Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-04-18 / 16. szám
lakják. A barkók pétiig az íratlan palóc mitológia szerint a palócság legjava... ez barkó vélemény! Végsősoron, mind a Medvesalján, mind a Duna vagy a Latorca partján az emberek meg tudják magyarázni, hogy ez vagy az a vidék miért a leglényegesebb számukra. Ebben gyökerezik minden mitológiájuk, magyarázatuk — mert az az otthonuk. — Aztán meg hogyan nézne ki az a világ, ha éppen a kőműves fordítana véglegesen hátat az otthonának. Básti Zoltán nevéhez korszerűbb legenda is tapad. Csodát művelt! Pontosabban Bástiék csodát tettek. — Aáá, nem volt az csoda, csak a dolgunkat csináltuk. Főnökeinek, a Kohóépítészeti vállalat (Hutné stavby) vezetőinek viszont Básti Zoltán megjelenése felért egy csodával. Egy nagyon erős kőműves csapat jelentkezett, úgy mondják róluk, hogy a legütőképesebb parti. Ha valahol baj van, lemaradás, ott már csak Bástiék segíthetnek. — Tizenhármán jöttünk kollégák. Egy vidékről voltunk. Pál, Pádár, Molnár, Luka, Búgó, és nyolc Básti — ujjain számolja — Józsi, Barna, Géza, Ernő, Pali, Karcsi, Laci meg én. Eleinte csak az volt a szokatlan ebben a 13 gömöri kőművesből álló csapatban, hogy ha Bástit kiáltottak (lévén Básti Zoltán a csapat vezetője) nyolcán fordultak meg. Később arra is odafigyeltek, hogy a munkájuknak a jó minőség természetes velejárója. Ezt azok a magyarok csinálták ... bólogattak tisztelettel munkájuk eredménye láttán a kollégák. így a Básti szó egyben minőséget is jelentett. A csapat vezetőjét a mester vagy az építkezés vezetője Zolikámnak szólítja, becézi: „Nagyon dobre, Zolikám!” Tudja, hogy a csapatot nem kell fegyelmezni, nem kell nekik magyarázni, csak annyit közöl velük, hogy mit csináljanak. Ok sem beszélgetnek feleslegesen. Mozdulataikból értik egymást. Bárhová, bármilyen munkára küldik őket, azt időre elvégzik és jó minőségben: básti minőségben. A nyolcadik bsztály után a losonci (Luőenec) magyar tanítási nyelvű szakmunkásképzőben kezdte a köművességet. — Nagyon jó mesterem volt Tamás Pista, Galsáról (HoliSa). Nyugodt empor volt és nagyon meg tudta magyarázni a munkát. Igaz, ha kellett tudott keményen is beszélni... Első munkánk a losonci mozi előtti kerítés volt. Mindjárt akkor megtetszett nekem a szakma. Boldogan mentem kőművesnek. Huszonhat éve kőműves, negyvenegy éves. Mokány barna ember, bár halántékára már felkúszott az őszülés. „Mint egy ügyvédnek” — neveti. Ehhez a munkához sok mindent meg kell tanulni. Sokféle szakértelem is kell, mert nem jó az a kőműves, aki nem tud ácskodni, csempézni, betonozni... mindent, amit az építkezésen kell, szervezni, beosztani a munkást és a munkát. Ráadásul mindenek felett a fegyelmet tartani: az önfegyelmet és mások fegyelmezését rendszeresíteni. Rendetlenül még nézelődni sem lehet. — A jó kőműves csak a munkát szereti, kell hogy látszatja maradjon az életének. A fuser munkára nagyon haragszom, mert van úgy, hogy nekünk kell mások hanyagságát kijavítani. Ilyenkor inkább a világnak mennék. Minék kőműves az olyan, akit nem érdekel a szakma becsülete. Meg nem is értem meg azokat, akik hosszú nyolc órát unatkoznak, ahelyett, hogy rövid nyolc órát építenének. Még az étel is jobban esik, ha tudom, hogy jó munkát végeztem. A rossz munka olyan, mint a betegség, elrontja az embert. Aki vacakul dolgozik, az egyik cigarettáról a másikra gyújt, idegeskedve várja az ebédszünetet, a fajrontot... Ügy szeretek dolgozni, hogy észre se vegyem, mikor kell abbahagyni, hogy szóljanak: „gyere ebédelni”! A mi partink csupa komoly gyerek. Itt nem lehet kreppapírt lobogtatni, szájalni munka helyett. Ha már olyan messzire jöttünk el otthonról, akkor azért jöttünk, hogy dolgozzunk. Aki csak a száját járatja, annak csak rövid becsülete lehet. Az embert így is, úgy is kiismerik. Jobb ha a jó munkájával mutatja meg önmagát. A főnökök Zolikámnak szólítanak, de az nemcsak nekem szól, hanem minden kollégámnak. Básti Zoltán, a „komoly gyerekek” csapatvezetője, tovább szövögeti gondolatait. A rendes, jó munka alapján el tud képzelni egy tökéletesen működő, jó hangulatú munkahelyet .... A hétvége a családé. A gyerekkel átveszi még egyszer az egész heti anyagot, amit az iskolában tanult. Hogy miért? 0 ugyanis nem tartozott a jó tanulók közé, és amikor harmadikos volt, már nem élt az apja... hát ezért! Könyveket is visz a gyereknek, amolyan világból hozott madárlátta gondolatdarabocskát. Most az Ablak—Zsiráf-ot kapta meg a kislány. Gyermekeknek való kis lexikon. Ilyen is kell. Karácsony előtt az egyik „komoly gyerek”, az egyik apa a csoportból az Egri csillagokat vette meg gyermekének. Belelapozott, végigolvasta. Tetszett neki, tetszett a többieknek is ... majd mindegyikük elolvasta. Még egyszer meg kellett a könyvet venni, hogy a fa alatt az ajándék új legyen! Jó itt nekik, de a csapat egy része már közelebb keres munkahelyet. Jó lenne naponta hazajárni ... — En mióta eszemet tudom, mindig hetente jártam haza. Jó lenne már naponta is. Amikor ezt elmondtam a mesternek, azt mondta: „Zolikám, ne tolj ki velünk. Itt megbecsülünk.” Tényleg megbecsülnek, jól keresek és szeretettel beszélnek rólam. Ezt tudom. Csak „ az a baj, hogy Tajti messze van. A felesé- GAGYOR gem, a gyermekem messze van ... PÉTER
