Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-02 / 18. szám
WEÖRES SÁNDOR Május elsején Együtt menjünk, ünnepeljünk, május elsején. Zengő zeneszóval, lengő lobogóval, munka ünnepén! Fényes szellő illatot hoz május elsején. Hej-hó, szedd a lábod, dobbants, járd a táncot munka ünnepén! KEDVES GYEREKEK! A helikopter feltalálója Asbóth Oszkár; Bánki Donát találta fel Csonka Jánossal a porlasztót — ez a helyes megfejtése a 12. számban közölt keresztrejtvénynek. A jó válaszok beküldői közül könyvjutalomban részesülnek a Dávid testvérek Párkányból (Stúrovo), az alistáli (Hrobonovo) Szamaránszky Ferenc, Juhász Péter, az érsekújvári (Nővé (Zámky) Czuczor utcai alapis kola tanulója és Lados Ági Losoncról (Lucenec). E heti keresztrejtvényünkben a gőzhajó feltalálójának vezeték- és keresztnevét rejtettük el a függőleges 1. számú sorban, ezt küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. Vízszintes: 1. Nem szabad ember. 4. Várok rád egy idő... 5. Majdnem kabin! 6. Nem más faluból voló, névelővel. 8. Ösemberi közösségek. V. Vógószerszám és az a része, amely a vágást elősegíti, 10. Szibériai folyó. 11. Testrész. 13. Molnár Nándor monogramja. 14. A Tisza mellékfolyója. 15. Nagy folyó a Szovjetunióban. 16. Európa második legnagyobb folyója. 17. A függőleges 1-es hajójának a neve, visszafelé. 23. Az ő nevét viseli a világ első atomjégtörője. 27. A Hanza-városok tulajdonában levő középkori több árbócú vitorláshajó neve. 28. Ajtón is, kapun is megtalálható. 29. Osztrák folyó. 30. Község Bács-Kiskun megyében. Függőleges: 1. A gőzhajó feltalálója (vezeték- és keresztneve). 2. Ritka női név, névelővel. 3. A meséből jól ismert öreganyóék. 5. Vonatkozó névmás. 7. Község Pest-megyében. 9. Nyugat-európai főváros. 12. A fába betűt vés. 13. A tehén „mondja". 18. Országos központ. 19. Helység Fejér megyében. 20. Rég betűi keverve. 21. E. G. 22. Nem föl, 24. Mutatószó. 25. A feltételes mód jele. 26. Popirra vet. A SZIVÁRVÁNY FIA Volt egyszer egy asszony, és annak egy lánya. Ez a lány elment egyszer, hogy vizet vigyen haza a folyóból, de nem tért többé vissza. Tűvé tette érte szegény aszszony a folyópartot, az erdőt, de hiába, nem tudta megtalálni sehol sem. Aztán teltek a napok meg a hosszú hetek is már az a szegény asszony réges-régen elsiratta leányát, amikor azon kapja magát, hogy ott jön vele szembe az út közepén. — Hol voltál kerek egy esztendő óta? — kérdezte tőle. — Találkoztam a folyó vizében egy férfival és a felesége lettem — válaszolta a lány. Csodálkozott az asszony, miképpen élhet lánya a folyó vizében, de látta, hogy boldog és szebb, mint valaha is, nem kérdezősködött hát többet. A lány estig maradt az anyjával, aztán visszament férjéhez a folyóba. De két év sem telt bele, ismét felkereste anyját a kunyhóban, csakhogy akkor már a kisfiával, akit Opitónak hívtak. — Itt hagyom a kisfiámat — mondta az anyjának —, csak arra vigyázzon, hogy sírva ne fakadjon. Opito jókedvűen élt nagyanyja kunyhójában, mígnem eszébe jutott a folyó. Akkor olyan vágyakozás fogta el apja és anyja után, hogy mentén sírva fakadt. És ahogy megeredtek a könnyei, azon nyomban zuhogni kezdett az eső is. Erre meg Opito felragyogott a szivárvány minden színében, és kettőt se fordult, már el is kergette az esőt. — Ki vagy te, kis unokám, hogy ekkora a hatalmad? — kérdezte az asszony Opitótól. — Én a szivárvány fia vagyok — válaszolta a fiúcska. Azóta már felnőtt férfivá növekedett Opito, lent él ő is a folyók legmélyén. Csak akkor emelkedik a hegyek és az erdők fölé, ha esik valahol. Ilyenkor a szivárvány minden színében felragyog, és azon nyomban elkergeti az esőket.
