Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-17 / 3. szám
Hanvón (Chanava) a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére - a szerkesztőségünkkel együtt rendezett ünnepi est megnyitójaként — kézimunkakiállitást rendeztek KÖZÜL üzemi konyha megnyitása az ÁG-ban, téli iskola, nyelvtanfolyom . . . És magától adódott a kérdés, hogyan tud majd lépést tartani a nőszervezet a falu régi és jövendőbeli lakosainak igényeivel, érdeklődésével, szükségleteivel? Hogyan tudja bekapcsolni a község társadalmi életének a vérkeringésébe az ide települő, építkezésre érkező nőket? A fatu megszokott, hagyományos életmódját új, más hatások érik majd, másmás szokásrendszerből ide kerülők viselkedését, magatartását úgy összehangolni, hogy a szocialista életmód követelményeinek megfeleljenek — következetes munkát, figyelmet igényel a nőszervezettől. Miért éppen a nőszervezettől? Mert a magatartásformák, viselkedésnormók, szokásrendszerek kialakulásában és kialakításában mindig a nőké volt a döntő szó, a főszerep. Mit jelent ez majd Bősön? Hogy tartalmason töltse a fiatalság a szabad időt, hogy a sok fiatal között szövődő kapcsolatok? felelős párválasztássá váljanak a Kis családi iskola segítségével. Hogy a szülők és az iskola kapcsolata biztosítsa a gyerekek egyirányú nevelését, hogy az őslakosok se=gitsenek beilleszkedni az újaknak a csallóközi környezetbe jószomszédi, baráti figyelemmel . . . Ha belegondol az ember, érzi a súlyát, a bonyolultságát és a jelentőségét ennek a feladatnak. Talán éppen ezért esett a választás Demián Margit pedagógusra - aki Patasi Máriától, az eddigi elnöktől most átvette a „stafétát". Hogy éppen a nevelés családi, iskolai — közös — és egyéni, sajátos női feladatait szakértelemmel hangolja össze, hogy a szabad idő hasznos eltöltésében új utakat mutasson. Csicsai Elvira, aki a CSEMADOK helyi vezetőségének is tagja, segít majd összehangolni a kulturális tevékenységet a két szervezet között. Csicsai Klára pedig jó szervezőképességével járulhat hozzá, hogy a sajátos feltételek között is megállják a helyüket. Amit tanácsként útravalónak adhat nekik az ember: egy nagy falu nőszervezetének rendkívül sokszínű, sokrétű munkát kell végeznie. Az állami gazdaság dolgozóit, az üzemi munkásokat, a pedagógusokat vagy a háziasszonyokat nem minden tevékenység érdekli egyformán. Szakkörökkel, különféle tanfolyamokkal, előadássorozatokkal, vitaestekkel, olvasómozgalommali— ki miben érzi, hogy újat kap, valamit tanul - kell olyanná válnia, hogy egyre többen találják — keressék — meg hozzá az utat. Igénybe kell venni ehhez az egyre nagyobb felkészültséget követelő munkához a járás szakelőadóit, népművelőit — ezért is kap hangsúlyt a szervezés. A figyelem, a segítő szándék a járás részéről adott - a nőszervezet sem nélkülözheti ugyanezt — és hogy Haizok Mária a nőszövetség járási titkára is részt vett a bősiek évzáróján, azt bizonyítja — nem is fogja nélkülözni. AZ ALSÓSZELI (DŐLNÉ SALIBY) alapszervezetnek tíz évvel ezelőtt csupán ötvenhat tagja volt. Ma 220 tagja van. Mit bizonyít ez? Hogy megnőtt a szervezet vonzása, tekintélye. Hogyan kezdték? A legősibb, lelkűkből fakadó módot választották: elkezdtek együtt dalolni ... Ez így túl egyszerűen hangzik — pedig így volt. Dalolás közben összehangolódnak az emlékek, kedvek — szándékok. Aztán beszélgettek, önmagukat keresték, látták meg - lelték meg az irodalom tükrében. Mennyi félénk és lelkes kérdés az olvasótalálkozón Dávid Terézzel! Majd a fánkból. Ebben nem is az volt a legérdekesebb, hogy bált rendeznek, hanem hogy közösen vásárolt lisztből, összegyűlt tojásból együtt sütötték a kosárnyi fánkot. Meg is sértődött, aki véletlenül nem kapott meghívót ezekre a bálokra! A nónoi éneklöcsoport hírneve messze túlszárnyalta a falu határát, jó lenne, ha a következő évek új feladatait is olyan sikerrel teljesítenék, mint az eddigieket Vagy a kézimunka-tanfolyam — meg a kiállítás. Varrótanfolyam — szintén kiállítással, hidegkonyha — ez is kiállítással egybekötve, és a tánciskola, közös szervezésben a Jednotával. És itt álljunk meg egy pillanatra — mert ezt mindenütt meg kell tanulniuk az asszonyoknak: a fiatalok számára is vonzóvá tenni a nőszervezeti munkát. Itt — szinte észrevétlenül azzá vált. Először csak megkérték a lányokat: segítsetek. Aztán — viszont-segítettek. De miért csak a lányokat említjük? A közös rendezvényeken ott voltak a fiúk is - és a férfiak! A népdalestek, az ünnepek és évfordulók, amelyeken a falu munkásmozgalmi dalait adták elő, a nyugdíjasok köszöntése — már hagyomány. Vagy vegyeskaruk, amely nélkül nincs polgári temetés. Emberséggel, szeretettel előkészített rendezvények: például az első választókat a SZISZ és a nőszervezet virággal fogadta az urnák mellett. A bevételből vásárolt abroszok, amelyeket a kultúrotthonban rendezett lakodalmakra már bevett szokás — kölcsönadni. Vagy az ifjúsági klub kulturált szokásainak kialakításában a szervezet érdeme: alkoholmentes italokat, frissítőket a nőszervezet megbízott tagjai árusítottak a klubesteken. És legutóbb a világnézeti nevelés előadássorozata, amelyben huszonketten vettek részt: - próba volt a legigényesebb munkaformából. A visszhangja azt bizonyítja — folytatni kell. Pedagógusok, népművelő, szövetkezeti tag, képviselőnők, üzemi dolgozók és háziasszonyok igyekezete, igénye tette ennyire sokrétűvé a szervezet munkáját. Most - ahogyan maguk között mondják - megfiatalították a vezetőséget. Mészáros Gizellától Szoksz Zsuzsa vette át az elnöki tisztséget, gondokat, hogy a gazdag, rendkívül tartalmas időszak eredményeire építsen. A régiek tapasztalata és az újak igyekezete bizonyára méltó folytatást biztosít az alsószeli nőszervezet munkójónak-H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Fotó: Nagy László és Dusza István N01»
