Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-18 / 16. szám

KISS ANNA ^ + g + mm i mm Sarkanyolo Rézfűben zöld tojás Benne Kunkori Körmös-karmos sárkány Jakab találta ki Rézerdőben Jakabbal Csoszog nagy tarka ló Rezi tóban híg réz Rezi réten tó Rézfűben zöld tojás Benne Kunkon Körmös-karmos sárkány Jakab találta ki KEDVES GYEREKEK! Arkagyij Gajdar szovjet író legismertebb művei az Iskola, a Timur és csapata, a Csuk és Gek, valamint a Katonai titok - ez a helyes válasz a hetedik számunkban feltett kérdésre. A já megfejtésért könyvjutalomban részesülnek a királyrévi (Kráfov Brod) Barczi testvérek, Nándor és Margit, a jánoki (Janik) Kere­kes Klára és a felsőszecsi (Horná Sec) Farkas János. A röviden mindenhová játék helyes megoldásáért Hodosy Erikának Nagy­­abonyba (Ver. Blahovo), Kovács Beátának Tornaijára (Safárikovo) és Pém Mónikának Gutára (Kolárovo) küldünk könyvet. Valamely dolog, esemény, jelenség az egyes emberekből más­más hatást vált ki. Különbözőképpen nyilatkoznak meg. gondo­lataikat, érzéseiket más-más formában fejezik ki. írjátok meg. melyik mondatot mondja a közömbös, a sávárgó, a kotnyeles, a sopánkodó, a kiváncsi, a lelkendező és az akarnok: Egy legény fut Egy parasztlegény lihegve fut a nyúl után. Vajon a legény utoléri-e a nyuszit? De aranyos ez a nyuszi! Jaj mindjárt elfogják ezt a szegény nyulacskát! Bárcsak megmenekülne! Fuss el, de gyorsanI Megfejtéseteket küldjétek be címünkre: Nő szerkesztő­sége, 897 36 Bratislava, Mortanovicovo 20. .4 macska meg az egér Arab népmese A hajdani időkben, azt mondják, a macska meg az egér kenyeres pajtások voltak. Vidáman éldegéltek egy távoli szigeten. A macska apró madarakra vadászott, az egér meg diót, mogyorót, gesztenyét rágcsált. Nem láttak szükséget semmiben, él­tek kedvükre. Hanem egy nap az egér azt mond­ta a macskának: — Én meguntam ezt a szigetet. Jó lenne szárazföldre települni. — De hogy ússzunk át a tenge­ren? — kérdezte a macska. — Azon ne főjön a fejed —felelte az egér. — Majd ladikot efizkábá­­lunk. Gyorsan oda is vonszolt az egérke egy jókora darab fát, mélyedést rá­gott a fába, épp akkorát, hogy ket­ten kényelmesen elfértek benne. Bele is ültek, s nekivágtak a nagy tengeri útnak. Erősen megéheztek útközben, de elemózsiát bizony nem vittek magukkal. Összegömbölyödve ültek a ladikban, s aludni próbáltak, hogy éhségüket elfeledjék. A macs­ka el is aludt hamarosan, de az egérnek nem szállt álom a szemére. Kínzó éhségében a ladikot kezdte rágcsálni. Addig rágta, addig, mfg lyukat nem rágott rajta. A lyukon egykettőre beszivárgott a víz, nem­sokára tele lett a ladik, és süllyedni kezdett. Ott éviekéit a sós tenger­vízben a macska meg az egér. A macska nem szerette a vizet, nem is volt valami híres úszó, mérges volt nagyon a cimborájára, hogy ilyen bajba sodorta. Rárivalt az egérre: • — Hej, te! Felfallak! — Várj vele, amíg szárazra ver­gődünk, mert ha felfalsz, jóllaksz, és nem tudsz úszni — mondta az egérke. — Ráérsz a parton is fel­falni. — Amikor nagy nehezen szá­razra vergődtek, azt mondta a macs­ka: — De most aztán igazán felfallak! — Várj, amíg megszáradok. Így, vizesen nem vagyok jóízű. Várt a jámbor macska türelmesen, nyalo­gatta a szája szélét. Az egérke meg nem sokat gondolkodott, meglátott a földben egy lyukat, kapta magát, belebújt. Mire a macska észbe ka­pott, már késő volt. Ment volna utána, de a kis lyukba éppen hogy a fél lába fért bele. — Várok, amíg előbújsz, te csaló — mérgelődött a macska. — Akkor ítéletnapig elvárhatsz — kiáltott ki a lyukból az egér. — Mert én innen nem bújok ki soha. A macska letelepedett a lyuk mel­lé, leste, mikor bukkan elő az egér, hanem annak eszébe sem volt. Neki­állt, ásta, túrta a földet, míg csak egy hosszú folyosót nem ásott ma­gának. A folyosó túlsó végén fel­iramodott a földre, és elillant. Azóta alszik olyan ébren a macs­ka. Ha behunyja is a szemét, minduntalan fölriad. Fülel, leskelö­­dik: várja az egeret. Ha egérlyukat lát, órákig üldögél mellette. Az egérnek pedig esze ágában sincs ki­bújni, ha megszimatolja a lyuk mel­lett a macskát. GE®

Next

/
Thumbnails
Contents