Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-15 / 33. szám

Mályva, körömvirág, fehérüröm, bojtorján, ezerjótű, katáng­­kóró ... Lila, fekete, sárga, kék, piros virágaikkal integetnek úton-útfélen, s alig ismerjük őket. Nagyanyáink még becsben tartották: ismerték nevüket, tudták melyiknek főzete mire orvosság. Tavasztól őszig gyűjtögették, szárították, gon­dosan elraktározták télire. Egyre kevesebb embert érdekel ez a különösen szép és hasznos hobby. A bratislavai begyűjtőhely dolgozói panaszolták, hogy kiveszőfélben van a gyógynövénygyűjtés, pedig — főleg nyugdíjasoknak — igen hasznos tevé­kenységről van szó, mert nemcsak egészségüket óvják, hanem nyugdí­jukat is kiegészíthetik a bevételből. Arról nem is szólva, hogy gyógy­növényeink nagyrésze szinte az egész országban fellelhető, termeszt­hető. Olvasóink kérésének tettünk ele­get, amikor tavasztól állandó rovat­ban kezdtük közölni ismert és ke­vésbé ismert gyógynövényeinket. Néhány hónap múlva arról értesül­tünk a bratislavai begyűjtőhelyen (talán így van a többi begyűjtőben is), hogy sokan kedvet kaptak a gyűjtésre, csak mint kezdők a gya­korlati dolgokban járatlanok. Mé­­gintcsak olvasóink kérésének tettünk eleget, amikor útrakerekedtünk, hogy egy napot töltsünk Horvát Aladár bácsival Alistálban (Hrobo­­novo), aki régóta gyűjti a Csallóköz gyógyító füveit, és munkája biztosan „kedvcsináló“ volna bármelyik kez­dő gyógynövénygyűjtőnek. A reggeli harmat már felszáradt, a tűző nap szétnyitotta a mályva virágkelyheit. Aladár bácsi fogta elmaradhatatlan segédeszközeit, és eltűnt a terebélyes bokrok közt. A csendben csak a méhek kísérték útjára. Mi is utána eredtünk. — Ezek a bitangok nem örülnek, hogy leszedem a virágokat, harag­jukban még a fullánkjuktól sem kí­mélnek. Pedig a mályvát minden nap le kell szedni, rögtön, ahogy ki­virított. Ami elnyílt, és lepottyan a földre, azt már nem vehetem föl. Ez itt a fekete mályva, ez meg az orvosi, rózsaszínű. Jól megfér a na­rancssárga körömvirág mellett. Es kiegészítem egy kis citromfűvel, meg fehér ürömmel. Ezeket érdemes ter­meszteni kertben is. Aztán ha végigjárta a kiskertet, tovább megy az útszélre, az út szé­léről a rétre, rétről az erdőbe, ha kell a második, harmadik faluba is. Lábát, szemét húzza a megbújó kis virág szine, illata. — Apróbojtorjánt keresek, igen értékes növény. Errefelé kevés van belőle. Cickafark, szúrós gyöngyajak« meg szemvidító van bőven. Van aki orbáncfűt, maszlagot, acsalaput, ökörfarkkórót, csalánt is szed. Jó hely kell a szárításhoz. Padlás. Me­leg, szellős, félhomályos. Olyan szi­ne lesz a szárított növénynek is, hogy szinte sajnálja az ember be­csomagolni, és postára adni. Dehát másoknak is kell, sok beteg ember várja... Én is ennek köszönhetem, hogy a szívem még dolgozik ... Ti­zennégy évvel ezelőtt — betegen — fogadtam meg a gyógyító orvosom tanácsát. Az én italom a gyógytea. Este, reggel... % Aladár bácsi — hetvenkilenc éve- « sen — fiatalosan lépdelt hazafelé Kosarával. Mi fáradtan mentünk 2 mellette, de vidám volt az utunk. Az .0 út szélén véges-végig lila, fehér, sár- g ga. kék virágok integettek nekünk — j most már ismerősként... ^ M MEGYERI ANDREA I Élt l>Oli

Next

/
Thumbnails
Contents