Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-09 / 19. szám

J TANÁCSKOZIK A CSEHSZLOVÁK NŐSZÖVETSÉG KONGRESSZUSA fölött nekem is ott lebegett a kérdés: Mit tartogat számodra oz Élet? Később, mikor a hegyoldalon nyájat legeltettem, a kamrában vásznat szőttem, botosokat varrtam, oz udvaron nyírfából seprűt fontam, sokszor láttam azt a csil­lagot, a remény csillogót a Portás fölött, ahogy a mi népünk nevezte. Villogó fénnyel biztatott, hogy a felszabadulás­sal új élet kezdődik nálunk, a hegyaljai falvakban is. Nehezebben kezdtük, mint másutt az országban. Mostohább feltételek között. Amikor végre 1960-ban szomszédunkban megalakult a Holenkovói Egységes Föld­­müvesszövetkezet, éreztem, nekem is ott a helyem, a szövetkezi tagok között. Mint közgazdászt örömmel fogadtak. Akkor már két fiú édesanyjo voltam, harmincéves. Életerővel, tenni akarással telítve. Többet voltam a határban, mint az irodában. Ott volt az én helyem is, ahol az igazi munka folyt, a töretlen hegyoldalakat termőföldekké szelídítő, kérges kezű szövetkezeti tagok között. A hetvenes években, amikor a válsá­gos évek után számos szövetkezet, üzem élére új vezető került, akkor választottak meg elnöknőnek a hrozenkovói szövetke­zetben. Boldogság és felelősség szakadt rám egyszerre. Nekiláttunk hát, hogy a megtépázott termőföldjeinket, amelyek­ből itt-ott valaki mindig lecsippentett egy keveset, visszaszerezzük, megművel­jük. Ma 827 hektár szántóterületet és 800 hektár erdőt mondhotunk a sajá­tunknak. Tejgazdaság vagyunk és nem is akár­milyen! A járásban mi tartjuk a leg­magasabb tejhozamot, 4225 litert tehe­nenként. Hegyoldalaink dúsan termik a zsenge zöldtakarmányt, ezért „vendége­ket“ is fogadhatunk. Májustól szeptem­berig a senicai járás négyszáz tehene a mi legelőinken vendégeskedik. Felépí­tettük az új K 214-es ■ istállót és most rakjuk le egy korszerű takarmánytároló az idősebb. — Bizonyára tévednek — gondolom mert akit én keresek, az fiatal, mindössze harmincegy éves. S ami­kor megérkezik, nevetve magyarázza: va­lóban ő az idősebb, névrokona kilenc évvel fiatalabb nála. Fiatal üzemben va­gyok — a bratislavai Tesla nemzeti válla­lat dunaszerdahelyi (Dun. Streda) üzeme idén ünnepli fennállásának tizedik évfor­dulóját — ahol a dolgozók is fiatalok; átlagéletkoruk mindössze huszonhárom év. A 843-as alkatrészgyártó részlegen, ohol Terézia műhelyvezető, százöt lány, fiatalasszony dolgozik. Az ö munkájukat figyeli, irányítja. Az anyagellátástól függ, milyen alkatrészt gyártanak — de a nor­maórákat teljesíteni kell még akkor is, ha a szükséges anyag nem érkezik meg időben. S ez rugalmas szervezést igényel, aminek az előfeltétele a tökéletes átte­kintés. Ezért a tervteljesítést naponként ellenőrzi, mert amit az egyik nap elmu­lasztottak, azt a másikon be kell hozni. — Pillanatnyilag nagyon jól állunk, majdnem egynapi előnyünk van - mondja elégedetten. — Pedig az április nem volt könnyű hónap; húsvét előtt az asszonyok takarítani, sütni akarnak, egyiknek sem mondhattuk, hogy nem adunk szabadságot. így tavasz elején a gyerekek is gyakrabban betegek, ezért is sűrűbben kimoradoztak az anyák. De az igyekezet megvan bennük, megértik, hogy ilyen feltételek mellett is teljesíteni kell a tervet. Otthon őt is várja családja és ezen­kívül a szakszervezeti és nőszervezeti funkcióból eredő kötelességek. Ahol eny­­nyi fiatal nő dolgozik, ott mindig akad megoldásra váró probléma; oz egyiknek a gyermekét bölcsődében, óvodában kell alapjait. Minden szavunk és tettünk hegyvidékünk szocializálódósát szolgálja. Persze külön fejezetet képeznek szö­vetkezetünk történelmében a nők. Azt hajtogatták, számukra itt nem terem munka, a konyhában a ház körül „be­savanyodni" meg nem akarnak. Inkább továbbállnak egy házzal, olyan vidékre, ahol a férfiak meg a nők is hasznosak lehetnek. Megígértem akkor, lesz mun­kájuk, olyan, amit szívesen végeznek! Merész kijelentés volt, tudom. Meg is kínlódtam érte, míg néhány egymásba­­olvadt éjjel-nappal utón derengeni kez­dett előttem a megoldás. A háztáji kis­ipari szövetkezet megalakításának lehe­tősége! Azóta o szövetkezet varrodájában hatvan varrógépen készül vászon cipő­­felsőrész a gottwaldovi Svit nemzeti vál­lalat számára. A férfiak kísipori szövet­kezetének műhelye pedig az erdő. Itt dolgozzák fel a fát szövetkezetünk erdei­ben. Csak úgy ég kezük alatt a munka. elhelyezni, a másiknak a pionírtábort el­intézni, a brigádoknak Győrben színház­jegyet szerezni, de arról is gondoskod­nia kell, hogy a hétvégi és egész évi szabadságot legyen hol eltölteniük a dolgozóknak. S ha mindezt elintézte, akkor nem nehéz o társadalmi munkát megszerveznie. A járási nőszövetség plénumtagjaként a városi bölcsődék és óvodák ellenőrzése a feladata; milyen a gyerekek ellátása a Keleti lakótelep bölcsődéjében, ahová máshonnan szállítják oz ételt; a Május 1. téri fabarakkban levő napköziben, ami körül sokáig folyt a vita, megfelelők-e a feltételek. Ellátogat a járás mező­gazdasági üzemeibe is, ellenőrzi a nők munkafeltételeit, rámutat a hiányossá­gokra, javaslatokat ad az eltávolításuk­hoz. — Sok jó ötletet hollottam a Szlovákiai Nem csoda. Fiatal szövetkezet vagyunk. A tagok átlagéletkora harminchat év! Forradalmi változás alakította át hegy­vidékünket. Ott, ahol ínség volt, kevés a betevő falat - ma szövetkezeti étterem épült a dolgozóknak. Akik az erdőben dolgoznak, a helyszínen kapják a meleg ételt. A helyi óvodában saját osztályunk van a szövetkezeti tagok gyermekei szá­mára. És a korszerű lakóházak, amit a tagok részére építettünk?! Kinek lenne kedve elmenni innen?! A Valas-vidék arculata, élete teljesen átalakult: szebb, tartalmasabb, emberibb lett. xxx A vezető tisztséget betöltő nőnek­­anyónak megkétszereződnek átvirrasztott éjszakái. Milada Gresákovó tekintete ilyenkor megkeresi a csillagot a Portás­hegy fölött és tenyerében összezárva tart egy másikat, ezüstösen csillogót, a Munkoérdemrendet, amit munkája el­ismeréséért, megbecsüléséért szocialista társadalmunktól kapott. M. S. Nőszövetség kongresszusán, amelyek megvalósításá-a nálunk is szükség len­ne. Azóta is azon gondolkozom, hogyan lehetne szorosabb kapcsolatot teremteni a gyermekgondozási szabadságon levő dolgozóinkkal. Az üzemekből átlag nyolcvan-száz anya van otthon gyerme­kével, akikkel a két-három sőt ného több év alatt alig találkozunk. A járás külön­böző községeiben élnek, az üzembe csak egy-egy hivatalos ügy intézésekor jön­nek. Úgy érzem, ezen sürgősen változtat­nunk kellene. Marczell Teréz örömmel készül a Cseh­szlovák Nőszövetség kongresszusára. A tapasztalatok, melyeket átvehet, és ame­lyeket másoknak átadhat, mindnyájunk érdekét szolgáló tevékenységben mutat­koznak majd meg. Zs. S. hóba, és nem sokat forgolódhatnak tükör előtt. Nekik magabiztosságot a kelő nap ad, a fű friss harmatja, a hajnali mada­rak koncertje, nem az ünneplő ruha. Fedor Gizella tizenhét éve kel hajnal­ban, háromkor, négykor, versenyezve pa­csirtákkal, rigókkal. A férje is. Együtt dolgoznak a leleszi (Lelesz) Május 1. Egységes Földművesszövetkezetben. Fe­jők. Mindketten tagjai o szocialista bri­gádnak, amely már a bronz fokozat tu­lajdonosa. Azt gondolnánk, egyformán telnek napjaink, egyformák gondjaik, örömeik. Általában - így igaz. Fedor Gizellát mégis több szállal köti élete, munkája falujához. Mert szeretne minél több tejet adni a terebesi (Trebisov) járás otthonaiba. Szeretné, ha a szállí­tással, kiméréssel sem lennének gondok, hogy télen-nyáron egyformán friss tej kerüljön az iskolába induló gyerekek asztalára. Mert párttag, kommunista, mert szocialista brigád-tag. Nemrég mint küldött a földműves­szövetkezetek kongresszusán volt Prágá­ban. Bizony volt mit jegyezni, hogy ott­hon válaszolni tudjon a kérdésekre. Igaz, a leleszi szövetkezet 1949-ben elsőként alakult meg a kelet-szlovákiai kerület­ben. Sok nehéz időszakot vészeltek át sikeresen. Mégis szívesen tanulnak olya­noktól, akik merészen vállalnak valami újat, ami a jövőbe mutat. Fedőmé munkájára nemcsak ebben a szövetkezetben van szükség. Társadalmi életünkben is mindenütt, ahol még az élenjárók jó példája kell, hogy utat mu­tasson: azért dolgozunk többet, hogy gazdagabban teríthessük asztalunkat, hogy mindenben magasabbra állíthassuk igényeink mércéjét. Most, hogy o Szlo­vákiai Nőszövetség kongresszusán is részt vehetett és oz országos kongresszusra is őt küldték, méginkább érzi, hogy ez neki is feladota, kötelessége. Amikor ezekről a kérdésekről beszél­gettünk, halkon, magabiztosan mondta: azt már megtanultuk, hogy a föld többet ad, ha megadjuk neki. ami jár. Hogy az állatot is csak úgy érdemes tartani, ha jó takarmányunk van. Számon tartjuk mennyit fejünk naponta, mennyi takar­mány fogy. Tervezünk, építünk, átalakí­tunk, új korszerű berendezéseket vásáro­lunk. Most egy új, minden igénynek meg­felelő, ezer férőhelyes istállót építünk, üzemi konyhát, szociális helyiségeket. Minden fillérről pontos nyilvántartást ve­zetünk. De vajon van-e nyilvántartása azok­nak az értékeknek, amelyek bennünk, az emberben halmozódnak? Az én korosztá­lyom még emlékszik: eleinte csak a mun­ka volt. Ügy megszoktuk, hogy otthon sem tudtunk meglenni állatok nélkül. Még ma is nehezen tudom elképzelni, hogy udvaromban csak fű nő, és hinta­széken könyvet olvasok. A mi hétköznap­jainkhoz hozzátartozik a kakaskukoréko­lás, a csibe csipogás, a kertből hozott friss zöldség . . . Eleinte még az is luxus volt, ha valaki vasárnap a családjával elutazott egy vásárba . . . Most nem fényűzés a kocsi. Megrövi­díti a távolságot városok, országok között. A szövetkezeti buszokkal beutazzuk ha­zánkat, híres fürdőinkben fejőnők, állat­­gondozók, kertészek gyógyítják magukat. A szövetkezet újságokat, színházjegyeket vesz a dolgozóinak, tengerpartra küldi üdülni a legjobbjait, a Szovjetunióba, Cserkasziba járuk tapasztalatcserére. A vezetőségtől, de méginkább tőlünk, a ta­goktól függ, hogyan használjuk ki lehe­tőségeinket, hogyan gazdálkodunk időnk­kel, pénzünkkel. Rajtunk is múlik, hogy mennyire közeledünk egymáshoz, hogy kapcsolataink mennyire őszinték, igazak. Ilyenkor egy kicsit fájlalom, hogy a régi szép majálisok, a dolgozó embereket összefűző igazi népi ünnepek, május elsejék „ünnepélyesebbek" lettek. Elgondolkodva teszi hozzá; ha már ott tartanánk, hogy mindenki felelősséget vállalna azoké't o dolgainkért is, amitől nem lesz vastagabb a boríték. M. A.

Next

/
Thumbnails
Contents