Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-17 / 3. szám
ZELK ZOLTÁN Rajzpapír Óriási rajzpapír a fehér hó, arra ír, arra rajzol képeket, ahogy rajta lépeget. ahogy jobbra-balra megy ez a vidám vörösbegy. Mellette fut a rigó, de ha elolvad a hó, ha megjő a kikelet, ő rajzol majd képeket, zöld krétával füveket, kopasz ágra rügyeket. KEDVES GYEREKEK! TÉNAGY SÁNDOR Kesztyűkötés Add gyorsan a kezedet, veszek róla méretet. Nicsak, ez a hüvelykujjad, ez pedig a mutató, a középső a leghosszabb, erre a gyűrű való; a kisujjad jaj de kicsi, olyan pici. hogy elviszi egy ma született kiscica! Te kis huncut, hozd vissza! Ne ficánkolj oly sokat. elgurul a gombolyag! Előző számainkban a szavakkal, fogalmakkal játszottunk, most a hangokkal, a kiejtett betűkkel fogunk. Az ábécé hangjai közül némelyiknek önállóan is értelme, jelentése van. Legismertebb és legelőkelőbb közülük az ő, amely személyes névmás. Eggyel lejjebb- áll a ranglétrán az a névelő, az e mutatószó, az ó indulatszó és az s kötőszó. A többi hangot, ha nem is ennyire önállóan, mégis használjuk jellegzetes helyzetekben. Vegyük csak sorra őket: a — hosszan ejtve tagadást fejez ki. á — hasonló értelmű, de ezt mondjuk, ha az- orvos belenéz a torkunkba. b — ezzel a bosszúságot fejezzük ki, nem berregetjük csak egyszer, de azt határozottan. c — ismert cicahívogató, vagy csodálkozást kifejező jelentése van. Akár oldalakon át folytathatnánk a felsorolást. A ti feladatotok lesz gyerekek, hogy megírjátok, milyen hangokat használunk beszéd közben, amelyeknek jelentésük, értelmük is van. Mil/en hanggal gargalizálunk? Milyen hangot hallat .a csecsemő? Természetesen a legnagyobb örömet akkor szerzitek nekünk, ha olyanokat írtok le, amelyeket magatok figyeltetek meg. Izgatottan várjuk leveleiteket. Címünk: Nö szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. A levelezőlapra írjátok rá: Kuckó. VIDÁM TÖRTÉNETEK NASZREDDIN A VANTIRÓL „u- cl) A csodálatos tehén A jámbor Avanti felesége addig mondogatta, hogy a tehénke nem tejel, a tehénke rúg, míg végül Avanti fogta a kötőtöket, és elhajtotta a tehénkét a vásárba. löttek-mentek a vevők, nézegették a tehénkét, de mindegyik alku nélkül ment el mellette, mert Avanti váltig ezt hajtogatta: — Ez a tehén ugyan nem fog neked egy csöppnyi tejet sem adni, hiába lesed! Ehelyett majd szépen felöklel, de fel ám! Ilyen kinálgatás után kinek tá— S ezzel Avanti a kötőléket a marhakupec kezébe nyomta. A marhakupec, amint kezében érezte a kötelet, rákezdte: — Tekintsetek e tehénre — milyen szel id! És nemcsak hogy szelíd: mindennek tetejébe még naponta tizenöt liter tejet is ad! Aki megveszi, nem vallja kárát! — Micsoda? — ugrott oda Avanti, és kitépte a marhakupec kezéből a kötelet. — Ha szelidebb, mint a bárány, és tizenöt liter tejet ad naponta, miért adnám én el ezt a csudálatos tehenet?! madt volna kedve, hogy megvegye a tehénkét? Egy marhakupec, aki egy darabig hallgatta Avantit, jót mulatott a bárgyúságon és odasúgta Avantinak: — Jobb lesz, ha rám bízod a tehénvásárt! — Nagyon nyájas vagy, te kereskedő — hajolt meg Avanti. — Allah kegyelméből virágozzál, sokasodjál! Hát tessék, próbáld meg! Az egyetlen orvosság Egy rosszmájú szomszéd elhatározta, hogy jól megtréfálja Avantit. Átballagott hát hozzá egyik reggel, és gyomorfájást színlelve így nyöszörgött neki: — Jaj, jaj! Egy egér bújt be a gyomromba az éjjel, mialatt békésen aludtam. Mondd meg nekem: mitévő legyek? — Azonnal menj ki az udvarra vágta rá Avanti a választ — Киске) fogj egy macskát, és elevenen nyeld le. Számodra ez az egyetlen orvosság! Ki a szamár? Tomur király és legkedvesebb udvarnoka egyszer elmentek vadászni, és a vadászatra magukkal vitték Avantit is. Ahogy egyszer csak eszébe jutott, hogy neki bizony szörnyű melege van. Levetette hát köpenyét, és rádobta Avanti hátára. Tovább-baktattak az erdőben, és egyszer csak az udvaronc is úgy érezte, hogy ezt az iszonyú hőséget nem bírja tovább. Ő is levetette a köpenyét, és rádobta Avanti hátára. Avanti veritékezve lépkedett a nehéz köpenyek súlya alatt az amúgy is nagy melegben, s mikor Tomur király meg udvaronca hátrapillantottak az izzadó-'szuszogó Avantira, majd szétpukkadtak nevettükben. — Avanti — kacagott könnyeit törölgetve a király —, úgy viszed azokat a köpenyeket, mint egy málhás szamár! — Már hogyne vinném úgy csattant azonnal Avanti válasza —, mikor egyszerre két szamár málhája van a hátamon! A tenger — Miért sós a tenger vize? — kérdezte egyszer Avantitól egyik barátja. Avanti gondolkodás nélkül válaszolt: — A tenger vize folyton egy helyben áll, és nem folyik soha sehová se. Őseink attól féltek, hogy egyszer meg talál romlani, ezért jó alaposan besázták, hogy sokáig elálljon. N0| '3
