Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-02 / 18. szám

Utcák, terek, parkok, ligetek telnek meg májust köszöntő emberekkel. Ünnepük a fényt, a munkát. Szüleiket húzó gyere­kek, gyerekszívvel élő felnőttek rohamozzák a körhintákat, az el­­nyühetetlen ringlispílt, az „ördög­­hintát". A prágai Fucík-park, a moszk­vai Gorkij-park, a bratislavai Liget, a budapesti Vidám Park, a varsái Piac Defilad, a londoni Hyde Park, a bécsi Práter — számbavehetetlen örömök szín­helyei. Mégsem tudom csak kel­lemesnek, mindent feledtetőnek, idillinek a májust; ujjongásában ott bujkál a kiáltás munkáért, emberibb életért, békéért. Vártuk ezt a májust, virággal, körhintával, barátsággal, szere­lemmel. Ligeti kolbászsütések, erdei szalonnasütések közben, habzó sörök mellett beszéltünk dolgainkról. Az ünnep hangula­tában ez az állandó, az évről évre visszatérő. És mégis, a má­jus elsejék szaporodó emlékei közé mindig bekerül egy-egy so­ha nem volt, soha át nem élt. Az idén is, jövőre is. így miénk a május. — d — Fotó: HUSZÁR TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents