama és mások. Butaliba: Jajde, jujde jópofa vagyok. Milyen abszurd, milyen groteszk, mért nem nevet már, kedves néző? Háromigse ...: Bámulom magát, bámulom magát, jaj összebámulom magam. Középcsatár: Kapásból lő — Butaliba vihog. — A középcsatár kihagyja a tizenegyest. Butaliba összeveszik Mégbutábblibával. A Mama hirtelen kispolgárrá válik, de nem pukkad meg. Szerző: Rendező úr, csináljon mái valamit a közönséggel! Rendező: színpadra viszi a fővárosi nagycirkusz összes bohócának ruhatárát és legismertebb gegjeit. Közönség - sír. Szerző imádkozik. Rendező: Charlie Chaplinért telefonál. Chaplin nem jöhet, forgat. Szereplők: állva alusznak a színpadon. Középcsatár és . Háromigse ...: szárnyát csattogtatva kukorékol. Közönség unatkozik; bekiabálnak: Fúj író! Sárgarépát az írónak! Szerző: Hölgyeim és Uraim! Szokták nézni a tévét. Könyörgöm, figyeljenek. Én már a tévében is szerepeltem. Közönség felébred, nevet, kacag, hahotázik. Mint a foci-vébé első fordulói után. Rendező be, lefújja a mérkőzést. Műsorra tűzi a Piros bugyellárist. A vers, mit ívtam A vers, mit írtam, már nem a régi, ősi költője zokogva nézi. Mozdul a domb, por száll fel az égre. áléit juhászgyula bujdosik félve. Sírjában enyhén ventillál vajdajános, csúcsán a jég hiába oly homályos. És jönnek sorra versek, mástól írtak, szépek és bennem maradni nem bírtak. A vers, mit írtam, már nem a régi, bár az új-ságot messziről nézi. Nem olvasó olvasók is akadnak, kik elfogadják enyémnek, igaznak.
