Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-13 / 24. szám
10. Beszél. Megkönnyebbül tőle. Tudja hogy teheti. Orsolya inkább meghalna, mint hogy elismételjen abból egyetlen szót bárkinek. De most hallgat az asszonya, olyan mélységesen, mint ahogy a várbeli mély kutak vizébe dobott kő loccsanása sem hangzik fel. Merthogy talán leért a föld közepébe. De a viselkedése, tettei, kedvhullámzásai annál érthetőbbek. Már félgyászát is félretette. Színeket visel, és tükörben nézi magát. A fejedelem úr őkegyelme halála óta eltiltotta a zenét. Sehol a palotában nem tűrt muzsikát. Most újabban néhányszor estve elhivatta magához a hegedűst meg a sípost. Nagyon halk muzsikát parancsolt, de virágénekeket. Ült, és csak nézett el, a levegőbe. A szeme, a szeme! Mit látott, hogy olyan lett a semmit se néző tekintete? Orsolya mellett — ahogy így elgondolkodik — felsír most Ferkó kis ágyában. Karjába kapja, babusgatja, selyempihe fürtjeire ráhajtja fejét. Az a gyermek az övé is — jobbágyhüség szól Orsolya szeméből. Jótett helyébe jót várj. Milyen volt őhozzá mindig asszonya? Most már jön is, már jön is. Szélesre tárt ajtón lép a szobába. Ketten lépnek be talán? — Olyan szép lett az idő a tegnap esti vihar után. Ez ma a legszebb júniusi nap. Aranyfénye van. Virágoskertemben a bimbók mind kinyíltak. A jázmin, a rózsa, a tulipán. Lemegyünk a gyermekkel a kertbe. Ne aludjék tovább, öltöztesd fel. És ne túl melegen. Egy kevés szellő ugyan fú, de ne kényeztessük el Ferkót. Lesz még neki elég nehéz dolga, ne félj. Az én Ferkém, az én fiam bírjon ki núndent, akár az anyja... Ezt lehetne bánatosan is mondani. Ezt a jövendölésfélét DÉNES ZSÓFIA a nehéz dolgokról. De mikor nem mondja bánatosan. Ügy mondja, mint aki bízik, sziklaszilárdan bízik a jövőben. Ügy mondja, mint' aki várja ezt a jövőt, még ha nehéz is. Orsolya viszi a gyermeket karján az öltöztetőkamrába. Hallja, amint asszonya odabenn kitárja az ablakot, kitárja a napnak, a földszagnak, a levegőnek. Hallja, amint egészen halkan énekel. Csak magának, csak úgy, mint aki gondolatban dúdol, de mégis. Két szeme világa Életem csillaga, Szívem, szerelmem, lelkem: Kinek módján, nevin, Szaván, szép termetin Jut eszemben énnekem Régi nagy szerelmem, Ki lön nagy szerelmem, Végy szerelmedben engem!... Ezt parancsolta a hegedűsnek is az elmúlt este. A hegedűs fennhangon énekelte a szöveget. Emlékezik reá jól Orsika, elolvasták a Balassi-verseskönyvben. Már bizony kívánja tiszta szívből, hogy valóban beleszeretett volna abba a kedves, szép ifjúba, fényes daliába ez a magára maradt asszony. Tudja ezt jól ő magáról is, az ő kedve virulása is egészen más, amióta Esvány, a hajdú, jó szívvel néz reá. Annak a sárga csizmája, bizony, nyomot hagyott az ő élete útján! Ki tudja egy napon megsegíti őket a sors, és mégiscsak egy pár lészen belőlük. Reménlett jóm, kincsem! Mi örömmel hintsem Én ez árva éltemet, Ki csak terajtad áll S nálad nélkül halál... — Elkészültél-e? — szól be hozzá végül is asszonya. — Indulhatunk, nagyságod parancsolatjára — feleli, és hallja, hogy dúdol benn még mindig az az árva asszony. Dúdoljon csak, dúdoljon, könnyítsen így szívén, ha már beszélni nem mer, vagy nem tud! Szerelem Orsolya azt is látja, hogy időnként futárok jönnek. Titkosak. Levelet hoznak a fejedelemasszonynak, senkinek se mondják meg, honnan és kitől. A várúrnő rendelete, hogy minden futárt vendégeljenek meg. De ezekre a futárokra, kikre Orsolya gondol, és akikről kitalálja, honnét jönnek, az úrnőnek külön gondja van. Elhivatja az öregasszonyt. — Nenó — rendelkezik —, az útra is adjatok neki nagy darab szarvaspecsenyét. Szegetlen cipót, bort, amennyit elbír, a tolcsvaiból. És nyomd a kezébe ezt a pénzt. De ne kérdezz tőle semmit, és ne szólj hozzá egy szót sem. — Megértettem — mondja nenó. Van úgy, hogy maga elé hívatja a futárt. Sok mindent kérdezgethet tőle, de ilyenkor még Orsolyát is kiküldi. Titkos posta. És amilyen elfulladt, csapzott. elcsigázott, poros vagy sáros a hajdú vagy jobbágyember, aki a postát hozza, azt is sejtheti Orsolya, hogy igen nagy távolságot kellett bejárnia, talán veszélyes utakon átlopakodnia. így múlik el a karácsony is, megkezdődik a farsang. Márhogy a kalendáriumban, mert a makovicai vár ugyancsak dolgos és csöndes. Mindenki végzi a maga téli munkáját. Az istállókban, pincékben, fonókban, hímező- és varrótermekben. Maga a fejedelemasszony a majorságokat vezeti, miként mindenkor az úr halála óta. Történik ekkor, hogy Zboróról — a makovicai vár alján elterülő faluból — nagy hóban elakadt urak szállásért esedeznek a fejedelemasszonynál. Végekre igyekvő, békés szándékú urak Erdélyből és a Részekből. A várúrnő visszaüzeni, szívesen látja őket vendégül. Legalább hírt hall tőlük a külvilágból, gondolja. Ebédlőasztalánál beszélik azután a vendégek — szavukból hamarosan elérti, hogy lutheránusok —, a bujdosók hadát legújabban erős kéz fogja össze, Thököly Imréé, akit eddig vezérüknek csak némelyek pártoskodásával tekintettek, de most egyetértésben megválasztottak. —Nem ment ám simán a dolog — mondja Géczy Dániel, az egyik úr, aki Szatmárból érkezett. — Nagy sora van annak. Pedig az egész legényember húszesztendős se volt, amikor Apafi uram, nagyságos fejedelmünk, elhatározta, hogy amíg Teleki kancellár uramat kiküldhetné a bujdosók közé, addig a maga képében vezérnek Thököly uramat meneszti, nehogy a bujdosókból az Erdélyhez való ragaszkodás kivesszen. Hát hiszen küldhette! Ügy néztek rá a bujdosók, mint a farkasok. Jó, hogy Géczy uram beszéd közben nem néz a ház úrnőjére, hanem csak maga elé a levegőbe. Meg az is jó, hogy a többiek mind Géczy uramra néznek. így nem látja senki sem. hogy Zrínyi Ilona menynyire elsápadt. — Prüszköltek a bujdosók, nekik ne parancsoljon a gazdag úrfi, még ha úgy is van, hogy az apját az igaz ügyért való harcban elvesztették a Habsburgok. Mert hiszen tudatik István uramról, az atyjáról, hogy amikor rajtaütöttek a Zrínyi—Nádasdy—összeesküvésen, ő betegen is elsáncolta magát Árva . várában, és nagy vitézül állta Esterházy és Heister generálurak ostromát. Csak éppen az ostrommal járó izgalmak ötödnapra megölték. A fiú akkor tizenhárom éves volt, Árvából Likavába, onnét Erdélybe szökött, életveszélyben mindenütt, de repült az, mint a rigó. Anyjáról maradt rá Gyulaffibirtok Hunyadban, az nagy vagyont jelentett, így lett gazdag úrfi Apafi uram keze alatt is. Ilona már uralkodik magán. Visszatért színe és vendéglátói mosolya. Való igaz: minden szó, amit Thökölyről hall, a megfeszülésig érdekli. Annak valóságos helyzetét Erdélyben s a bujdosók között pedig csak most, az idegen utas szaván keresztül látja meg kendőzetlenül. Bort vitet körül, és tekintetével Géczy uramat folytatásra biztatja. „ŰZTE LADISLAV NOVOMESKY Pes Március huszonegyediké. Reggel öt óra óto álltam sorban. Húsra várakoztunk. A városi kenyér- és húsbolt ezen a napon is, mint mindig a háború kezdete óta, ellenséges hadak által körülvett várra emlékeztetett. Nyolc jegyet szorongattam a kezemben, a kormány így szabályozta, hogy naponta mennyit ehet egy ember. Elöl és hátul: asszonyok, gyerekek, aggastyánok és rokkant férfiak négyes sorokban. Ahol én álltam, egy sovány pékné azon vitatkozott, milyen húst kapunk ma. Lóhús lesz-e vagy valamilyen más. Hat óra. Teherautó robogott keresztül az utcán. Rajta kopott ruhájú katonák és civilek. Kezükben puska. A kezek magasba lendültek. Tanácsköztársaság, Kun Béla, Oroszország, Lenin — kiabálták és éljeneztek. xxx A IV. B osztály nyolc óra előtt úgy határozott, hogy az első órára nem megy be az osztályba. Steller tanár úrral lett volna óránk, összeesküvésünk azonban meghiúsult, döntésünk után két perccel közölték velünk, hogy e napoo nem lesz tanítás. A gimnázium kapuja előtt azt a diákot ünnepelték, akit néhány héttel korábban kicsaptak, mert a Galilei-kör tagja volt. A hetedikesek és nyolcadikosok a Galilei-kör helyiségei felé HETÉS TIBOR A 80. nemzetkö Honnan jöttek? Kik voltak azok, akik egy nagy világégés után összetalálkoztak Magyarországon és a forradalom önkéntesei lettek? Mi lett a sorsuk azután, hogy kezükből kicsavarták a büszkén tartott vörös lobogót? A választ a levéltárak dokumentumai és a kortársak mondják el. Erről beszélnek majd a tények és a tettek, amelyek a legfőbb bizonyítékai a népek barátságának, a proletár nemzetköziség igaz eszméjének és erejének. A proletár nemzetköziség eszméjének felismerése hatotta át azokat a gyűléseket, amelyeken a magyarországi román, szlovák, cseh nemzetiségűek vettek részt. Helyzetük nem volt könnyű — főként a cseheknek és szlovákoknak. A burzsoázia vezetésével létrejött nemzeti önállóságuk, a felfokozott nacionalizmus légköre tág lehetőséget nyújtott a magyarellenes hangulatkeltésnek. A magyar proletárhatalom mellett való kiállás szembenállást jelentett a burzsoá Csehszlovákiával. Valóban csak a legjobbak értették meg, hogy a Monarchia kebelében a cseh és szlovák nép ellen folyt uszítás, erő-A Kormányzótaná A szlovák föld dolgozó népéhez! Szlovákok, magyarok, németek, rutének! A nagyszerű történelmi átalakulások közepette a szlovák föld proletariátusa Eperjesen, folyó hó 16-án, óriási lelkesedéssel kikiáltotta a Szlovák Tanácsköztársaságot. A munkásság hatalmára támaszkodva átvesszük a kormányzást az egész szlovák területen, tehát azon is, melyet jelenleg még a kapitalista Cseh Köztársaság szoldateszkája erőszakosan megszállva tart. Proklamóljuk a proletariátus diktatúráját. A Tanácsköztársaság kormányzásával a népbiztosokat bíztuk meg. A Forradalmi Kormányzótanács minden rendeletét a törvényesen megválasztott munkás-, katono- és földművestanácsok végrehajtani kötelesek. ünnepélyesen kijelentjük, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság minden nép proletariátusának a legnagyobb szabadságot biztosítja. Mindazok, akik a szlovák földön élő bármely nép ellen, úgyszintén az ott használatban levő bármely nyelv avagy vallás ellen erőszakosságot követnek el. vagy ahhoz módot és eszközt nyújtanak, forradalmi törvényszék elé kerülnek, s ellenük a legszigorúbb büntetés fog alkalmaztatni. A vallás mindenkinek a magánügye. A vallási villongásokat. melyek kölcsönös gyűlölet ébresztésére alkal(folytatjuk)
