Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-11 / 15. szám

mm

nem lesz munkánk — ellenkezik Kupái Lászlóné.

Pedig nem kell félniük, hogy munka nélkül maradnak. A 73 hektáros szőlészetet 1990-ig 200 hektárra bővítik. Innen pedig a gépek egyhamar nem szorítják ki az asszonyokat. A hagyományos sárgarépatermelést sem lehet még teljesen a gépekre bízni ...

leső János mérnök, a szövetkezet elnöke gondolatban felméri az éveket:

— Harminc év alatt megváltozott az emberek gondolkodásmódja, nézete, életmódja. Aki kezdetben leginkább idegenkedett a szövetkezettől, ma az vallja a legjobban a magáénak. Ma már ritkán fordul elő, hogy valaki el akarna menni tőlünk. De annál gyakoribb, hogy fiatalok kérik felvételüket a szövetkezetbe. A tagok szocialista brigádokban dolgoznak, s egyre értékesebb vállalásokat tesznek. A szövetkezetek 30. évfordulója alkalmából csaknem félmillió korona értékű vállalás született. Az ezüstérmes gépesítési brigád például terven felül 540 mázsa búza kitermelését vállalta. Értékesek a takarmány megtakarításában elért eredményeink is. Vozárik Irén az egy kiló sertéshúst 4,32 kg szemestakarmány helyett 3,81 kilogrammból termeli ki. Éhhez nincs mit hozzá tenni.

Elégedett a tagság. Igazolja ezt Petri Pál közgazdász is:

— A nyugdíjasoknak évente negyvenezer koronát fizettünk nyugdíjkiegészítésül. A fiataloknak lakást építünk, a házépítésre ötvenszázalékos kedvezményt adunk a szállításnál. Az ifjú házasoknak egy százhúsz kilós sertés jár nászajándékba. A szociális helyiség, üzemi konyha és üzlet, munkaruha már természetes igény. Az egyhetes üdülésre már alig akad jelentkező . . .

Klinko Attila, a gépesítési csoport fiatal vezetője mondta búcsúzóul:

— Apáink egy traktorral és hatvankét pár lóval kezdték el a közös gazdálkodást. Ma hét és fél millió korona értékű gépparkunk van. Szüléink még meg nem valósult álmait mi váltjuk valóra . . .