Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-10 / 2. szám
Stefánia Dal a cinóberpiros madárról Október jő s leszáll egy cinóberpiros madár smaragd a szárnya a tarka sárga csőrében tarka falevél Hol szedte tépte el is feledte hol? Ki küldte kérte el is felejti a földre ejti és így dalol: Szép a tavasz azúr az ég határ Még szebb a nyár jaj erre vár a kismadár Kert alatt hull a mag süt a nap melegen Az őszt is szeretem ragyogó sugarát izzó rőt parazsát szőlejét bő levét áfonyát berkenyét De ha bősz szelekkel megy az ősz s jön a tél ha a vad viharok fújnak a kicsiny madarak fázodva lapúlnak odvukba bújnak Ott várják süt-e már nem süt-e jaj be kár mikor süt végre már fel az új nap? Október jő s leszáll egy cinóberpiros madár smaragd a szárnya a farka sárga csőrében tarka falevél Hol szedte tépte el is feledte hol? Ki küldte kérte el is felejti a földre ejti s neked dalol KEDVES GYEREKEK! Vidámságunkat, örömünket, jókedvünket kacagással, vihogással, röhögéssel, nevetéssel adjuk mások tudtára, nyilvánítjuk ki. Varga Lívia Lédecről (Ladice), Juhász Zsolt Tornaijáról (Safárikovo) és Barczi Margit Királyrévről (KráTov Brod) írta le a nevetés hpngjainak és kifejezésének legtöbb szinonimáját, múlt évi 47. számunk rejtvényének megfejtői közül ők részesülnek könyvjutalomban. 48. számunkban pedig azt kaptátok feladatul, írjatok le minél több azonos alakú szót. Hanesz Gábor keszi (Veiké Kosihy) tanuló a következő szavakat írta: lép, csap, csűr, tűz, csavar, él, dob, méret, szív, kérő, verem, zár, terem, ég, követ, kel, nézet, fogat, szán, sejt, ír, nyom, les, fog, vár, sír, vág (Vág), fűz, tér, öl, nyír, font, nő, hat. Keszegh Márta és László Tanyból (Tón) a tűz, sebes, bont, lép, ég, sír, vág, ásó, nyom, nyílik, fejt, nyű, csap, nyír, haj, eső, fogoly, nap, dob, ár, él, fél szavakat küldte be; Fucsko Ágota Bélyből (Bief) pedig a következőket: ered, éled. árad, képed, halad, lábad, dobod, törted, eszed, fogad, léped, csavarod, késed, fejed, lázad, szánod, lesed, csapod. Ha figyelmesen olvassátok Fucsko Ágota szavait, rájöttök, milyen érdekes, egyéni megoldást talált. E heti számunk hátsó oldala is számotokra készült. Ekecsról (Okoc) kaptuk azt a sok-sok népi gyerekjátékot, melyeket ott találtok. Az ekecsi gyerekek nem töltötték tétlenül a téli estéket, délutánokat. Falujukban felkutatták, összegyűjtötték a régi játékokat, s maguk is készítettek ilyeneket. Ha hozzáfogtok, bizonyára nektek is sikerül olyan játékokat készíteni, amelyekkel még nagyszüleitek játszottak. Vegyetek példát az ekecsi tanulóktól, nevezzetek be minél többen Síppal, dobbal, nádi hegedűvel című népi gyerekjátékgyűjtó versenyünkbe. A beérkezett játékokból a Nemzetközi Gyermekév alkalmából kiállítást rendezünk. Várjuk a Ti munkáitokat is! Kwckd ©б[р)|°)®0„ <°ММ°)®0 raáieQO Díx©ííj®(SSNo©(L. A Nemzetközi Gyermekév alkalmából rendezett népi gyermekjátékgyüjtő és -készítő versenyünk „finiséhez” közeledünk. Az elmúlt évben olyan játékokat és ezek készítési módját mutattuk be, amelyekkel még szüléink játszottak gyermekkorukban. A gyermek képzelőereje élővé tudja varázsolni a kukoricacsutkát, házat épít fadarabokból, nádból, szalmából kosarat fon, rongybgl násznépet alkot, kóróhegedün muzsikál, s énekel hozzá, népdalkincsünk kiapadhatatlan kútjából merített dalokat. Az Ekecsi (Okoc) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulói nagyon szemfülesek voltak. Falujukban összegyűjtötték a padláson rejtőző kincseket, népi gyermekjáték-örökségüket, s pompás kiállítást rendeztek, melyen több mint száz játékot tekinthettek meg az érdeklődők. Az összegyűjtött munkákból és azokból a játékokból, melyeket ők készítettek, szerkesztőségünknek is küldtek néhány darabot, ezekből választottunk ki olvasóink számára is, remélve, mindenki kedvet kap a játékok készítéséhez, s bekapcsolódik versenyünkbe, amelyet kiállítással zárunk le. Arra kérjük hát minden olvasónkat, az óvónőket, pedagógusokat, támogassák a gyerekek munkáját. Segítsék felkutatni a még fel nem tárt kincseket, hogy vagyonunk, örökségünk közösségi vagyonná, kinccsé válhasson. A népdal —, népmese és népi mondókagyűjtés már nem divat, sokkal több annál. A múlt tudatos vallatása. S mi azt szeretnénk, ha a tárgyi néprajz gyűjtése is azzá válna, s gyermekeink nemcsak a történelemórán ismerkednének a múlttal, szüleik, nagyszüleik életével, hanem azt is megismernék, milyen játékokkal játszottak ötven-száz esztendővel ezelőtt. Ha megismernék a hajasbaba, a villogó géppisztoly, s a sok más műanyag és fémjáték elődjét, amely szüleik, nagyszüleik számára épp oly kedves volt, sőt mert saját kezűleg készítették, még becsesebb, mint a játékboltokban kapható drága alvó, járó, beszélő babák, hemyótalpas földkotrógépek, miniautópályák, kisvasutak. Egyszerűségükben szépek és nemesek azok: <r játékok, amelyeket pislogó petróleumlámpánál faricsgált, eszkábált, szabott, varrt nagyanyánk, nagyapánk. Ők a szívüket, lelkűket, gyermeki világuk minden gazdagságát adták bele. S mi maradt nekünk? Mi az, amit óvnunk, ápolnunk kell? Mit hagytak örökségül? A mi feladatunk felkutatni, összegyűjteni, átmenteni, hogy el ne veszítsünk egyetlenegy láncszemet sem, amely a múlttal összeköt bennünket, hogy minden morzsát fölcsipegessünk, amit útjelzőként szórtak el előttünk haladva apáink, anyáink. NDl»
