Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-14 / 46. szám
De tán jő Oily idő, Melyben nélcünk A vidékünk (Csokonai Vitéz Mihály: Jövendölés Új Hélikon lesz. — az első oskoláról a Somogybán) — Körültekintően választották ki az iskola helyét. Almágy (Gemersky Jablonec) a földrajzi központja a Medvesalja és a Barkóság vidékének — szögezi le Hacsi István, az iskola igazgatója. Harminckilenc éves, Gömör szülötte; pedagógusi pályáját is ezen a tájon kezdte, s folytatta a legutolsó óráig, amikor kinevezték a felépülő tizennyolc tantermes magyar tanítási nyelvű alapiskola élére. — Volt néhány olyan hét, amikor két iskolát igazgattam. A régi helyemen Gesztetén (Hostice) még nem volt kinek átadni, itt meg már esőstől jöttek a feladatok. Azt is mondhatnám, hogy nemcsak a segédeszközök beszerzése, de néha az építőanyag és a munkások felhajtása is ránk várt. Fazekas Dezső, a megszűnt almágyi kis iskola igazgatója, ma iskolaigazgató helyettesünk a társadalmi munkásokat szervezte. Július második felében álltam itt munkába, akkor nem hittem, hogy ebben az iskolában kezdünk szeptemberben tanítani. Nem maradtunk egyedül. Az átadás előtti hetekben rendre járlak, segédmunkára a járási oktatási osztályról, a pedagógiai központból és természetesen az új iskola tanítói. A helybeli és a környékről bejáró gyerekek szülei is dolgoztak. Jelentős támogatást kaptunk a szülői szövetségtől, a képviselőktől; elsősorban Agócs elvtársnőt, a hnb képviselőjét és Ihring Józsefet, a hnb elnökét említeném. xxx A dolgok természetéből eredően, másfajta munkát is követelt az iskola befejezése. A Potravinoprojekt brnói tervezővóllalat építészei a korszerű iskolaépítés szempontjait szem előtt tartva álmodták rajzpapírra az épületet. Ők nem számolhattak azzal, hogy az iskolát építő járási építőipari vállalat szakaszosan húzza fel annak falait. Tornaterem és konyha nélkül ma már nemcsak tervezni nem lenne szabad, hanem iskolát átadni sem. A félig kész iskolában nehezebb tanítani, s a tornaterem hiánya a testnevelési órák hatásfokát csökkenti. Nem véletlen, hogy az iskola most összekavácsolódó pedagógusgárdája a gyerekek nevelésén kívül a szülőkre is hat. „Hogy tetszik az iskola?" — kérdezte már az első napokban sok tanító a gyerekektől. „Sokkal szebb, modernebb, mint a régi . . ." hangzottak a válaszok. Nem véletlenül, hiszen az osztályokdn kívül négy napközis teremben pihenhetnek, készülhetnek a másnapi órákra. Kezdetben a buszjáratokhoz kell igazítani a délutáni napközis és a klubfoglalkozásokat. A közösségi életre nevelés lesz majd teljesebb, ha a megváltoztatott autóbuszmenetrend a bejáróknak is lehetővé teszi, hogy délután négyig-ötig maradhassanak. Ez is gond, amely nem az iskola vezetésétől függ. Az új épület birtokba vétele, a helykeresés, az első élmények, az iskolai rendtartás változása, az eddig helyben tanulók bejárása — a szülő, gyermek, tanító háromszög közti kommunikáció fontos témái. Különösen Almágyban, ahová kilenc község iskoláját központosították. — Amikor Almágyot jelölték ki központi községgé, Újbást (Nová Basta), Ajnácskő (Hajnácka), és Almágy között megindult a vita. Ajnácskő a történelmi hagyományok alapján követelte ezt a jogot, az újbástiak a fejlett mezőgazdaságukra, a jól működő, sok embert foglalkoztató szövetkezetre hivatkoztak. Viszont a területfejlesztés szempontjából Almágy a legmegfelelőbb. Ezt nem mi találtuk ki, ezt a természeti, földrajzi adottság és a falu fejlődése hozta magával — fűzi gondolatait Fazekas Dezső, az iskola igazgatóhelyettese. — Három irányból itt találkoznak az autóbuszjáratok. A dolog iróniája, hogy az iskola alapkövét már lerakták, de Ajnácskő és Újbást még mindig hadakozott. . . Talán ezért is húzódott 1969-től 1975-ig az építkezés megkezdése. így aztán nem véletlen, hogy a társadalmi munkában is ennek megfelelő volt a lelkesedés. Ajnácskőről egyáltalán nem jöttek szülők, Üjbástról is csak a hnb üzemének tíz alkalmazottja járt. Persze őket megfizették. Az almágyiak jártak rendesen, szombatjaikat, vasárnapjaikat töltötték az építkezésen. Harmincöten-negyvenen mindig voltak. Nagy érdemük, hogy az iskola főépülete elkészült az SZNF 35. évfordulójára. xxx Orosz óra. A folyosót az osztályteremtől elválasztó üvegablakon át is árad a fény a tanterembe. Néhány percre megzavarjuk az órát. Szókovács Katalin, szlovák-képzőművészetszakos, orosz nyelvet tanít. — Mi, a férjemmel az újbásti iskolában tanítottunk. Oda is Sőregről (Surice) jártunk be. Jó, szép, kedves helyre kerültünk, ahol nagyobb lehetőségeink vannak. Képzőművészetet tanítok, s gondot okoz, hogy ebben az épületszárnyban még nincs víz. Ha kész lesz a rajzterem, ott már nyugodtabban dolgozhatunk — bizakodik. Az iskola nyelvszakos tanítóinak a száma még nem elegendő. Nincsenek orosz szakosaik, magyar szakosra is szükség lenne. A terzsgárdában van ugyan, de jelenleg szülési szabadságon. Fekete hajú kislány felel. Básti Éva kitüntetett tanuló. Tajtiról (Tachty) jár be. — Megismerkedtünk; azelőtt kevesebb gyereket ismertem. Jobb itt. Otthonról hét órakor indulok és fél nyolcra érek be. Két órakor már haza kell menni, mert nincs később busz. Pedig néha maradnánk . . . xxx Gyerekek ismerkednek, barátkoznak egymással és tanítóikkal. A tanítók — akik csak látásból ismerték egymást — az új iskola falai között együtt tanítanak és együtt tanulják az új környezet diktálta korszerűbb módszereket. A szakosított tantermek, szertárok a kis iskolákból érkezőknek még szokatlanok. Az ember egyik tulajdonsága, hogy a jobb munka- és életfeltételekhez könynyebben alkalmazkodik. Almágyon mindkettővel törődnek. Tizenkét tanítói lakást építettek az iskola közelében. A Szókovács házaspár már döntött: Almágyot választják lakhelyül is. És a többiek? — Fülekről járok ide tanítani. Üjbástra is onnan jártam. Eleinte izgultam, hiszen jónéhány új gyerekkel is találkoztam. Egy pedagógus számára ez mindig felfedezés. Most már együtt szokjuk meg az iskolát, s lassan az új hely okozta izgalmat felváltja a tulajdonos, a gazda öröme . . . Azt hiszem, mi nem költözünk ide. A férjem nem pedagógus — vallja Bozó Edit matematika-földrajz szakos. Almágy kész befogadni az újonnan érkező pedagógusokat. A falubeli szülők kezük munkájával bizonyították, mennyire fontos számukra, hogy gyerekeik anyanyelvükön tanulhassanak. A falu számára az iskola mindig több és nagyobb lehetőség a puszta ismeretszerzésnél. A tanító szellemi napszámosmunkójo a falubeliek hasznára is teremt. S ebben a pillanatban érthetővé válik a Dél—Szlovákia-szerte megnyilvánuló ragaszkodás a rosszabb helyzetben levő kis iskolákhoz. Hiszen lényegében a falu kulturális és társadalmi élete látja kárát, ha az egyetlen tanító is otthagyja a falut, ahonnan az agrárértelmiség a szövetkezetek központosításakor már elköltözött. A kis községek vágya tükröződik így a szocialista társadalom adta művelődési és kulturális lehetőségek birtokbavételére. Színjátszócsoportok, irodalmi színpadok, éneklőcsoportok, kórusok szűnnek meg. Kétségtelen, a gyerekek érdeke Újbáston is, Ajnácskőn is a központosítás mellett szól. De legalább ilyen súlyos érv a falvak lakóinak igénye is: Almágy és a többi központi iskola is legyen szellemi központ. Gyerekeknek, szülőknek és nagyszülőknek. Egy-egy iskolai rendezvényen bemutatott esztrádműsor, vagy színdarab kerüljön el a többi faluba is. S az onnan bejáró pedagógusok nevelőmunkája lakhelyükön hasson. xxx Csömör Jánosné Dunaszerdahelyről (Dun. Streda) került ide. A férje is itt tanít, s néhány hete már a tizenkét lakás egyikében formálják otthonukat. — Számunkra itt minden az első. A pedagógiai fakultást idén fejeztük be. Első munkahelyünk, első otthonunk, új iskola első pedagógusai vagyunk. Tele vágyakkal, reményekkel, szeretnénk minél többet elérni, megtanítani a gyerekekkel. Elképzeléseink vannak, de hogy később mint alakul, nem tudhatjuk. Jó lenne, ha az óra nem csak negyvenöt percig tartana, ha a napnak negyvennyolc órája lenne, mert a falu társadalmi életébe is szeretnénk bekapcsolódni. Nekem még az embereket is meg kell ismerni, barátokat szerezni. Nem tudom, milyen az életmódjuk, hogyan gondolkodnak, mivel foglalkoznak szabad idejükben. Gyorsabban megy majd minden, hiszen a férjem újbásti. Remélem, megvalósul, ami a közösségbe illeszkedés feltétele: munkámért szeressenek meg az emberek. — Az első gondokon lassan már túl vagyunk — kapcsolódik be a férj is a beszélgetésbe. — Az itt élőket a feleségem is megszereti majd. Az iparban dolgozók, és a fejlődő mezőgazdaság jelentősen megváltoztatta az itt élők gondolkodásmódját. A felszabadulás után még sokáig éltek a maradi nézetek. A hatvanas évek elején is voltak olyan családok, amelyek ki sem mozdultak a környékről. Aztán elkezdtek mozgolódni. A belterjes gazdálkodást és — hadd tegyem hozzá — a gondolkodást is felváltotta a közösségi. Éneklőcsoport a Medvesalja és a Barkóság majdnem mindegyik falujában van. A markáns néprajzi jelleg hozzájárult, hogy néhány folklórcsoport is alakult. A Thália rendszeresen jár a falvakba, a Szőttes és az Ifjú Szívek minden évben fellép. Életmódváltozós az is, hogy egyre nagyobb az igény bölcsőde és óvoda iránt. Itt Almágyban sok fiatalasszony elmenne dolgozni, ha a gyerekeket el tudná helyezni. Mi is egy nénihez hordjuk a kislányunkat . . . Iskolaalapítók — mondja az újságíró. Az iskolaalapítók hitvallása — elmondja Hacsi István igazgató: — Arra fogunk törekedni, hogy az iskolát elhagyó gyerekek és szüleik teljes mértékben meg legyenek elégedve. Hogy olyan tudással bírjanak, amivel helyt tudnak állni a magyar és a szlovák tanítási nyelvű középiskolákban. Bárhová is kerülnek az életben, ne feledkezzenek meg arról, melyik vidéken nőttek fel, melyik iskolában tanultak. A pedagógusnak tudnia kell: bármih'en nehézségekbe ütközik is, az itt élők jövőjéért mindent le kell küzdeni. DUSZA ISTVÁN lüHÜÜ'ISb:!!!» RffiB •• ugrass»»
