Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-12 / 50. szám

V tt ЧУ> ФЧН О3NCO < iJ >< Ü < £ MARIE KABRHELOVÄ, a cskp kb titkárságának tagja, a csehszlovák nöszövetség központi bizottságának elnöke Ml8 GYERMEKEINK JÖVŐJE: A nemzetközi gyermekév végén elmondhatjuk: a kitűzött célt elértük, mozgósítottuk a világ köz­véleményét, és felhívtuk a figyelmet korunk egyik legfontosabb kérdésére — a gyermekek, a világ minden gyermeke sorsára, egészséges fejlődésének létfontosságára. A moszkvai világkonferencián, amely a gyermekév legfontosabb eseménye volt, a plénumban és a négy munkabizottságban az össze­gyűjtött tények alapján vizsgáltuk és vontunk mér­leget, hogyan teljesítik az egyes országok, államok a világ legkülönbözőbb részében a Gyermekjogok Kiáltványát, amely húsz évvel ezelőtt látott nap­világot. Az elmúlt két évtized alatt sok minden jobbra fordult, de a nem szocialista országok gyermekei­nek helyzete nehéz, sorsuk gyakran tragikusan mostoha. Ezt tények, megrendítő példák hosszú sora bizo­nyítja, s meggyőzően dokumentálják a számadatok. Napjainkban 600 millió gyermek nyomorban él, 200 millió mindennap éhezik. A fejlődő országok­ban egészségügyi gondoskodásban csupán minden huszadik gyermek részesül, évente 70 millió cse­csemő születik orvos vagy bába segítsége nélkül. Százmillió gyermeknek nincs lehetősége tanulásra. A tőkés országokban sok millió gyermek szenvedő alanya a szociális, a" nemzeti, a faji megkülönböz­tetésnek, elnyomásnak, a rossz lakáskörülmények­nek, táplálékhiánynak, népbetegségeknek, gazda­sági válságoknak, munkanélküliségnek. Ilyen körül­mények között növekszik az otthonukat vesztett, hajléktalan gyermekek száma, terjed a gyermek­bűnözés és a gyermekprostitúció. Még nehezebb a gyermekek élete a szükség­kolóniákban és a menekülttáborokban, s különö­sen tragikus azokban az országokban, melyekben fasiszta rezsimek tiporják sárba a demokratikus szabadságjogokat, ahol a faji megkülönböztetésre és az aparteidre épül az állam belpolitikája. A háborúk nem kímélik a gyermekeket sem. Vietnamban az amerikai agresszió után 900 000 hadiárva maradt. Az izraeli agresszió gyermek­áldozatainak száma még ismeretlen. Ezeknek és még számtalan ténynek a felsorakoz­tatása, összegezése a moszkvai világkonferencián ismét megerősítette: a gyermekek élete, sorsa attól függ, hogy milyen társadalmi rendben születnek és nevelkednek. Veszélyeztetettek mindenütt, ahol az imperializmus, a gyarmatosítás, az újgyarmato­sítás, a fasizmus, a fajgyűlölet, az apartheid az uralkodó politika. A konferencia egyértelműen megállapította, hogy a gyermekek helyzetének, problémáik megoldásának kulcsa a mélyreható szociális és gazdasági,, a mindenfajta elnyomás és kizsákmányolás megszüntetésére törekvő reformok megvalósításában rejlik. Többször elhangzott ezen a konferencián, hogy eddig egyetlen társadalom sem volt képes úgy gondoskodni gyermekeiről, mint a szocialista társadalom. A fejlődő és tőkés országok számos küldötte nyíltan megmondta: szá­mukra a mi társadalmi valóságunk a követendő példa, s ebből merítenek erőt gyermekeik boldo­gabb jövőjéért, népük boldogulásáért vívott küzdel­meikben. A moszkvai világkonferencia résztvevői egyön­tetűen a béke és a leszerelés mellett foglaltak állást. A nukleáris fegyverek gyártásának betiltása, a leszerelés fokozatos megvalósítása révén nyert anyagi és szellemi eszközöket mindenekelőtt a gyermekek és az ifjú nemzedék helyzetének javítá­sára, egészséges fejlődésük biztosítására, megszer­vezésére lehetne — és kellene — fordítani. Itt említjük meg azt is, hogy a küldöttek a legnagyobb elismeréssel szóltak a Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikájáról, arról, hogy a szocialista tábor nemzetközi kapcsolataiban mindenkor ér­vényre juttatja a békés egymás mellett élés elvét. A konferencia, munkájának befejeztével, több dokumentumot fogalmazott meg és hagyott jóvá. Ezek közé tartozik elsősorban a világ közvélemé­nyéhez, a társadalmi szervezetekhez és mozgalmak­hoz, továbbá az ENSZ 34. Közgyűléséhez intézett felhívás. A négy munkabizottság is részletes do­kumentumokat dolgozott ki, amelyekben elemezte a tárgyalt kérdéseket, és konkrét intézkedéseket javasolt. A világkonferencia tanácskozása az elfo­gadott dokumentumokkal felvázolta a legifjabb nemzedékről való gondoskodás konkrét program­ját. A csehszlovák csoport jó munkát végzett mind a konferencia előkészítésében, mind a moszkvai tanácskozáson. Küldötteink a negyedik munka­­bizottságban dolgoztak, amely a nyomorék, az el­hagyatott gyermekek és az árvák problémakörével foglalkozott. A mi feladatunk volt, hogy össze­­gyűjtsük és feldolgozzuk azt az anyagot, amelynek alapján ez a bizottság megkezdhette működését, már első, az év elején Conakryban megtartott ülé­sén. A moszkvai plenáris ülésen csehszlovák küldött számolt be az említett bizottság munkájáról. A moszkvai világkonferencia zárószava hang­súlyozta: a gyermekek jövője attól függ, hogy meg­őrizzük és tovább építsük a békét planétánkon. A nemzetközi életben meg kell ragadnunk minden adódó alkalmat, lehetőséget, amely előbbre viszi az enyhülési folyamatot, a leszerelés ügyét. Jelen­leg a békéért vívott küzdelem leghatásosabb fegy­vere: azok a konkrét javaslatok, amelyeket Leonyid Iljics Brezsnyev tett az NDK fennállásának 30. év­fordulóján mondott beszédében. Ránk hárul viszont az, hogy hazánkban a szocializmus megszilárdítá­sával, békeharcunk megerősítésével, hatékony nem­zetközi szolidaritásunkkal segítsük elő a. moszkvai gyermekévi világkonferencia jelszavának — „A vi­lág minden gyermekének békés és boldogabb jövő­jéért” ! — megvalósítását. СИ 3

Next

/
Thumbnails
Contents