Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-05 / 49. szám

TORDON ÁKOS VERSEI: K líriimmiiinfl'tiiiiiinnuiim/ii.rn Libacsősz Libacsősz a Libakertben mit csinál, mit csinál? Unalmában a fél lábán álldigál, álldigál. így, fél lábon és tél szemmel szundikál, szundikál. — Libakerti libacsősz, csöszködj jobban, jön az ősz! Színes lombot hoz a karján, tüzet rak a kertedben. Libakerti libacsősz, én nem aludnék helyedben! Libabolt — Libapapucs kapható! — gá-gá-gágog Lúdanyó. — Válogathat minden liba, van itt piros, sárga, lila, zöldesbarna, szürkéskék . . . Nézzék, itt a feketék! Príma papucs, el nem vásik, soha többé nem kell másik! Minden méret kapható! Minden papucs eladó! Hosszú a sor, rövid a nap, de a végén mindenki kap papucsot a lábára, csak teljék az árára. U C le Ö Libasorban Sír a nád, a sárga nád. Jégkabátban a világ. Nézd, a libák libasorban, libasorban, libatoliban keresik a nyarat, hol van. Libapapucs, libaláb, a nap sütne legalább! De mert nem süt, gi-gá-gá. mind elmennek világgá. KEDVES GYEREKEK! „Gyertek haza libuskáim túrós galuskára..." — ha Tordon Ákos verseit olvasgatjuk, e régi kedvenc játékunkra gondolunk. Ezek a tré­fás, vidám versek a most megjelent LIBA­BULI című kötetében találhatók. S ha kér­deznétek, csak úgy kíváncsiskodva, hogy miért áll a libaversek előtt ilyen cím — meg­súgjuk —, mert a költő emlékében így él szülőhelyének libahívogatója. Persze, azt is tudjuk, hogy ez vidékenként változik. A Bu­dapesten élő költő még azt is elárulta, hogy a kötet verseinek megírására a naszvadi (Nesvady) libák adták az ötletet. Ugyanis a közelmúltban a Szlovákiai írószövetség ven­dégeként író—olvasó találkozókon is részt vett Dél-Szlovákiában. S ennyi liba léplen­­nyomon még nem köszöntötte, mint Naszva­­don. Az érsekújvári (Nővé Zámky) születésű költőből tréfás hangulatot váltottak ki, mert ő azután azon gondolkodott, mi mindent csi­nálhatnának ezek a ludak. S költői fantáziá­val libavonatra ülteti őket, hogy világot lás­sanak; libaboltot nyit számukra, ahol papu­csot vehetnek lábukra: libalagzit rendez, ahol ropogós táncot járnak; még fagylaltot is vá­sárolhatnak; s ha fáradtan álomra hajtják libafejükct. szivárványszínű az az álomvilág. Tordon Ákos valamennyi libakölteményé­­böl sziporkázik a liba-jókedv, a játékos liba­élet, s mintha könnyed libazene is szűrődne a sorokból, s a derűs hangulatot még tetézik a színes illusztrációk. o [fa « > je o S ARANY-EZUST-BRONZ „Inter arma sillent Musau" — állítja a latin mondás, s bár többször szólaltak meg fegy­verek közt a múzsák irodalmi remekműveket létrehozva, igazát nem sikerült megcáfolni. Na meg nem is csak a múzsák hallgatásáról van szó, hanem a háború okozta törésről, népek, nemzetek — társadalmak fejlődésének töréséről. A második világháború megszakította az olimpiák négyéves rendszerét, visszavetette a sport fejlődését. Világnagyságok vére folyt ki a csatamezőkön, sportlétesítmények men­tek tönkre. Hosszú ideig tartott, míg a hábo­rú okozta hullámvölgyből kilábalt a sport. A háború utáni első olimpiai játékok csak az olimpia szellemét idézték: a béke köszön­tése volt a londoni olimpia, a békevágyók fesztiválja. Mert az eredmények természete­sen elmaradtak a várakozástól. A londoni olimpiáról még hiányzott a szov­jet sportküldöttség, s a többi szocialista or­szágot is csak maroknyi csoport képviselte elenyésző sikerrel. Egészen más kép alakult ki Helsinkiben, az olimpiai játékok következő színhelyén. Villogott a csehszlovák Zátopek. 16 arannyal tért haza a magyar sportküldöttség. Helsinki határkő jellegét mégis az adta, hogy az olim­pián először szerepeltek szovjet versenyzők. Kérdésünk: Melyik évben volt a nyári olim­piai játékok színhelye Helsinki?

Next

/
Thumbnails
Contents