Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-12-12 / 50. szám
befejezte 'müvét, és létrehozta a jövő ütközeteinek színterét." Ki volt Ferdinand Lesseps, akinek nevét szárnyra kapta a világhír, és úgy emlegették, mint о kor „nagy mérnökét", a Szuezi-csatorna „megalkotóját"? Lesseps sem mérnök, sem „szuezi hős" nem volt, hanem hallatlanul ügyes, szerencsés kezű vállalkozó. Kapott grófi címet, akadémiai tagságot, mérnöki oklevelet — és nagyon sok pénzt is. A Szuezi-csatorna a kor még egy „nagy" emberének hozott dicsőséget, rangot, politikai babérokat — Benjamin Disraelinak, Anglia miniszterelnökének, a brit kolonializmus apostolának. Amikor megtudta, hogy az egyiptomi uralkodó rablógazdálkodásával és fegyvervásárlásai miatt a csőd szélén áll, nem késlekedett: a porlament megkerülésével, a Rothschild bankháztól szerzett kölcsönnel felvásárolta a khedive birtokában levő részvényeket, s ezzel kiterjesztette oz angol korona uralmát a Szuezi-csatornára. Diadalittason irta Londonba Viktória királynőnek: „Mylady, most mór az öné ...” A vásár egyben az angolok egyiptomi uralmának kezdetét jelentette, mely csak a második világháború utón ért véget. Szinte napra pontosan tíz évvel a Szuezi-csatorna megnyitása utón, egy évszázada alakult meg Párizsban a Panama-csatorna Társaság, és körülbelül nyolc évtizede használják több nyelvben — közöttük a magyarban is - a panamo szót a közéleti személyek megvesztegetésével, közpénzek sikkasztásával történő nagyarányú, botrányos csalás tömör megjelölésére. Maga a gondolat, hogy az Atlantióceán és a Csendes-óceán között csatornát kell építeni, egyáltalán nem volt új száz évvel ezelőtt. Az ötletet Alexander von Humboldt német természettudós fejtette ki tanulmányában, amikor amerikai útjáról hazatért. Nem sokkal később, a még meg sem épített csatorna ügyében fontos nemzetközi szerződés született, amelyet az amerikai külügyminiszter és a washingtoni brit nagykövet irt alá. A szerződésben vállalták, hogy a megépítendő Panamacsatornán nem törekednek kizárólagos jogokra, s azt is leszögezték, hogy a csatorna környéke semleges zóna lesz, s magát a csatornát bármely ország hajói korlátlanul használhatják. Ferdinand Lesseps (most mór „de" rangjelzővel neve előtt) ismét „színre lépett", a „nagy mérnök" előállott a csatorna megépítésének tervével. Az Egyesült Államok szívesen fogadta, mert jobbnak látta közösködni a gyengébb Franciaországgal, mint a hatalmas Nagy-Britanniával, és Kolumbia, a terület tulajdonosa még elégedettebb volt: a közeli és hatalmas Egyesült Államok helyett jobbnak vélte a távoli Franciaországot mint csatornaépítő partnert. S így Lesseps megkapta a megbízatást. A csatorna építési költségeit kezdetben 208 millió dollárban állapították meg, de a részvények eladásából mindössze 60 millió dollár volt a bevétel. Ebből mór megindulhatott volna az építkezés, de nem indult meg. Helyette az igazgatók, főmérnökök, az elképesztően sok tisztviselő és az úgynevezett tisztviselői szakértők (éppen csak szakemberek nem voltak közöttük) olyan magos fizetést kaptak, hogy о világ legjobban fizető társaságának nevezték el a Panama Társaságot. Műszaki berendezésre nem volt pénz, de a vállalat vezetőinek a helyszínen fényűző palotákat építettek. Munka közben kiderült, hogy a nyolcvan kilométernyi széles földszorost magas, masszív hegyvonulatok keresztezték, és a trópusi esőzések egy nap alatt hónapok munkáját semmisíthetik meg. Új tervet kellett készíteni. És 1885-ben — hat évvel a munkálatok megkezdése után - Lesseps személyes részvételével újabb pénzszerzési kampány kezdődött Franciaországban. Üj részvényeket bocsátottak ki, de ebből csak kevés pénz folyt be, majd sorsjátékkal akartak próbálkozni, de a kormány ezt az akciót elutasította. Akkor kezdődtek a hírhedt megvesztegetések. A propagando-számlán elszámolt milliók a képviselők zsebébe vándoroltak, mígnem három év múlva megszavazták a sorsjegykibocsátási engedélyt. A közpénzek slprédálása, a nagyarányú megvesztegetések nem hozták meg az áhított sikert. 1888-ban, tíz évvel a Társaság megalapítása után bejelentették a csődöt. Az építkezésen leállították a munkát, gépek, felszerelések hevertek a tűző napon, aztán meg kitéve a trópusi esőnek. A munkások szétszéledtek, de ott maradtok a temetők és о tömegsírok. A csotorna megkövetelte a maga Ilyen volt megnyitásakor a Szuezi-csatorna; erre az alkalomra komponálta Giuseppe Verdi az Aidát áldozatait; csak a sárgaláz huszonötezer embert vitt a sírba. A Társaság vezetői ellen eljárás indult. Ferdinand de Lessepst távollétében öt évre ítélték, fia egyévi börtönt kapott. Lessepsnek azonban egyetlen egy napot sem kellett leülnie, mert a bíróság leszögezte: „Elmebetegség tört ki rajta." Am a gróf nem gyógyintézetben, hanem párizsi palotájában élt 1894-ben bekövetkezett haláláig. Üj felvonás kezdődött a Panamacsatorna történetében. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke úgy határozott, hogy amerikaiak építik meg о csatornát, s Washington fel is ajánlotta Kolumbiának, hogy a csatornaépítés céljára „átveszi" Panama tartományt. Erre nem került sor, mert a tartományban puccsot szerveztek, és kikiáltották a Panamai Köztársaságot. Hamarosan megszületett a csatornaszerződés is, amelynek legfontosabb pontja az volt, hogy a csotornaövezet (tíz mérföld széles övezet az új állam közepén) az Egyesült Állomok „használatában, megszállása és ellenőrzése alatt lesz örök időkig". A történelem nem respektálta a szerződést, az „örök idők“ nem tartottak soká. A Panama-csatorna mo a panamaioké. De ez mór egy új történet - az amerikaiak és a Panama-csotorna története . . . SZÉNASSY ÁRPÁD mérnök írásának felhasználósával összeállította Láng Éva / Ж © ©MIT® © И Z5\ US
