Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-27 / 26. szám
1. Swore Ludmila mérnök 2. Halandó Vladimir mérnök, a tervező osztály vezetője,__ "3r Vasi Zoltán mérnök, a XV. kongresszus brigád vezetője 4. Jancsek Márta a brigád krónikása 5. Bórák Mária, a Csehszlovák- Szovjet Barátság brigád tagja Nagy László felvételei A legjobbkor érkeztünk! Az üzemekben a hónap végén nem nagyon szeretik, ha feltartják őket. Ilyenkor a legtöbb a munka: a termelésben a kiesést, tervlemaradást kell behozni, az adminisztrációban a kimutatások, elszámolások halmozódnak. így van ez az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvitben is. De ahol a segítségnyújtás olyan természetes, mint nálunk, ott a vendéget nem utasítják el, ha rosszkor érkezett is. Csak egy kicsit várni kell, amíg mind az öten összejönnek. A XV. pártkongresszus címet viselő ezüstérmes brigádot, amelybe a tervezési osztály 21 dolgozója tartozik. Halandó Vladimír mérnök, osztályvezető, Vass Zoltán mérnök, a brigád vezetője és Svarc Ludmila mérnök képviseli. A Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet viselő bronzérmes, hét tagú szocialista brigádból Barák Mária és Jancsek Márta, az árosztály dolgozói jöttek el. Mindnyájan fiatalok, még jól emlékeznek az első napokra, amikor munkába álltak, de már ők is segítik a kezdőket tapasztalatukkal, magatartásukkal formálják a kollektívát. Közvetlenül, őszintén mondják el milyen segítséget nyújtanak az új -munkaerőknek, mit tesznek azért, hogy náluk minden dolgozó jól érezze magát. Halandó Vladimír így vélekedik:- Akármilyen jó tanuló valaki az iskolában, mégha nagyon ügyes és szorgalmas is, az első hónapokban, sőt mondhatnám úgy is - években, még nem tudja azt a teljesítményt nyújtani, amit kollégája, aki már hosszabb ideje végzi azt a munkát. Szerintem, hogy elmondhassuk róla; most már „egész" ember, legalább annyi gyakorlati évnek kell eltelnie, mint amennyit az iskolában töltött. Svarc Ludmila bólint és hozzáfűzi:- Ez persze vonatkozik mind a közép-, mind a főiskolás végzőkre is. . . Az elmélet csak alapot ad, a gyakorlati követelményeket az életben lehet elsajátítani. Ehhez pedig föltétlen szükség van az idősebb kollégák segítségére. Én ezt megkaptam ... A mi osztályunkon minden kezdő több éves gyakorlattal rendelkező kollégához van beosztva, aki hónapokon keresztül figyeli a munkáját. Ez nagyon jól bevált.- Én a felvételi kérvényemben feltüntettem, hogy az árosztályon szeretnék dolgozni — mondja Jancsek Márta. - Az árképzés, kalkuláció már az iskolában is nagyon érdekelt. A beosztást megkaptam, de segítség nélkül az első hónapokban nem sokra mentem volna. Még ma is hálás vagyok Barák Marikának, aki „védnökséget" vállalt fölöttem. S ezt olyan tapintatosan tette, hogy egy pillanatig sem éreztem, „őrt áll" felettem. Pedig tulajdonképpen őrzése volt ez a hibátlan, jó munkának. Bárók Mária elmosolyodik a „vallomás" hallatára. Otük közül ő dolgozik az Elektrosvitben a legrégebben:- Nem emlékszem rá, hogy tizenhárom év alatt elment tőlünk valaki azért, mert „nem jött bele“ ä munkába. Ez a többiek szégyene lett volna . . . Az, hogy az új dolgozó jól beilleszkedjen a kollektívába, mindkét féltől függ. Vagyis a fiatal dolgozónak is alkalmazkodnia kell a többihez . . . Eszembe jutnak a vitaindító cikkünkben felvetett kérdések. Itt éppen azt rótták fel a fiatal kolléganőnek, hogy nem alkalmazkodik mindenben a többihez. Nem állom meg megjegyzés nélkül: — A „minden" alatt a munkaidő alatti vagy utáni poharazgatás is értendő? — Nálunk ilyen nincs — szögezi le Vass Zoltán. — A munkatársaknak névnapjuk alkalmából virággal gratulálunk, ők süteménnyel, csokoládéval, üdítőitallal köszönik meg a jókívánságokat. — Viszont nem néznénk jó szemmel például, ha valamelyik brigádtag kijelentené, hogy nem hojlandó kolléganője helyett, aki terhes, vagy gyermeke betegsége miatt nem jöhet el, ledolgozni a közösen vállalt termelési műszakokat. Jancsek Mártának is van ehhez mondanivalója : — Ha a közös kirándulásról, mozilátogatásról, ahol férj feleséggel együtt vesz részt, valamelyik brigádtag indokolatlanul elmaradna, azt különcködésnek tekintenénk. Közüliünk olyan az összetartás, hogy például férfi kollégáink rendszeresen járnak egymásnak segíteni, ha valamelyikük családi házat épít. — És ha mégis akad „fehér holló"? — A vezetőnek tudnia kell, mi történik a kollektívában — válaszol Halandó Vladimír. Svarc Ludmila ezt még megtoldja: — A vezető dolgozónak olyan feltételeket kell teremtenie, amelyben mindenki jól érzi magát, elégedett. Ha látja, hogy valakinél csökken a lendület, ezt nem nézheti el szó nélkül; meg kell találnia az okát, miért? A tervezési osztály brigádjának huszonegy tagja közül hétnek van főiskolai végzettsége. Mind a hét fiatal. Az ilyen arány gyakran szokott kiváltani nemzedéki ellentéteket. Vajon itt fellelhető ez? Vagy jó munkatársi viszonynyal ezt is kiküszöbölték? Svarc Ludmila kér szót: — Az üzemben ezen az osztályon mi voltunk az első mérnökök. Kezdetben előfordult egy szikrányi féltékenykedés, de ez csak addig tartott, amíg jobban megismertük egymást. Mi éreztük, hogy az idősebbek segítsége nélkül aligha mennénk valamire. Ök pedig örültek, hogy átadhatják tapasztalataikat. Azt már mindnyájuk szavából szűröm le, milyen büszkék arra, hogy kollektívájukból csak akkor megy el valaki, ha az üzemen belül — felfelé lép a ranglétrán. De még ezután is megmarad brigádtagnak! Az idő sürget. Pedig szívesen beszélnének még arról, hogyan teremtették meg munkahelyükön az igazi baráti, elvtársi jó viszonyt. Sajnos várnak rájuk a hónapi végi halaszthatatlan tennivalók. Búcsúzóskor arra gondolok: belépésünkkor úgy láttuk, rosszkor jöttünk. Most azonban azt mondom: éppen a legjobbkor érkeztünk. H. ZSEBIK SAROLTA
