Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-14 / 46. szám

SS?

1. Genese Bulgáriából, Dalma Mongóliából érkezett. Wolfram az NDK Rádiójának szerkesztője, Zoltán üzemi lapot szerkeszt Budapesten. Angelika egy NDK-beli ifjúsági hetilap riportere, László a Postás szerkesztője. A csoportképről a Néphadsereg munkatársa. Péter hiányzik. Ebben az összetételben konverzáltunk, vitatkoztunk, s ha nem kapcsolt, hallgattunk a szemináriumokon.

2. A tizedik napon átköltöztünk a Moszkva szállóba. A szobánk a Lenin Múzeumra nyílt.

A szerző (2) és az APN felvételei

tül az ember, mint olvasással. Másként alakult. Az első napon könnyedén vállaltuk a megbízatást rádiós kollégámmal: elintézzük a repülőjegyeket. a Prágába utazókét. Villamosoztunk, buszoztunk keresztülkasul a városon. Végül megtudtuk, hogy az egyetemtől néhány száz méterre van a repülőiroda, amit keresünk. ..Za uglom“ (a sarok mögött), ahogy a helybeliek mondták. Fél órája ballagtunk, hol verejtékező homlokunkat törölgetve, hol kabátot kapva magunkra a hirtelen támadt' szélviharban, de az a bizonyos sarok csak nem akart fölbukkanni. Aztán megláttuk a sarok mögé tekeredő sort. Hősiesen beálltunk utolsóknak. Este belerogytam az ágyba, s József Attila vagy Pilinszky János kötetével a kezemben elaludtam. Nem zavart a

vendégjárás, nem csábított az ismerkedési est. Mert hol a magyarországi kollégák kopogtak, hol a bolgárok, máskor a lengyelek, hogy okvetlenül menjünk az első, második, harmadik. negyedik emeletre, jó társaság jön össze. Vége hossza nem volt az éneklésnek, tréfának. Zoltán szolgáltatta a kísérőzenét, ő tudott legjobban gitározni. A néhai ökölvívóbajnok szerette, értette a zenét. — A XVI— XVII. századi orosz kórusmuzsikát megvetted már? — Hát a Chop insorozatot? — No és Bachot? — Ügy sem kapsz! — Húztuk egymást, s szála jtottuk a másikat.a Melodija hanglemezboltba, a Gum hanglemezosztályára, hogy később együtt ..mérgelődjünk“. mert itt minden elfogy.

Valóban, a kultúra kelendő cikk. S nem azért, hogy mutogassák, hanem azért, hogy magukba szívják. Sokkal nagyobb tömegeket vonz a könyvesbolt, a hanglemezbolt, mint a divatcsarnok, vagy a fodrászszalon.

A Rosszija szállóban vendégszerepeit a Leningrad! Balett, arra mi is kaptunk jegyet. Németül, franciául, angolul beszélgettek azok, akik kisvagy nagyestélyiben ill. szmokingban vagy fekete öltönyben jelentek meg. Oroszul azok, akik a rockbalett előadóit virággal köszöntötték, vastapssal búcsúztatták. Még a farmerruhás ifjak is. akiket többen rosszalló pillantással mértek végig. A lényeg fontos számukra. Az a fiatal mérnökházaspár. akiknek moszkvai lakásán jártunk, nem dicsekedhet még perzsaszőnyeggel, csipkefüggönnyel, díszes bútorral, van viszont zongorájuk — nem dísztárgy a szobában —, sztereo lemezjátszójuk, lemezeik, képzőművészeti albumaik, szakkönyveik — francia és angol nyelvű is, magától értetődően —, szépirodalmi könyvtárukat nem egy humán szakot végzett pedagógusunk, szerkesztőnk, újságírónk szívesen vallaná a magáénak. Igaz. a könyv, a hanglemez olcsó. A Druzsba könyvesboltban a szocialista országok könyvkiadóinak termékei kaphatók — olcsóbban, mint otthon.

A Puskin Múzeumban álltunk hoszszú percekig a ..franciák“ előtt, ittuk magunkba Rodin kisplasztikáit, csodáltuk Michelangelo Dávidjának másolatát. Vagy egyszerűen kóboroltunk Moszkva XVII. századi házai között, amelyek ablakaira még egy pici, állandóan nyitva tartott ablakot vágtak; amelyek udvarán megállt az idő.