Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-16 / 20. szám

„EGY SZOMORÜ LÁNY” jeli­gére Ezen a szépséghibán aránylag könnyű műtéttel nagyon jól lehet segíteni. Keresse jel Bratislavá­­ban a plasztikai sebészetet, eset­leg levélben kérjen időpontot, mi­kor fogadják kivizsgálásra. Címe: II. Chirurgia — odd. plastickej Chirurgie, Bratislava, Partizánska 2. „KIVÁNCSI" jeligére A nálunk forgalmazott szájon keresztül szedhető vagy kúp for­májában alkalmazható fogamzás­­gátlók, továbbá egyes pesszáriu­­mok az általános gyakorlat és ta­pasztalat szerint semmiképpen sem befolyásolják a későbbi ter­hességet. Recept nélkül csak a kúp kapható, de előzetes nőgyó­gyászati kivizsgálás nélkül ennek a használatát sem ajánljuk. Min­den esetben csak az orvos tudja eldönteni, hogy egyénileg melyik a legalkalmasabb, feltételezhető mellékhatás nélküli. „GYÖNGYVÉR“ jeligére Tízéves kislányomnak szép dús szőke haja van. Csak nagyon bánt bennünket, hogy erősen és ha­mar zsírosodik mosás után. Isme­rőseink szerint nem szabad gyak­ran mosni, mert annál rosszabb lesz. Igaz ez? Van egyáltalán va­lamilyen módszer, amivel meg le­het gátolni' a zsírosodást? A zsíros hajat akár négynapon­ként is lehet mosni, nem árt, de a mosásnál gondosan ügyelni kell a víz hőmérsékletére: nem sza­bad, hogy túl forró legyen. Azon­kívül csak nagyon gyöngéd moz­dulatokkal dörzsölni a fejbőrt — az erős masszázs ugyanis a fagy­­gyúmirigyeket fokozott működés­re serkenti. A zsíros szőke hajat kamillás főzetben ajánlatos mos­ni. Házilag készíthetünk speciális gyógyszappant is. Gyógyszertár­ban kapható kénes vagy szalici­­les gyógyszappant apróra vagdo­sunk, ráöntünk egy kis meleg vi­zet, felfőzzük és lehűlés után úgy mossuk vele a hajat, mint a sam­ponnal. Kamillás vízzel öblítjük le. Noha a hajon marad egy kis üledék, a kúrát érdemes elvé­gezni, mert zsírtalanító hatása rendkívül erős. „SZOMORÚSÁG” jeligére Sajnos, a legjobb akarattal sem adhatok önnek módszertani taná­csot, hogy mit tegyen vagy mit ne tegyen. Csak egyet ajánlhatok: vegyen erőt magán, győzze le egészen fölösleges szégyenkezését (nincs bajával egyedül!) és ke­resse fel az orvost. Véleményem szerint impotenciáról nincs szó, csupán kisebb vagy nagyobb, de mindenképpen átmeneti zavarról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy felelőtlenül elhanyagolhatja! Egyébként a betegnek jogában áll megkérnie az orvost, hogy négyszemközt adhassa elő problé­máját. Ha ygy tetszik nem kell feltétlenül a poliklinikára men­nie, felkereshet egy házassági ta­nácsadót is. CSALÁDTERÁPIA „Itt és most és közösen“ Mottó: Nem az elet nagy bajai, nem azon tőrszúrások, melyekre a szív egy órá­ban elvérzik, nyomják a legmélyebbre lelkünket, nem az fáj leginkább, ha föl­di utunk végre annyi sírokon vezet át, hogy alig haladhatunk. Nagy fájdal­maknak könnyekei adott a végzet, s erőt ellentállásra, vagy gyengeséget, hogy mikor kínunk nagyobbra nőtt, mint türhetnök, megszakadjon a szív. Oh, de azon kis bajoknak, azon számtalan tőrszúrásoknak, melyekkel a társaság lelkünket bántja, azon kis veszteségeknek, melyeknek még emléke sem marad, s melyek által éltünk örömeit garasonkinl vesztjük el, anélkül, hogy csak va­laki által szánatnánk, ezeknek nincs aki ellentállna, s bármi szelíd lelket ada az ég, bármi keménynek aczélozá is a sors sziveinket, e szakadatlanul hulló vizcseppek a követ, melyről a golyó visszapattanna, kivájják elvégre. Eötvös: A karthousi A mai fejlett ipari társadalmakban, függetlenül politikai rendszerüktől, na­ponta több ezer házasságot bonta­nak fel. A felnőttek, ki jobban, ki rosszabbul, de előbb vagy utóbb a legtöbb esetben kiheverik a súlyos válság okozta lelki sérüléseket. De mi történik a gyermekkel ebben a folya­matban? Mi játszódik le benne köz­ben és mi marad utána? A kérdésekre dr. Petr Bős, az észak­­csehországi Teplice melletti Dubíban működő gyermek-pszichiátriai klinika főorvosa, neves családterápia szakér­tő válaszol. Mi a cssaládterápia? — Körülbelül húszegynéhány évvel ezelőtt, az ötvenes években kezdte foglalkoztatni a szakembereket — pszichológusokat, pszichiátereket, szo­ciológusokat, de az egyéb szakterü­leteken dolgozó kutatókat, például az antropológusokat is — a családnak mint társadalmi formációnak, csoport­nak belső élete, struktúrája, az eb­ben a csoportosulásban egymással élő, egymást befolyásoló, ellenőrző, egymással a legkülönbözőbb, jó vagy rossz, segítő vagy ártó kapcsolatban álló emberek magatartása, cselekvé­se viszonyulásai. így alakult ki a pszichiátriában is az új irányzat: ha a csalód egyik tagja - a legsebez­hetőbb, a legtörékenyebb, a legvéd­telenebb, tehát rendszerint a gyermek — pszichiátriai kezelésre szorul, akkor az egész csoportot, a családot kell gyógyítani. Mikor és milyen tünetekkel kerülnek önhöz a gyerekek? Akkor, amikor a válság már stabili­zálódott, kommunikációjuk rendszeré­vé vált; amikor a ki nem mondott sé­relmek, a sokféleképpen burkolt cse­lekvések a családi légkört állandóan feszü'tséggel telítik: bezárul a rejtett, a tudatosan vagy akaratlanul leple­zett konfliktusok bűvös köre, amiből nincs kiút. Kialakul az együttélésnek egyfajta, egészségtelen, sokszor pusz­tító egyensúlya. Pusztító, mert gyak­ran csak éppen az „áldozat“ segít­ségével lehet fenntartani. Ez azt je­lenti, hogyha megbetegszik a gye­rek - és többnyire ő az áldozat —, akkor a házaspár konfliktusa háttér­be szorul, gyakran úgy tűnik, hogy elmúlt magától, felszívódott a beteg­ről való fokozott gondoskodásban, ápolásában, lábadozásában. — A tünetek, amivel a gyerekek a pszichiáterhez kerülnek, aránylag rit­kán tartoznak a klasszikus magatar­tászavarok csoportjába. Jóval gyak­rabban a szervi tünetek, amelyeknél a szakorvosi kivizsgálások — belgyó­gyász, kardiológus stb. - semmiféle funkcionális okot nem találtak. Ilye­nek a hányás, has- és szívtáji fáj­dalmak, lázas állapotok, olykor da­dogás, mozgászavarok. A súlyos dep­resszió fő tünete azonban, hogy élet­korától függetlenül, tehát a serdülő is. nem tudja visszatartani a vizele­tet (nem a tipikus éjszakai ógyba­­vizelés) vagy a székletet, esetleg egyi­ket sem. Miért okoz szervi tüneteket a dep­resszió a gyerekeknél? A gyermek az egymással konfliktus­ban álló szülők ellentétes, sokszor el­lenséges indulatainak erőterében el­veszíti a számára létfontosságú biz­tonságérzetet, és mérhetetlen súllyal nehezedik rá a családi légkörben ál­landósult feszültség. Intenzivebben ér­zi, mélyebben éli át, mint a felnőtt, s így szervezetében hamarabb és ugyancsak intenzivebben lépnek mű­ködésbe a védekező mechanizmusok. Félelmeit, szorongásait, bizonytalan­ságát, érzelmeinek összekuszálódósát nem tudja szavakban! kifejezni, mert ehhez kifejezőképessége, szókincse még fejletlen. Stresszeit nem tudta hónapokig tartó sírdogálássol felol­dani, mert a gyermek sírása akut jel­legű: csak itt és most és egy okból tud sírni. Ugyancsak nem tud hetekig, hónapokig álmatlanságban szenvedni, ami a felnőttnél időben figyelmeztet a veszélyhelyzetre. De mivel a véde­kező mechanizmusok szinte kényszerí­tik, hogy közölje környezetével, hogy bajban van. segítségre szorul — és mivel másképpen nem áll módjában, a Szervezetének „funkcionális nyel­vén" szólal meg. Milyenek a családterápia módsze­rei, milyen formában történik a keze­lés és meddig tart? A páciens kivizsgálását követő lé­pés az összes többi családtag meg­nyerése az együttműködéshez. Ez nem megy mindig simán, mert megtörté­nik, hogy a család - vagy csak az egyik tagia — néha éppen a konflik­tus kiváltója és fenntartója, elutasítja n kezelésnek ezt a szokatlan módját. Ha eredményes a meggyőzés, s min­denki hajlandó együttműködni, akkor a közös beszélgetéseken, foglalkozá­sokon (ez lehet rajzolás, éneklés, me­séiéi, a terapeuta igyekszik a családi konfliktust, vagy konfliktusokat, ki­emelni a belső feszültség területéről, megjeleníteni, aktualizálni, reagálás­ra, szembesítésre kényszeríteni - az „itt és most és közösen" elv alapján. Hogy felszínre lehessen hozni a bel­ső konfliktusokat, az orvosnak be kell lépnie, a „bűvös körbe", de meg kell őriznie tárgyilagosságát, óvakodnia kell attól, hogy bármilyen formában valamelyik fél „szövetséget" kössön vele. Miután elérte, hogy a családta­gok már tudnak egymással helyesen kommunikálni, következik a munka legnehezebb, sokszor viharos szaka­sza: a konfliktusok megoldása. Ez gyakran fájdalmas operáció: olykora házasfeleknek ki kell mondaniuk a ki­mondhatatlant és szembenézni egy­mással, de nemegyszer az előző ge­nerációk gúzsba kötő, az egész csa­lódra nehezedő árnyékát kell elűzni: az apát vagy az anyát el kell szakí­tani a saját szülőjétől, akihez még felnőtt korában is feltétlenül, egész­ségtelenül kötődik. S hogy meddig tart egy-egy kezelés, az az adott csa­lád adott problémájától függ elsősor­ban, másodsorban a terapeuta gya­korlottságától. Én tíz éve foglalkozom családterápiával, volt olyan esetem, amivel két és fél évig dolgoztam eredménytelenül végül fel kellett adnom. Most egy évtized gyakorlata után öt-hat ülés szükséges a konflik­tus megoldásához. Tapasztalatai alapján mit tart a gyermekre nézve helyesebbnek: a vá­lást, ha a házaspár együttélése le­hetetlenné vált, vagy a gyerek ked­véért bizonyos kompromisszumot köt­ni, és elhidegülten bár, de együtt maradni? Nem vagyok a válás híve, mert a család az egyetlen és pótolhatatlan közeg, amelyben a gyermek egészsé­gesen fejlődhet. Tehát minden módot meg kell ragadni a válság rendezé­sére. Olyan rendezésére, amely nem­csak a formális együttélést teszi le­hetővé, hanem visszaállítja a megsé­rült, megzavart érzelmi, erkölcsi kö­zösséget. Ha így nem sikerül - ak­kor jobb a válás. Ugyanis minden kompromisszum, mégha igyekszenek is becsületesen megtartani a szülők, nem biztosítja a gyermek nyugalmát, nem oldja fel' a feszültséget, amely­nek rendszeres kisülései a gyermek számára mindennapi, kis adagokban adagolt méreg. A pszichiátriai gya­korlat és tapasztalat egyöntetűen ar­ra mutat, hogy a gyermek a válást- mint egyszeri nagy megrázkódtatást- könnyebben és általában nyomta­lanul kiheveri, mert a létfenntartási ösztön tartalékait mozgósitani tudja. Ezzel szemben a felborult családi élet mindennapi veszekedései, a rosszul leplezett gyűlölködések, eszközzé vá­lása az eqymással szembenálló szü­lők kezében, kiszolgáltatottsága, te­hetetlensége olyan lassan ölő méreg, amely testileg-lelkileg nyomorékká te­heti egy életre, vagy meg is semmi­sítheti. .. Köszönöm a beszélgetést. LÁNG ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents