Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-07-11 / 28. szám
*1 ifjú pÄRM*k fő«* riszrelr szülők : re1,eSulT^hez.QKarUU1UK,k v^Vuk szeRererreTUtóS2°" rm^ és ÖYenmekükec sZíK;,ai,’Uk u>®zi*lörr muwl< ragjai közörr r*«s«b*l-QRAtulWuuk EZÜSTLAKODALMUK alkalmáBÓl és kívánjuk hogy közös eterük további éveir is jó egeszsegnew és Békességseu rötrhessék. sP°^«i ügVek*8 « W"cs XT WCker re»me MEGYERI ANDREA NYITOTT K 1. A falu széléről indulok. Jobbról a templomtorony őrzi a tájat, balról meg az iskola jelzi a falut: Jurová — Dercsika. Az előbbi portáját lombos fák rejtik el, az iskola kapuja sarkig tárva, a szél nyikorgatja. — Ezek a gyerekek mindig tárva hagyják — mentegetőzik a tanító néni, Kulcsár Lajosné, akinek ez az iskola első és második otthona is. Itt lakik, itt dolgozik, a férje a nemzeti bizottság elnöke, tehát minden háznak minden lakóját jól ismerik: jó helyre kopogtattam. Elmondom mi járatban vagyok: Huszonöt éves a polgári ügyek testületé. Erről a huszonöt évről kellene beszélnünk. Világnézetünk alakulásáról, változásáról. És okom volt rá, hogy ezt a falut kerestem fel, bár olyan mélyen húzódik Csallóközben, hogy ritkán téved erre az ember. A tanítónő mosolyog: — Igen, megnyertük a közelmúltban zárult kétéves verseny egyik első díját. Ez érdekli, tudom. — Akkor hát pontosan: Két évvel ezelőtt az SZSZK Kulturális Minisztériuma a CSKP 55. évfordulója és a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére meghirdette a polgári ügyek testületéinek szlovákiai versenyét, fennállásuk huszonötödik évfordulója alkalmából. A pontozásos versenyben Dercsika az első kategória első csoportjában (474 lakossal, anyakönyvvezetés nélkül) első helyezést ért el. Ennyi a hivatalos jelentés. S mert a fejlődés dialektikája nem ismer előre kiköthető szabályokat, sémákat, inkább arról kérdezek, ami gondot, problémát jelent. A zöldbe gubózott templomra tekintek: — Jelképes ez a közelség? — A hitoktatásra gondol? — vág közbe a tanítónő. — Nem mondanám, hogy gondjaink vannak. Inkább azt, hogy egy-egy családban még a nagymama irányítja a gyerekek-unokák életét. Az apa, anya dolgozik, munka után pedig bebújnak a fóliasátraikba, és csak a napnyugta viszi haza őket. Vasárnap meg a főzés, nagytakarítás, pihenés miatt örül az anyuka, ha a nagymama elviszi az unokát — akár templomba is. Azt „állítják” a szülők, hogy a család nyugalmának, békességének ára ez ... 2. Rendezett, tiszta udvar, takaros porta. Hosszú ház, libasorban nyílnak az ajtók. A konyhába tévedek. Ebéd utáni csendélet: kis lábaska, egy tányér, egy kanál. Az asztal végén nyitott imakönyv: Ünnep előtti zsoltár... A gyúródeszkán még felvágatlanul szikkad a nagy tepsi sütemény, bőségesen csordul róla a kakaós máz. — A gyerekeimnek sütöttem, nyit rám a háziasszony, és meg sem lepődik, hogy idegen botorkál a házában ... Csak szabadkozik . .. Engem ugyan nem lehet lefényképezni, mit szólnának a gyerekek? De mert éppen róluk — a gyerekekről — kérdezősködöm, megered özvegy Mester Márkné szava: — Haza jönnek. így ünnepek körül mind a négy meglátogat. Öt unokám is van már. Szépen élnek, nincs is ennél nagyobb öröme egy szülőnek. Mert én tudom, mi az máról holnapra élni. Négy gyermekkel maradtam özvegyen, az én jó uram úgy itt hagyott bennünket, hogy jószerével még elbúcsúzni sem volt időnk. A legidősebb nem volt még tízéves, a legkisebb meg három se. Sokat kellett azért dolgoznom, hogy rendes ruhát adjak rájuk, amiben vasárnap megmutatják magukat a templomban. De hál’ istennek, tanultak, ők már könynyen boldogulnak. — És most hogy telik a vasárnap, ha összejönnek néhanapján? — Az unokáim élvezik a tágas udvart, a jó levegőt, az állatokat, a szabadságot, ami a panelházban nincs meg nekik ... A gyerekeim meg elbeszélgetnek, ezt-azt megjavítanak a ház körül. Most is ígérte a fiam, hogy megcsinálja a kerítést, ha hazajön. — Nem hiányzik már, hogy közösen menjenek vasárnaponként a templomba? — Nekik nem, én meg úgy vagyok, hogy a legjobban az emberek hiányoznak. Jövök-megyek, egyedül vagyok mindig. Nincs kivel megbeszélnem a gondjaimat. Nyugdíjas vagyok, de néha kimegyek egy kis idénymunkára a szövetkezetbe, hogy emberek között lehessek. Aztán meg a nemzeti bizottság rendezett mostanában a nyugdíjasoknak találkozót, oda is elmegyek. Tessék elképzelni, névre szóló meghívót kaptam. Már hogyne kéne oda elmenni. Bár gyakrabban gondolnának ránk ... A falu legkisebbjei - az óvodások akiket már a PUT gondoskodj kisér. Több mint ötven éve együtt. A Katona-házaspár szívesen emlékszik vissza aranylakodalmára. r
