Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-09-05 / 36. szám
ÖLLÉ GYULA, AZ SZLKP DUNASZERDAHELYI (DUN. STREDA) JB TITKÄRA Ember és kenyér. E két fogalom egymástól elválaszthatatlan. Szükségünk van rá nap mint nap. Az élet kötődik hozzá, s mondhatnánk úgy is, hogy a kenyér elválaszthatatlan az ember lel ki isme re tétöl. Napjainkban a fejlődés kozmikus távlatokba bővül, nem beszélve a világűr meghódításáról, az új felfedezésekről, hiszen ezek mindnyájunk számára ismeretesek. De vajon, amikor a friss kenyérbe harapunk, érezzük-e azt a munkát, amelyet a dolgozók fáradhatatlan kitartása, türelme és szorgalma eredményezett? Meggyőződésem, hogy igen. Hiszen dolgos kezek vetették el a magot, amely szárba magasodott és kalászba szökkent, hogy a nyári nap fénylő sugarai sárgára érleljék. Az ember és a természet közös eredménye lett az idei kenyér is. A fehér liszt, amely szövetkezeti dolozóink dolgos kezét dicséri, ott van a kenyér alakjában mindennap asztalunkon. Szocialista társadalmunk ezt mindenkinek biztosítja. Ha a kenyérről beszélünk, nem árt visszaemlékeznünk a múltba sem. Magunk előtt látjuk az ökrökkel és tehenekkel szántó, verejtékes parasztot, aki látástól vakulásig dolgozott, hogy fenntarthassa életét, hogy családjának, ha szűkén is, kenyeret biztosítson. Szocialista társadalmunk és a tudományos-technikai fejlődés vívmányai ma korszerű lehetőségeket nyújtanak, hogy a szövetkezeti dolgozó a leghatékonyabb gépekkel termelje azt, amit mindennapi szükségletünknek nevezünk: a kenyeret. Amíg a múltban a küszködés hozta létre a kenyeret, addig ma szaktudásra alapozott okos munka gyümölcse. Hogy jó minőségű legyen, hozzájárul a traktorista, az agronómus, a növényvédő, a nemesítő, s közvetve lényegében az egész társadalom. Mindenki érzi a kenyér ízét, egész nap magában hordozza illatát, hiszen hozzátartozik életéhez. A jó kenyérért sokat kell tenni. Nem elegendő a kedvező természeti feltétel, a gazdag föld, a racionális agrotechnikai eljárás, a búza fajtája, kell a kenyérgyárak dolgozóinak gondos munkája is. Vége az aratásnak, s ez egyben az új kenyér ünnepét is jelenti, Ennek jelentőségét fokozza az is, hogy ebben az évben ünnepeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulóját, amely új távlatokat nyitott hazánk népének életében. Az idei aratás nem volt könnyű. Sok tényező nehezítette a munkát, mint például a lassú érés és a gyakori esők. Mezőgazdasági üzemeink vezetőségének hozzáértő munkája azonban kiküszöbölte az akadályokat. Kombájnosaink. magszállító traktorosaink a járásunkban nem ismertek akadályt, de a szalmahúzók és a magszárítók is kitettek magukért. Ha kellett, még munkaszüneti napokon is derekasan helytálltak a munkában. így aránylag rövid időn belül a raktárokba került a kenyérnek való. Az előző évekhez képest — a kedvezőtlen időjárás miatt — valamivel alacsonyabb volt a hektárhozam, hiszen mint tudjuk, ez befolyásolta a gyökérképződést, és a januári kemény fagy sem kedvezett a zsenge kultúráknak. S az ezt követő nagy szárazság pedig szinte megvámolta a termést. Ezeknek a tényeknek az ismeretében számunkra új feladatok adódnak. Üj munkamódszereket, formákat keresünk, hogy teljesíteni tudjuk azokat a feladatokat amelyeket pártunk XV. kongresszusa előirányzott. Munkánk jó irányban halad. Reményeinket erősíti, hogy a járás szövetkezeteiben tett határszemlék során tapasztaltuk, a munkákat az agrotechnikai eljárásokkal összhangban jó eredményekre törekedve tervezik, hiszen mindennapi kenyerünkről van szó. Nagy örömünkre szolgál, hogy az idei búza sikértartalma viszonylag nagy volt. Ez a bevált szovjet fajták termesztésének, mezőgazdasági üzemeink és hozzáértő szakembereink munkájának köszönhető. Mezőgazdasági üzemeink kiemelt feladatnak tartották: egy szem gabona se vesszen kárba. Az aratásra jól felkészültek a szövetkezetek és állami gazdaságok gépparkjai, hogy a föld termette aranykincset minél előbb a raktárakba szállítsák, így biztosítsák a dolgozók kenyerét. A cseh kombájnosok is kitartó munkával járultak hozzá, hogy járásunkban az aratást idejében befejezzük. Ha az időjárás engedte, már kora hajnalban készen álltak a munkára, s fáradságot nem ismerve dolgoztak egész nap. Felelősségteljes helytállásukért csak köszönetét mondhatunk. Hozzájárultak az ország kenyerének biztosításához. Nagy örömünk, hogy maradéktalanul teljesítettük az állammal szembeni kötelezettségeinket. Az idei kenyér biztosítása azonban már feltételezi a jövő évi termés előkészítését is. A feltételeink adottak. Mezőgazdasági üzemeink a szalmabetakarílással, a tarlóhántással és a talajelőkészítéssel foglalatoskodnak. Nincs veszélyben az ország jövő évi kenyere sem. A járási pártbizottság fokozott figyelmet fordít a szervezőmunkára is. Hiszen járásunk az elmúlt időszakban olyan eredményeket ért el a mezőgazdasági termelésben, amilyet parasztjaink a felszabadulás előtt elképzelni sem tudtak. Az eredmények mögött komoly és felelősségteljes munka áll. Gazdasági üzemeink vezetősége azon fáradozik, hogy a terméshozam emelkedjék, összhangban pártunk célkitűzéseivel és a hatodik ötéves tervben meghatározott követelményekkel. Az aratás megkezdése előtt sokszor végigjártam járásunk szövetkezeteit. Emberekkel találkoztam, akik megkérdezték tőlem, jó ízű lesz-e az idei kenyér. Megnéztem a kalászokat, amelyek már sárgán ringtak s jóleső érzéssel válaszoltam: jó kenyér lesz. Hozzátettem azt is, hogy minden búzaszem érték, meg kell védeni, becsülni. Mert ez nemcsak a természet ajándéka, hanem a dolgos emberi kezek munkáját is dicséri. Hiszen járásunk szövetkezetei mindent megtettek, még az időjárás viszontagságai ellenére is, hogy asztalunkra ízletes kenyér kerüljön. A Lúcsi (Lúé) Egységes Földművesszövetkezet több mint 63 mázsás hektárhozamot ért el, de nem sokkal maradt el mögötte a felbári (Homy Bár), felsőpatonyi (Horná Potön) szövetkezet, vagy a Bősi (Gahcikovo) Állami Gazdaság sem. A minapi határszemle során jóleső érzés fogott el. Mindenütt dolgos kezek nyoma. Korszerű traktorok, gépek készítették elő a földet, hogy a jövő évben még tovább fokozzuk a termést, a hektárhozamot, hogy több jusson dolgozóink asztalára. Ezt követeli tőlünk dolgozó népünk és fejlett szocialista társadalmunk. Az eredményeinkre büszkék vagyunk, tudatosítjuk, hogy idei kenyerünk több ezer szövetkezeti dolgozó áldozatkész munkájának a gyümölcse. Arra törekszünk a szövetkezetek vezetőségével, hogy a mércét még magasabbra állítsuk. A bevált búzafajtákat szövetkezeteink meghonosítják, és a talajviszonyoknak megfelelően tovább is fejlesztik. Járásunk párt és állami szerveit naponta foglalkoztatja mezőgazdasági üzemeink termelékenységének növelése. Ügy gondolom, erre számos lehetőség kínálkozik. Egyrészt a munkaszervezés színvonalának emelése, másrészt pedig olyan — főleg szovjet — fajták meghonosítása, amelyeknek magas a hektárhozamuk. Pártunk XV. kongresszusa által meghatározott cél — az önellátás biztosítása — világos előttünk. Ezt mi szívügyünknek tekintjük. Hiszen ahogyan ma dolgozunk, úgy fogunk holnap élni. Az új búzából készült kenyér mindig számvetés is. Megmutatja eredményeinket, de ráirányítja figyelmünket a meglévő tartalékokra is. A lenini munkastílus megvalósításakor mi erre nagyon ügyelünk, hiszen a dolgozók bizalmát a pártban ezzel erősítjük és növeljük. Ügy érzem, hogy minden tiszteletet megérdemelnek azok, akik gondoskodnak róla, hogy asztalunkra friss kényér kerüljön, s ezt egész társadalmunk értékeli. A kenyér az életet jelenti. Vigyázzunk rá, hiszen naponta érezzük ízét a szánkban. EH 3' m f
