Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-23 / 21. szám

FRIEDEL HOFBAUER

Spindeleggerné

.egiioidogabJi

éjszakája

Mondd, neked örökké takarítanod kell? — kérdezte Spindelegger úr.

Spindeleggerné — mialatt elrakosgatta a padlóviaszt és a törlőket a lomládába — arra gondolt, hogy egy férfi sohasem képes ezt megérteni.

— Hiszen úgysem jön senki! — mondta Spindelegger úr, s ezzel még jobban megbántotta. Azelőtt az asszony mindent megtett a leányának: mosott rá, főzött, foltozott, s ott voltak még a vejének ingei, harisnyái; meg a gyenge gyomra — ne bírt el akármit. Mióta a fiatal házasok elköltöztek, Spindeleggernének alig akadt más dolga, mint hogy minden szeretetét és erejét a lakására fordítsa. Ha egyszer eljönnek a gyerekek, mindennek szépnek kell lennie, mondogatta. Még ha csupa ócskaság is. Ámde lánya és neje vajmi ritkán mutatkoztak, túlságosan ritkán ahhoz, hogy megérje ezt a sok fáradságot, így hát Spindeleggerné már a gázpénzbeszedö meg a postás kedvéért kezdte törülgetni, fényesíteni a lakást. Mikor egyszer a rádiószámlát hozta a postás, a szobaajtó nyitva volt, és az ablakon oly nyájasan sütött be a napfény, hogy a postás megjegyezte:

— Nagyon szép itt maguknál! — Ez hosszú időre erőt adott Spindeleggernének. De hát azóta is már hónapok teltek el.

Ekkor történt egy késő este, hogy Andres úr beletörte kulcsát a kapuzárba. Kicsöngette a házmestert, Kopányi urat, az elment az álkulcsért, s morgott holmi idegen egyénekről, akik idegen kulccsal tönkreteszik a zárat, s közben határozott gyanújának is kifejezést adott. Andres úr hallhatta, amint szuszogva, álkulccsal és rendes kulcsokkal csörömpölve visszajött, és káromkodva piszmogni kezdett a zárral. Közben megeredt az eső.

— Próbálja mán meg, hátha ki tudná kaparni a kulcsát — kiabált Kopányi úr a kapun át —, talán egy fogóval. Kopogjon csak be Spindelegger úr ablakán, adjon ki magának egy fogót.

Spindeleggerné hálóingben kiadta Andres úrnak a fogót, majd rövidesen Spindelegger úr is megjelent az ablakban, fejét kidugta, ide-oda tekergette, és jó tanácsokat osztogatott.

így piszkálták, feszegették, forgatták, zörgették a zárat — Kopányi úr belülről, Andres úr kívülről, erkölcsi biztatás kíséretében, egyrészt Spechtl kisasszony vőlegényétől, aki a házból kifelé, másrészt

szánt meg s támogatott haza a vendéglőből — most egyelőre a házfalhoz támasztotta. Egy váratlanul a helyszínen termett rendőr segítségével Spindeleggerné és férje, aki hálóingben jött segíteni — becibálták a szobába a daloló Honig urat, s nyomban kitették a folyosóra, ahol Kopányi úr vette át s kísérte árrább. Ezek után a professzor fiatalos lendülettel és az erőfeszítéstől zihálva szintén bemászott a szobába.

— No végre, talán nyugság lesz itt! — szólt Spindelegger úr. Lehunyta szemét, és már horkolt is. Neje azonban az ablakban állt, várakozóan nézett ki az esőbe, s hallgatta, ahogy Kopányi úr halkan és reménytelenül babrál a záron. Aztán elégtételül még fogadhatta a Spechtl házaspár mentegetőzését, akik egy szék segítségével felmásztak az ablakdeszkára, majd egy másik szék segítségével onnan a szobába jutottak, miközben Spindeleggerné zsineghurokkal ismét felhúzta az utcáról a széket, s örült, hogy ilyen módon immár kényelmessé tette az átmenő forgalmat.

Ezután következett be a nagy pillanat, amikor az igazgatóné születésnapi vendégei — hét úr és öt

Foto: V. Graf (Interpress)

Mauerschniggnétől, aki a házba befelé igyekezett. Mauerschniggné elment lakatosért; mire Andres úr nyomban elfogadta Spindelegger úr ajánlatát, hogy az ő ablakukon keresztül lépjen a házba — annál is inkább, mert egyre jobban zuhogott az eső. Mire Spechtl kisasszony vőlegénye szerényen élt az alkalommal, hogy mielőtt még Spechtl kisasszony szülei — ö is elhagyhassa a házat, Spindeleggerné ablakán át.

Spindeleggerné felöltözött, megfésülködött, és fürkésző szemmel nézett körül a lakásban. Lehetségesnek vélte, sőt remélte, hogy még többen kényszerülnek arra, hogy az ő ablakát igénybe vegyék, míg a lakatos megérkezik.

— Miért nem fekszel le? — kérdezte Spindelegger úr. Egy koppantás az ablakon felmentette nejét a válaszadás alól: Mauer schniggné kopogott, aki lakatos nélkül jött meg, és kuncogva tűrte, hogy átsegítse az ablakon a professzor úr, aki közvetlenül a drámai események előtt ment el cigarettáért, s most került haza. Honig urat, akit a professzor úr

hölgy — leereszkedő vidámság közepette és alkoholszag hátrahagyásával Spindeleggerék lakásán át távoztak a házból.

De Spindeleggerné boldogsága még most sem ért véget.

Hajnalban kizavarta férjét az ágyból. Tejért mentek az asszonyok, majd munkába indultak a dolgozók, azután meg a gyerekek, akiknek iskolába kellett menniük — s valamennyien az ő ablakán keresztül. Csak fél kilenckor jött meg a lakatos, és fél perc alatt kinyitotta a kaput.

— Szeretném tudni, minek eresztetted be tegnap a parkettát? — kérdezte Spindelegger úr a feleségét, aki most térden csúszkált ide-oda a padlón.

— Egy férfi sohasem képes ez megérteni — gondolta magában Spindeleggerné, és boldogan takarította el a piszkot, amit az esőtől átázott lábbelik hagytak az ö mindig oly tükörfényes parkettjén.

LÁNYI SAROLTA fordítása