Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-10 / 2. szám
2 p ud l_U 141 £ cd LU Ahányszor a fiára esik tekintete, mindig elszorul a szíve. Eddig nem ismerte ezt az érzést, nem is tudná megmondani pontosan mit érez. Örömet... bánatot... szomorúságot ... féltést... gyűlöletet... bosszúvágyat? Mindezek keverékét, örül, hogy a fia életben maradt. Bánkódik, mert látja az eltüntethetetlen nyomokat. Szomorú az átélt szenvedés miatt. Félti, ha a jövőjére gondol. Gyűlöletet, bosszúvágyat érez azok iránt, akik mindezt előidézték. Egy anya szívébe ez mind egyszerre belefér. Megszülte, felnevelte gyermekeit, a legnehezebb éveket egyedül élte át velük. Róbert nyugodt, szorgalmas, segítőkész fiú volt. Akkor nyár közepén is ő jött az ötlettel: „Anyu, nem kell festőt hívni, kifestünk mi ketten a Slovak Jóskával“. Szombaton hozzá is fogtak. A jól sikerült munka örömével hagyták abba este, hogy másnap folytatják. A vacsora utáni szomjúság, a nyári este hangulata kerékpárra ültette őket. Tizennyolc évük jókedvével meg sem álltak, csak a szomszéd falu közepén 2. Ritkán fordult elő, hogy Róbert éjszakára az apjánál maradt. Olyankor anyjának mindig előre megmondta. Akkor erről egy szót sem szólt, ö egész éjszaka várt rá. Reggel már kezdett rosszat sejteni. Jóska is azt ígérte, hogy nyolckor itt lesz, és folytatják a festést. Már fél kilenc és sehol senki... Nem tudott elmozdulni az ablaktól. Kilenc órakor csengettek. Egy rendőr állt az ajtóban. Maga Koós Róbert édesanyja? T tíon — A fiát este elgázolta egy autó. A losonci (Lucenec) kórházba szállították. Mintha eszét vették volna. Letépte kötényét és rohant a munkatársnőjéhez, hogy autóval azonnal vigyék a kórházba. A főorvos szerint súlyos agysérülés. Bizonytalanul még hozzátette. „Életben kellene maradnia.“ — Életben kell maradnia! Kell! Kell! — sikoltotta. Élete legborzalmasabb pillanata volt, amikor meglátta fiát a műtőkocsin. Naponta kétszer utazott be Losoncra. A negyedik napon a főorvos már biztatta: „Van remény.“ Három hét után még mindig eszméletlen állapotban vitték Róbertét a rimaszombati (Rim. Sobota) pszichiátriára, ahol még négy hónapig feküdt. Koósné ez idő alatt a szinte minden erejét felőrlő nehézségekkel küzdött. Délelőtt dolgozott, délután szaladt a kórházba. Fülekről (Fifakovo) Rimaszombatba eléggé körülményes eljutni. Vonat, autóbusz, bérelt autó, mikor mit engedett meg az ideje és a pénze. Lassan ráment a szabadsága és a megtakarított pénze. És közben fogyott az ereje, gyengültek az idegei. Ha tehette, külön műszakot vállalt, dolgozott szombaton, vasárnap. Emellett még két kisebb gyermekéről is gondoskodnia kellett. A munkatársnőin — a füleki Kovosmalt dolgozóin — kívül még biztató szót sem kapott senkitől... Végső elkeseredésében írt levelet szerkesztőségünkbe : ....... mindenütt húzzák — halasztják az ügyet. Tovább aligha bírom már biztosítani családom megélhetését. A táppénzen kívül fiam semmi mást nem kap, amíg a bíróság le nem zárja az ügyet. Ez pedig még nagyon sokáig elhúzódhat... Kérem adjanak tanácsot, mitévő legyek. Fülek, 1978. február 28.“ 3. A járásbíróság folyosóján hárman ültek. Koós Róbert, édesanyja és Slovák József. A tárgyalás kitűzött ideje előtt egy perccel érkezett Balázs István és felesége. Komorak, zárkózottak voltak. Próbáltam szóba állni velük. Balázsné durván elutasított. Férje fogai között szűrte a szavakat: „Majd a tárgyalás után nyilatkozunk“. A tárgyaláson Balázs a következőket mondta el: A feleségével és Reisz Jánossal hétvégi házukból hazafelé tartva megálltak Kurtán község vendéglője előtt. A felesége az autóban maradt, ók ketten megittak bent egy-egy féldecit. Talán egy órát tartózkodhattak a vendéglőben, miközben felesége többször sürgette őket. Amikor elindultak, az autót felesége vezette. Az úton nem láttak senkit, csak egy lökést éreztek. Mintha nekimentek volna valaminek. Megálltak. Majd az úton, illetve NŐT* az árokban fekvő sebesülteknek, Róbertnek és Jóskának elsősegélyt nyújtottak. Ezután ő begyalogolt Fülekre (a helyszíntől kb. 4 km-re), a felesége az autónál maradt. Otthon vodkát és sört ivott, majd újból a baleset színhelyére sietett, ahol már ott voltak a rendőrök. Hangsúlyozta, hogy az autót felesége vezette és az alkoholt a baleset után fogyasztotta. Reisz János alátámasztotta Balázs István vallomását. A vendéglő vezetőnője is azt állította, hogy Balázsné kint maradt az autóban, de időnként bejött a két férfiért. Koós Róbert és Slovák József vallomásából: Látták Balázst és Reiszt a vendéglőben inni, de nőt abban az időben nem láttak sem a vendéglőben, sem kint az autóban. A kerékpárokon elindultak Fülek felé, s közben beszélgettek. A falu utolsó háza előtt hajtottak el, amikor... A két kerékpár teljesen összeroncsolódott, Róbert cipőjét a baleset után három nappal a villanydróton fennakadva találták meg ... A történtek rekonstruálása végett a tárgyalást félbeszakították. Balázs és felesége villámgyorsan eltűnt a bírósági épületből. Szabó Eleonóra ügyész: — Az autót több mint valószínű Balázs vezette, aki ittas volt. A felesége azonban magára akarja vállalni a vádat, mert enyhébb lehetne a büntetés. A vizsgálat azonban kiderítette, hogy a balesetnek szemtanúja is volt. Az ő vallomása és a rekonstrukció más megvilágításba állíthatja az ügyet. 4. A Losonci Járásbíróság 1978. augusztus 16-án hirdetett ítéletet. Balázs Istvánt bűnösnek mondta ki. A vádat Tóth István tanúvallomására alapozta: Tóth István, aki Kurtáit község utolsó házában lakik, elmondta, hogy azon az estén ő is a vendéglőben volt, de sem bent, sem az autóban nem látott nőt. Miután hazament, éppen az ablak mellett állt, amikor az autókerék éles csikorgását hallotta. Látta, hogy egy autó elütött két kerékpárost. Reisz kiszállt az autóból, félrehúzta az úton fekvő testet. A vezető ülve maradt, csak később lépett ki az autóból. Jól látta, hogy férfi. Megállítottak egy arra jövő autót, hogy elvigye a sebesülteket. Néhány perc múlva egy újabb autó érkezett Fülek felől. Egy nő szállt ki belőle! Mire a rendőrök a baleset színhelyére értek, már ott volt Balázsné, de eltűnt a férje. A baleset rekonstruálása bizonyította Tóth István vallomásának hitelességét. Balázs ittas állapotban 1,93 ezrelék alkohollal a vérében vezette az autót. Elgázolta Koós Róbert és Slovák József kerékpárosokat. Slovák József a sérülés következtében 19 napig, Koós Róbert pedig több mint kilenc hónapig volt munkaképtelen. Róbert egészségében a baleset nehezen gyógyítható nyomokat hagyott... Az ítélet: 10 hónapig tartó javító-nevelő intézkedés. Ez idő alatt az elítélt fizetésének húsz százalékát minden hónapban levonják. Egy évig nem vezethet autót. Koós Róbertnek köteles fájdalomdíjként és a társadalmi érvényesülés megnehezülése miatt 13 950 koronát fizetni. A kártérítés anyagi részének és Slovák József kártalanításának ügyét polgári bíróságra utalja. 5. Koósné már. szeretne fátylat borítani az ügyre, de nem tud. Ittas állapotban ülni a kormányhoz, hamis tanúvallomással félrevezetni a bíróságot és részvétlenül nézni egy anya vergődését — ilyen előzmények után ez érthető is. Róbert azóta is magán viseli a baleset nyomait. Nyugtalan, ideges, bizalmatlan. Mindenkivel és mindennel szemben ... Koósné százszor elismétli a kívülállókat is foglalkoztató kérdéseket: — Mi a biztosíték arra, hogy aki a fiát elgázolta, soha többet nem ül ittasan a kormányhoz? Hogy könnyelműségével nem okoz másoknak újabb szenvedést, gyógyíthatatlan sebeket? Vajon hogyan viselkedett volna, ha az 6 gyermekével történik hasonló baleset? Mennyi ideig lesz rá hatással a büntetés, hiszen jól kereső hentesüzlet-vezetőként könnyen kifizeti az összeget? H. ZSEBIK SAROLTA
