Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-21 / 47. szám
KEDVES MAMA, KEDVES ANYUKA! Nem ismerem a nevét, azt sem tudom, hogy kislánya mamának vagy anyukának hivja-e. Ezért írom ide mindkét megszólítást, talán felfigyel valamelyikre. Es hogy kislánya leveléből idézek, lehet, azt is észreveszi, hogy önnek szól. „ ... már elmúltam tizennégy éves, és még nem menstruálok, meg olyan lapos vagyok mellben, hogy a barátnőim rajtam nevetnek, amiért melltartót sem hordok. Olyan vagyok, mint a deszka. Szeretném, ha tanácsot adnának, fejlődési rendellenesség-e ez vagy valami más okozza? A címem sajnos nem írhatom meg, mert az édesanyám rosszat találna gondolni, és kikapnék tőle. A választ „Miért van ez?" jeligére kérem.” Nem ez az első ilyen tanácskérő levél, amelyben a szerkesztőségünkhöz forduló serdülő lány azt írja: ... a nevemet nem írhatom meg... a választ ne tessék a címemre küldeni, mert az édesanyám megharagudna, megszidna, kikapnék tőle.... de vele ezt nem lehet, vele ezt nem merem megbeszélni... tőle ezt nem tudnám megkérdezni... Gondolkodásra késztető, megdöbbentő sorok. Egészségügyi kérdések, amelyek megbeszélése a fiatal lánynak problémát jelent a hozzá legközelebb állóval, saját édesanyjával. Mi, felnőttek tapasztalatból tudjuk, hogy az ember nemi életének megértéséhez mindenekelőtt pszichológiai megközelítésre és felvilágosításra van szükség. Ellentétben a hagyományos felfogással, mely szerint erről a kérdésről beszélni szégyent, sőt bűnt jelentett, és igy a fiatal beavatatlanul, nem egyszer nagy lelki megrázkódtatás árán esett át az első menstruáción vagy később a partnerkapcsolaton. Tudjuk azt is, hogy miként a kisgyermek egészséges testi-lelki fejlődésének alapja az állandó személyes kapcsolat, szerető gondoskodás, a serdülők pszichoszexuális fejlődésének, a fejlődés kérdései megértésének is a szülővel való érzelmi kapcsolat az alapja. És ezt a kapcsolatot nekünk szülőknek, édesanyáknak kell kialakítani és ápolni, az évek folyamán egyre tartalmasabbá, bizalmasabbá tenni. Mert minél nagyobb, minél érettebb lesz lányunk, annál több kérdéssel, problémával fordul hozzánk, és nekünk a feltett kérdéseket merni kell, tudni kell, akarni kell megválaszolni, hogy gyermekünk ne a barátnőjéhez vagy más felnötthöz forduljon tanácstalanságában, míg mi képmutató szeméremmel álarc mögé bújva, ide nem illő szigorral utasítjuk, távolítjuk egyre meszszebb önmagunktól. Félreértés ne essék, mi nem érezzük terhesnek a kérdések megválaszolását. Szívesen adunk útbaigazítást minden _ hozzánk forduló fiatalnak. De azt szeretnénk, ha a tanácskérő levélben nem az állna, hogy ezt nem merem édesanyámmal megbeszélni, hanem az, hogy édesanyámmal megvitattuk a dolgot, de szeretnénk ismerni az önök véleményét Az anyaság teljesebb átéléséért OKTÓBER ELSŐ NAPJAIBAN TARTOTTÁK MEG BRATISLAVABAN A 20. ORSZÁGOS GYERMEKGYÓGYÁSZATI KONGRESSZUST, NEMZETKÖZI RÉSZVÉTELLEL. SZAMUNKRA. ANYÁK SZAMARA NEM ÉRDEKTELEN, HOGY MIRŐL TANÁCSKOZTAK A GYERMEKORVOSOK, MILYEN GOhÍDOKKALBAJOKKAL KELL SZEMBENÉZNIÜK. DR. ALICA KAPELLEROVÁ, A TUDOMÁNYOK KANDIDATUSA. DOCENS, A BRATISLAVA! II. GYERMEKKÓRHÁZ BELGYÓGYÁSZATI OSZTÁLYÁNAK FŐORVOSA, S MINT A SZLOVÁK GYERMEKGYÓGYÁSZOK TÁRSASAGÁNAK TUDOMÁNYOS TITKÁRA, A KONGRESSZUS EGYIK RENDEZŐJE, TÁJÉKOZTATOTT AZ ELHANGZOTTAKRÓL. — A hazai gyermekgyógyászok kétévenként tartanak országos kongreszszust. Az ideinek mi volt a központi témája? — A- gyermekkor minden tekintetben két legfontosabb, legkényesebb és a legtöbb gondozást, törődést igénylő szakasza: a neonatális, illetve újszülöttkor és a serdülőkor. Kongresszusunknak egyébként 601 részvevője volt, ebből negyven gyermekgyógyász a szocialista és húsz a tőkés országokból. Többek között Novikova professzor a szovjet egészségügyi miniszterhelyettes, Boda professzor Magyarországról, Gornicki professzor Lengyelországból, az NDK- ból Grossmann professzor, a berlini gyermekklinika igazgató főorvosa. A résztvevők többsége a maga szakterületén neves, némelyikük világhírű tekintély. A három nap alatt csaknem 200 előadás hangzott el, számos filmet néztünk meg, és voltak hasznos viták, eszmecserék is. — Mi a neonatális, illetve újszülöttkor? Mi az, ami ezeket a nagyon pici gyerekeket veszélyezteti? — A neonatális („perinatálisként" is szokták emlegetni), vagyis az újszülöttkor a születéstől számítva az első 28 nap, ez után következik a csecsemőkor, az első életévig. Ez az első huszonnyolc nap a csecsemőkor legkényesebb szakasza: eddig tart tulajdonképpen, amíg az újszülött a magzati élet tökéletes biztonsága utón „megtanul" alkalmazkodni a külvilághoz: ezekben a hetekben a szervezete még alig-alig ellenállóképes, s így különösen a fertőzésekre fogékony. Az egészséges újszülöttek, akik normális súllyal jöttek a világra, általában zökkenőmentesen alkalmazkodnak. A neonatális időszakban elsősorban a koraszülöttek veszélyeztetettek. — Világszerte aggasztóan sok a koraszülés, mi az oka? — Teljes bizonyossággal még nem tudjuk az okát kimutatni. Nyilván több tényező is közrejátszik: a környezetszennyeződés, az életünk minden területét érintő kemizáció, a nők, a családok életmódjának, életvitelének változása, a túl gyakori stresszek, a terhes nők gondatlansága, egyes országokban a nem megfelelő terhesgondozás vagy éppen teljes hiánya. Jóllehet terhesgondozásunk világviszonylatban egyike a legjobbaknak, az említett külső tényezők nálunk sem zárhatók ki. Az orvosok többsége azt vallja, hogy jóval kevesebb lenne a koraszülés, az életképtelen vagy gyönge, beteges csecsemő, ha a jövendő anyák nem dohányoznának, nem fogyasztanának szeszes italt. Az már régebben bizonyított, hogy a nikotin és az alkohol okozhat koraszülést és más magzati károsodást is. Aki csak annyit tesz jövendő gyermekéért, hogy nem dohányzik és nem iszik, még kevesett tett. Sokan túl későn keresik fel a tanácsadót, az ötödik, hatodik hónapban. Márpedig a magzat fejlődésében az első három hónap a meghatározó. Ezzel kapcsolatban több és hatékonyabb felvilágosító munkára lenne szükség!- Úgy tudom, hogy a kongresszuson szó esett a szoptatásról is, az anyatej jelentőségéről.- Igen, ez volt az egyik legizgalmasabb, a legfontosabb téma. Ismét elhangzott, új szempontokkal, érvekkel alátámasztva, hogy a csecsemő számár a legtökéletesebb táplálék az anyatej. Még sehol senki nem tudott mesterségesen előállítani azonos értékű táplálékot. Ennek ellenére egyre kevesebb nő szoptat. Miért? Vannak, akik nem is akarnak szoptatni, mert féltik az alakjukat. Pedig általában azoknak a nőknek az alakja változik meg, akik terhességük alatt helytelenül sokat ettek, „kettő helyett is”, közben keveset mozogtak, tornáztak. Gyakoribb jelenség, hogy a kismama ugyan szeretne szoptatni, de erre nem készül fel. Igaz, hogy a szervezet a terhesség olatt fokozatosan felkészül az anyatej termelésére, de a szervezetnek segítséget kell nyújtani: masszázzsal, a tejmirigyek rendszeres kiürítésével, az emlők gondos és rendszeres előkészítésével. Sok kismama, mikor már otthon van, önkényesen abbahagyja a szoptatást, és tápszerre tér át, abban a tévhitben, hogy „gyenge" a teje, mert nem olyan sűrű és fehér, mint a tehéntej. Nem tudja, hogy az anyatej minősége nem a színétől és sűrűségétől függ. Anyának és újszülöttnek egyformán meg kell tanulnia a szoptatós, illetve a szopás bonyolult műveletét. A pszichológiai kutatások már régebben bebizonyították — s most ismét megerősítették - a szoptatás lélektani jelentőségét. Az anya-gyermek kapcsolat kiépítésében, az anyaság teljesebb átélésében pótolhatatlan szerepet játszik. A felsorolt gátló tényezőkkel, a szoptatás fontosságával és technikájával az egészségügyi felvilágosításnak a terhesgondozás alatt, sőt még előtte, a családi életre nevelésben kell bővebben foglalkoznia. Már nehezebb megküzdeni a pszichogén tényezőkkel: a nem kívánt terhesség, a nem kívánt gyermekek esetében, továbbá ha a kismama zilált szociális, illetve családi körülmények között hordta ki gyermekét, s a kórházból ebbe a környezetbe kell visszatérnie; ha állandóan stresszhatásnak van kitéve — például igen gyakran iszákos, alkoholista férj, esetleg szülő miatt.- Az annyira elterjedt öngyógyítás, a gyógyszermánia js sok bajt okoz ...- Természetesen. A gyógyszermérgezésekről. mint a csecsemő- és gyermekhalandóság egyre gyakoribb okáról is sok szó esett a kongresszuson. Közismert tény, hogy a gyógyszerfogyasztás a fejlett országokban évről évre emelkedik, még nálunk is. jóllehet, erre vonatkozó előírásaink valóban szigorúak. Hadd szögezzem itt le a három „törvényt": az antibiotikumok nem mindenre alkalmas csodaszerek; nincsen „ártalmatlan“ gyógyszer, ami csak használ, de kárt nem okoz; és ha egy gyermek gyógyszermérgezést kap, vagy ebbe belehal, nagyon ritka kivételtől eltekintve csakis a szülők gondatlansága, hanyagsága az ok! Klinikánkon volt már rá példa, hogy egy kisfiú halálát acylpyrin-mérgezés okozta, o köztudatban ez a lázcsillapító úgy él, mint „egyszerű" és „ártalmatlan" szer. A kongresszuson javaslatot dolgoztunk ki: egyrészt fejlesszenek ki a gyógyszeriparban olyan csomagolásokat, amelyeket kisgyermekek nem tudnak kinyitni, vagy legalábbis olyat, hogy egyszerre csak egy adag (egy pirula, egy drazsé stb.) legyen kivehető, másrészt a* illetékes ipar gyártson olyan gyógyszeres dobozokat, szekrénykéket, egyszóval „házipatikákat“, amelyek biztonsági zárral vannak ellátva, hogy a gyerekek ne tudják kinyitni. Sajnos, a szülői felelőtlenséggel szemben tehetetlenek vagyunk...- On huszonegy éve dolgozik ebben a kórházban. A két évtized alatt mi változott meg?- Azelőtt a gyerekek csak akkor vitték orvoshoz, ha megbetegedett. S bár a gyógyászatban a krédó már Hippokratész óta az, hogy jobb a bajt megelőzni, mint gyógyítani, s a szocialista egészségügy erre az alapelvre is épül. Igy sikerült lényegében megszüntetni a fertőző gyermekbetegségek járványosságát, az angolkórt, általában ozokat a betegségeket, melyeket a tudatlanság, az egészségtelen lakáskörülmények, a hiányos táplálkozás, egyszóval, a szegénység, a nyomor okozott. Ma inkább a gyerekek túltáplálósa okoz gondot - és azok az újszerű kórok, amelyek modern korunkban, a tudományos-műszaki forradalom korában egyre gyakoribbak, egyebek között a gyermekek mind gyakoribb daganatos megbetegedései, a már szinte tömegesen előforduló légzőszervi megbetegedések, idegrendszeri bántalmak, a fokozódó balesetveszély. Ezeknek az új jelenségeknek qz okait kutatva már ismerjük a haladás irányát: az embert, a gyermeket nem szabad elszigetelten, környezetéből kiragadva vizsgálnunk, hanem a legszorosabb összefüggésben a társadalmi, szociális, családi klímával, amelyben él és nevelkedik. Csak így lehet eredményes a megelőzés, a gyógyítás, tökéletesebb a kórisme.- Köszönöm a beszélgetést. LANG ÉVA
