Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-23 / 21. szám

Fiatalok, mint maga az üzem. A szakmában mégis „öregek”, kilenc-tizenkét éves gyakorlattal. Tíz évvel ezelőtt, amikor a bratislavai Tesla nemzeti vállalat Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) üzemrészleget nyitott, az elsők között jelentkeztek. Itt, a Csallóköz szivében, ahol az emberek évtizedeken át csak a mezőgazdasági termékekkel szereztek elismerést maguknak, idegennek tűnt az elektronok világa. De talán éppen az új, a számukra eddig ismeretlen foglalkozási ág és a vele kínálkozó megfelelő munkalehetőség tette vonzóvá ezt a szakmát. A ma már csaknem ötszáz dolgozót foglalkoztató üzem alkalmazottainak nyolcvanhét százaléka nő - átlagos életkoruk alig haladja meg a huszonhárom évet. A termékek, melyek kezükből kikerülnek, már nemcsak a hazai piacon, hanem az NDK-ban és Franciaországban is ismertek. S hogy jó minőségű, hibamentes áru hagyja el az üzemet, abban része van ennek a minőségi ellenőrzést végző kilenctagú szocialista brigádnak is. Mikor munkájukról faggattam őket, szóba kerültek azok a kérdések, amelyeket vitánk feszeget. Sok olvasója van ebben az üzemben lapunknak, ezért egyetlen találkozás nem volt elég, hogy mindent elmondjanak, amiről úgy érzik, az olvasók nagy nyilvánosságával is közölni kell. Meghívtak tehát, jegyezzem le véleményüket, hozzászólásukat.

1. A hazai piacon kívül az NDK-ban és Franciaországban is várják az autórádiókat.

2. Hatan a minőségellenőrző brigádból.

3. A kiválasztott mintákból, amelyeket Czakó Valéria ellenőriz, vajon hány lesz hibás?

4. A csallóközi lányok, asszonyok keze már a rádióalkatrészek szerelésében is otthonosan mozog.

5. Meggyorsul a szívverés, ha három ellenőr figyeli a munkája

Huszár Tibor felvételei

hány hibás terméket kapunk, a hónap végén aztán a hibák előfordulása szerint kapják a dolgozók a prémiumot. Ez arra ösztönzi őket, hogy ha darabszámra kevesebbet is, de minőségileg tökéletes terméket készítenek.

HALÁSZ MAGDA: Brigádunknak az első nagy feladata segítséget nyújtani a kezdőknek. Külön névsort vezetünk azokról, akiknek nehezebben megy a munka, gyakrabban hibás a termékük, és segítünk nekik áthidalni a kezdeti nehézségeket. A műhelyben három fő mutatót tartunk nyilván: a normaórát, darabszómot és minőséget. Ezt rendszeresen teljesítenünk kell; milyen módon és mikor, ez már tőlünk, dolgozódtól függ.

CZAKÓ VALÉRIA: Naponta elosztjuk egymás között a feladatokat. Ma például én mérem az indukciót, a többiek — Csáky Margit, Krascsenyics Erzsébet és Szenes Gabriella kivételével, mert ők a második műszakban dolgoznak — a műhelyben ellenőrzik a munkát. Minden dolgozót személyesen ismerünk, tudjuk, ki hogyan dolgozik. Dolgozóink fele már több mint öt éve végzi ezt a munkát — őnáluk ritkább a hibás termék.

MORVÁI JUDIT: Nem kellemes megállapítani; a termék nem felel meg a követelménynek! Mert ilyenkor vissza kell adnunk annak aki készítette. Ennek senki sem örül . . . Ekkor van szükség arra, hogy jól

00 a

ismerjük egymást, tudjuk, kinek milyen formában kell megmagyarázni a hibát.

ZUBONYAI VIOLA: Az is fontos, hogy mi, ellenőrök tisztában legyünk a munka menetével, mert csak így tudunk rámutatni a dolgozók tévedésére s ennek kiküszöbölésére. Én például a bratislavai Teslában kezdtem szalag mellett dolgozni, majd, amikor ide kerültem, négy évig cineztem és két évig a javítóban dolgoztam. Mielőtt ellenőr lettem, megismertem a munka minden fortélyát. Ha a dolgozók tudják rólunk, hogy értünk ahhoz is, amit ők csinálnak, nemcsak azt tudjuk mondani; nem jó, de azt is, miért nem jó és hogyan lesz jó — az bizalmat kelt benne és legközelebb gátlás nélkül fordul hozzánk segítségért.

MORAVSKY MÁRIA: Mindig kettőn áll a vásár; a mi esetünkben a dolgozó és ellenőr megfelelő együttműködése nélkül nehéz lenne elérni a célt. Éppen azért azt is fel kell ismernünk, ha a dolgozónak családi problémái vannak, ami esetleg eltereli a figyelmét a munkáról. A drótok elhelyezése milliméternyi pontosságot követel, hármas helyett nem lehet az egyesre kötni. S ha a gondolat elkalandozik és a kézben még nincs meg a gyakorlott mozdulat, hamar becsúszik a hiba. Ilyenkor néha elég egy kérdés, egy biztató mondat, s újra a munkára terelődik a figyelme.

ZUBONYAI VIOLA: A fiatalok kezdetben izgulnak, ha tudják, hogy most az ő munkájukat ellenőrizzük.

Ma reggel az egyik dolgozó nyíltan meg is mondta; jobban szeretem, ha a másik oldalon járkálsz . . .

MORVÁI JUDIT: A kezdet mindenben nehéz. Hiába dolgoztam már nyolc évig az üzemben, amikor ellenőr lettem, szükségem volt a kollektíva segítségére, mert három-négyszáz művelet elsajátítása nem megy egyik napról a másikra. De a többiek türelme, segítőkészsége ezen átsegített. Ez az összetartás, vidám hangulat, ami itt nálunk van, siettetett vissza a gyermekgondozási szabadságról is.

CSÓKA MÁRIA: Az igaz, hogy mi együtt örülünk mindennek: az egyéni sikereknek, családi ünnepeknek. Most például nagyon boldogok vagyunk, hogy Magdi megkapja az „1978-as szocialista verseny győztese" kitüntetést. Tudjuk, részben mindnyájunk érdeme is, hogy éppen a mi kollektívánk tagja érdemelte ki. De ugyanígy magunkénak tekintjük az összes feladat teljesítését is; például ha valamelyikünk megbetegszik, vagy gyermeke gondozása miatt néhány napra kimarad a munkából. Úgy gondolom, mindez, amit itt elmondtunk hozzájárul ahhoz, hogy az üzemünkből kikerülő termékekre eddig még nem kaptunk egyetlen reklamációt sem.

H. ZSEBIK SAROLTA

\M 9 I